Központ
2017. szeptember 20. szerda, Friderika
Zivatar
Szerda
Zivatar
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Borús
Péntek
Borús

Három veterán világbajnoki aranyérem a vásárhelyiek nyakában!

Központ október 4, 2012 Sport

Három veterán világbajnoki aranyérem a vásárhelyiek nyakában!

ballai_ambrus_kicsiA román veterán birkózósport történetének legsikeresebb évében vagyunk, ugyanis nemrég, a Budaörsön megtartott veteránbirkózó világbajnokságon három aranyérmet nyertek Marosvásárhely kiváló birkózói. Ambrus Lajos a 66-70 évesek kategóriájában, a 130 kg-os súlycsoportban, Ballai Sándor a 46-50 évesek kategóriájában, a 130 kg-os súlycsoportban, míg Răcorean Adrian a 35-40 évesek kategóriájában, a 97 kg-os  súlycsoportban lett veterán világbajnok egy olyan megmérettetésen, ahol 49 ország 640 sportolója vett részt. A Muresul egykori kiváló birkózójával, hajdani edzőjével, Ambrus Lajossal a torna után beszélgettünk:

 

– Gratulálok a világbajnoki címhez, hiszen 3 ezüst és 2 bronz után, illetve egy 5. hely után csodálatosan csillog az aranyérem. Gondolom, hogy sportpályafutásának legértékesebb érme ez?

– Megmondom őszintén: nem, hiszen aktív sportolóként négy világbajnokságon vehettem részt, a legjobb eredményemet Szófiában értem el 1971-ben, ahol az ezüstérem lett az enyém, a budapesti, kanadai és csehszlovákiai világbajnokságokon pedig a 3–4. helyeken végeztem. Hozzáteszem, hogy hétszeres országos bajnoki címem van, 1972-ben részt vehettem a müncheni nyári olimpiai játékokon, ahol orosz birkózókkal kellett harcolnom. Kemények voltak, mint a vas, a 6. helyet sikerült elérnem. Emellett Balkán-bajnokságokon is diadalmaskodtam, mindegyik érmemnek nagyon örvendtem. Való igaz, hogy szépen csillog ez az arany is…

Ballai_Ambrus

– Milyen volt a verseny, az ellenfelek?

– A tavalyig, az 50 év fölötti volt a legfelsőbb korcsoport, ezért eddig nehezebb volt, hiszen nagy volt a konkurencia, és nem mindegy, hogy 65 éves versenyzőként nálam 10-15 évvel fiatalabb birkózókkal kell felvennem a harcot, vagy korban hozzám közelállókkal… Megjegyzem: így is diadalmaskodtam eddig, a pesti, majd a prágai, Perm-i, isztambuli, rigai és tiránai veterán világbajnokságokon. Az idéntől ötévenként más, külön-külön kategóriákba sorolták a versenyzőket, így nagyobb volt az esélyem. Ismertem ellenfeleim, hiszen szinte évente láttam őket, megfigyeltem, szinte kitanultam harcmodorukat, ami hasznomra vált. A legnehezebb ellenfelem, a német Buchle Manfred volt, aki ellen tussal nyertem a döntőben.

– Milyen volt a felkészülése, hiszen hosszú évek óta lépett újra szőnyegre?

– 1980-ban hagytam abba az aktív sportolást, hiszen a rangos versenyek előtt már nehéz volt leadni a kilókat, két gyermek édesapja is lettem, miközben 11 évig a válogatott tagja is voltam. Még aktív versenyzőként edzőként is tevékenykedtem a Muresulnál, a néhai Bakó Györggyel, közben pedig az egykori Gloria húsfeldolgozónál voltam alkalmazásban. Majd edzőként is dolgoztam az egyesületnél, évekig a Ballai Sanyi edzője voltam. Amúgy, az ötlet tőle jött, hogy én is részt vegyek a veteránbirkózó világbajnokságokon.

A felkészülésemről elmondhatom, hogy otthon sokat súlyozok, hetente mintegy 7 tonnát emelek ötkilós súlyokkal. Próbálom a veterán versenyeken a fizikai adottságaimat kihasználni, ezért fontos a fizikai felkészítő, hisz akárcsak Sanyinak, nekem sincs hasonló súlyú edzőpartnerem. Így a fizikai erőmet kell kihasználnom. A birkózást nem lehet elfeledni, az a vérünkben van. Esténként szaladok a Víkendtelep körül, de csak esténként, hogy a kíváncsiskodók ne mondják azt, hogy ,,né, a vén bolond, még nem hagyta abba!..”

– A Ballai Sanyi, meg a Răcorean Adrian szerepléséről mit tud elmondani lapunk olvasóinak?

–Sanyi az első ellenfelét, egy román versenyzőt, Costandachét, aki az Egyesült Államok színeiben versenyzett, tussal győzte le, aztán a ,,régi”, kemény ellenfele, a török Yldrim Erol ellen is diadalmaskodott, aki már két ízben is elrabolta előle a veterán vb-címet. A döntőben, az orosz Reza-Zade Farkhod-ot is pontokkal győzte le, így meglett a 3-ik világbajnoki címe (2003 Budapest, 2006 Riga), az 5 ezüstérem (2004 Prága, 2005 Teherán, 2007 Isztambul, 2008 Perm és 2011 Tirana) után.

Răcorean Adrian, aki hajdanán az ISK versenyzője volt, tussal nyert az iráni Sadidi Saeid ellen, majd az amerikai Lovell Dan ellen is diadalmaskodott, aztán a magyar Taller Zoltánt verte meg, pontokkal, míg a döntőben az orosz Kondratov Mikhail ellen is győzött hasonlóan.

– A sport mellett mi tölti ki a hétköznapjait Ambrus Lajosnak?

Ambrus_Lajos

– Beteg feleségem, Magdolna ápolása tölti be a hétköznapok nagy részét. Két gyerekünk van: Annamária lányom, aki szintén közgazdász, akár feleségem, László fiam mérnök. Családjaik, családunk körében érzem jól magam. Teljesen le volt bénulva a feleségem, aztán gyógytornázni kezdtem vele, most meg oda jutottunk, hogy a harmadik emeletről felmegyünk a negyedikre, otthon feláll, járkál a házban, persze a segítségemmel. Emellett szakácskodok, takarítok, rendezem a háztartást, miközben persze lélekben is erősnek kell lennem, hogy őt ápolhassam. Alkalomadtán szülőfalumban, Nyárádszentmártonban, a szülői háznál a kertet gondozom.

– Ön már eltöltötte a 65-ik életévét, és mégis sikeresen szerepel évről-évre a veteránbirkózó világbajnokságokon. Mik a jövőbeli céljai, ami a sportolást illeti?

– Még szeretnék öt vb-címet szerezni, ez nem vicc. Sőt, nagyon remélem, hogy ezután is egészségesek leszünk, kellő felkészülésben lesz részünk, és nagyon bízom abban, hogy jövőben is, Sanyival kettesben jól elverjük a sok vén trottyot a veterán vb-n!


Share Button
Ennyien olvasták: 149

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.