Központ
2017. augusztus 22. kedd, Menyhért, Mirjam
Derült
Ma
Derült
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Derült
Csütörtök
Derült

Hikaritori – cselgáncs az alapoktól

Központ április 3, 2014 Sport

Hikaritori – cselgáncs az alapoktól

– Interjú ifj. Oláh Sándor cselgáncsedzővel –

j1w

 

– Egykori csapattársadként tudom, hogy kisgyermekként, zsenge korban sajátítottad el a cselgáncs tudományát az egykori ISK-ban. Mi több, édesapád volt az első edződ, tehát sportszerető családból származol.

– Sportszerető családban nőttem fel, hiszen nagynéném, nagybátyám is sporttanár volt. Édesapám az ISK cselgáncs szakosztályának volt az edzője, én legelőször három éves koromban léptem be az ISK edzőtermébe, majd 4-5 éves koromban kezdtem apámtól tanulgatni – akár a két öcsém – ezt a japán küzdősportot, amit középiskolás koromig űztem. Amikor megszűnt az ISK-ban a cselgáncsszakosztály, rövid ideig én is kénytelen voltam abbahagyni, majd idővel a városunkban még működő kluboknál, a Voinţánál, majd az ASA-nál folytattam a versenysportot. Ugyancsak

atyánktól tanultuk meg azt az életszemléletet is, amit idővel próbálok tovább adni.


– Hol tökéletesítetted a tudásod?

– Marosvásárhelyről 1998-ban Nagyváradra kerültem, ahol elvégeztem a Nagyváradi Testnevelési Főiskolát, ezzel párhuzamosan cselgáncsoztam is, idővel fekete övet szereztem. Másfél évet a híres és nemzetközi szinten is elismert, Marius Vizer által üzemeltetett váradi Liberty Sport Klub cselgáncs szakosztályánál versenyeztem.

Később segédedzőként dolgoztam Emil Morar edző mellett, akkor kezdtem gyerekcsoportokkal foglalkozni. A neves Liberty SK cselgáncsszakosztályánál sokat tanultam híres román és külföldi mesterektől.

Idővel dzsúdót tanítottam a nagyváradi Gyerekek Palotájánál is, majd 2002-ben szereztem mesteri fokozatot, aztán Marosvásárhelyre kerültem. Azóta a Marosvásárhelyi Gyerekek Palotájában és a Hikaritori Klubnál cselgáncsot oktatok. Amúgy folyamatosan képezem magam mind pedagógiailag, mind szakmailag.


–  Kiváló pedagógiai érzékkel is rendelkezel, ha kell, többször megmutatod a gyakorlatokat edzés alatt. Azt is megfigyeltem, hogy rendkívüli fegyelem, tisztelet és ugyanakkor megértés van közted meg a tanítványaid közt, mindamellett, hogy fizikai és szellemi fogyatékosokkal is foglalkozol…

– A Gyerekek Palotája meg az Ügyes Kezek Alapítvány közreműködésével tudtuk összehozni, hogy egy ideje Down-kóros, skizofrén és autista fiatalokkal is foglalkozom. Ezeknek a fiataloknak (20 és 30 év közöttiek) nagyon sokat jelent az ilyen fajta tevékenység, ők itt nem verseny típusú cselgáncsot tanulnak, inkább a gyerektornára, az úszásra, mászásra, a közös mozgásra, a társsal való szinkronizálásra fektetünk hangsúlyt.

Ők nem fognak eljutni arra a szintre, mint egy versenyző, nekik nincs meg a szükséges értelmi képességük, mint az egészséges gyerekeknek, fiataloknak. De mindezek a hátrányok mellett nagyon ügyesen fejlődnek. Számukra nem a harc, a küzdelem, a versenyszellem a legfontosabb, hanem az önmagukhoz mért fejlődés. Hozzá kell tennem, hogy ezt a tevékenységet nem lehet másképp, csak szívből folytatni, itt a legfontosabb tényező, hogy fizikailag és szellemileg segítsem ezeket a fiatalokat.   


– A Gyerekek Palotája mellett, a Hikaritori Klubnál is cselgáncsot tanítasz. Hol, mikor tartod az edzéseket?

– A Gyerekek Palotájában heti egy alkalommal tartok edzéseket, itt az óvodásoktól a kisiskolásokig terjedően, de a középiskolás korosztálynak is tartok foglalkozásokat. Mindenképp ki szeretném emelni Iolanda Cătinean tanárnőt, a Gyerekek Palotájának igazgatónőjét, aki lelkes támogatónk, ugyanakkor nagy segítséget kapunk a szülőktől, barátoktól, ismerősöktől, akik értékelik azt, amit teszünk a gyerekekért.

A Kövesdombon, a Gh. Şincai Líceum sporttermében hétfőn, szerdán és pénteken 17-18.30 között a kicsiknek, 18.30-20 óra között a nagyobb gyerekeknek tartok edzéseket versenyszinten. Heti egy alkalommal Marosszentgyörgyön is tartok edzéseket.


– A világhálón dokumentálódva felfigyeltem arra, hogy a Hikarito négy éves fennállása alatt számos jó eredményt értek el a dzsúdósaid. A tavalyi év mennyire volt sikeres, különlegesebb az előbbiekhez képest?

– A 2013-as sportév különlegesnek számít, hisz egyik tanítványom, Béres Vince, kettős állampolgárságának köszönhetően, a Cegléden megrendezett Dr. Sárközi Dezső Emlékversenyen két aranyérmet szerzett egyéniben és csapatban, az U13-as korcsoportban. Vince már most, 12 évesen eldöntötte, hogy olimpián szeretne részt venni, tehát nagyon elszánt és kitartó. A többi tanítványomra is büszke vagyok, akik számos rendezvényen diadalmaskodtak eddig. A sportolóimra azért is büszke vagyok, mert nemcsak a cselgáncs területén ügyeskednek, hanem az iskolai tanulmányaikban is kiemelkedőek. Nap mint nap bizonyítják, hogy a sport meg a tanulás összeegyeztethető.


– Ezek a gyerekek megtanulják megvédeni önmagukat, és ezzel együtt igen fegyelmezettek a mindennapi életben. Ennyire fontos az önkontrol elsajátítása és gyakorlatba ültetése?

– Mi nem verekedő gyerekeket, hanem sportolókat nevelünk. Mindig elmondom nekik, hogy el kell kerülni az utcai agresszivitást, könnyebb elkerülni azt, mint részt venni benne.


– Mi az, amit leghamarabb megtanítasz nekik?

– Kisgyerekkorban nagy hangsúlyt fektetünk a képességfejlesztésre. Mindenekelőtt az eséstechnikák alapjait sajátíttatjuk el velük. Az alapképességeiket és a fejleszthető képességeiket – gyorsaság, robbanékonyság, általános erőfejlesztés – is igyekszünk emelni.  


– Sok cselgáncsklub van jelenleg Marosvásárhelyen, ezért megoszlik a gyerekek szelekciója. Van a konkurencia a klubok között?

– A többi klubot, s azok képviselőit tiszteletben tartjuk, gondolom, hogy minden gyerek számára, aki a cselgáncsot választja, megadatik a lehetőség, hogy kibontakozzon. Emellett minden klubnak megvan a maga felfogása, az edzőknek a sajátos pedagógiai hozzáállása, így a szülők eldönthetik, melyik az a hely, ahol a gyerekeik elsajátíthatják a dzsúdó alapismereteit, tudományát.  


– Édesapád még foglalkozik-e a gyerekekkel?

– Mivel a Hikaritorinál már több mint 100 gyerek sportol, megbeszéltem édesapámmal, hogy segítsen be a kisgyerekek képzésében. Persze, hogy örömmel vállalta, számára 69 évesen ez inkább terápiás tevékenység lesz, mint versenydzsúdó.


Czimbalmos Ferenc-Attila


Share Button
Ennyien olvasták: 161

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.