Központ
2017. október 20. péntek, Vendel
Derült
Péntek
Derült
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű

Ilyés Róbert szívesen maradt volna Vásárhelyen

Központ július 11, 2012 Sport

Ilyés Róbert szívesen maradt volna Vásárhelyen

IRA minap a FCM múlt szezonbeli legtapasztaltabb labdarúgójával, a 38 éves Ilyés Róberttel beszélgettünk, akinek a nyáron járt le a szerződése, de senki a vezetőségből nem ajánlott fel neki újabb megállapodást.  Mint a következő beszélgetésből is kitűnik, a kiváló labdarúgó még szívesen játszott volna a B-osztályban is, ugyanakkor úgy gondolja, hogy az elmúlt bajnoki idényben jobb teljesítményt nyújtott, mint néhány csapattársa, és úgy érzi, nem érdemelte meg, hogy a hátsó ajtón távozzon az együttestől.

 

– Eddigi labdarúgó pályafutásod legutóbbi állomásán eltöltött időszakáról kérdeznélek. Nehezen álltál kötélnek, de végül sikerült meggyőzzelek, amiért olvasóink nevében is köszönettel tartozom.  Robi, hogy vagy jelenleg?

– Köszönöm kérdésed, egészségileg jól vagyok én is, meg családom is. Ami sportpályafutásom legutolsó állomásával kapcsolatos, arról nem könnyű beszélnem. Mint köztudott, a FCM-vel kiestünk az A-osztályból, mielőtt ez véglegessé vált, többedmagammal eltávolítottak a csapattól, majd hirtelen visszahívtak. Bevallom, engem nem kellett sokat kapacitálniuk, hiszen szívügyemnek tekintettem, hogy a csapat bentmaradjon az első osztályban. Ezzel együtt nem hittem volna, hogy egy év után ily keserű szájízzel fogok távozni Marosvásárhelyről.

– Egy éve még azt nyilatkoztad, hogy boldog vagy, hogy ide szerződtél, boldog a családod is, meg egy régi vágyad vált valóra azáltal, hogy a hajdani ASA városában, Marosvásárhelyen futballozhatsz. Most meg sajnos egy év után távoztál az együttestől. Hogyan értékeled ezt az általad itt töltött esztendőt?

– Ez így van, én mindig is a családomat tartottam a legfontosabbnak, s csak azután a sportpályafutásomat. Édesapám is ASA-rajongó volt, neki is megígértem még annak idején, hogy ha úgy adódik, idővel Marosvásárhelyen is labdába rúgok. Ez végül sikerült is, a fájó az, hogy kiestünk. Hogy miért? Annak több okát látom. Hibás volt a csapat menedzselése, túl gyakran váltottak edzőt, ami miatt mi, labdarúgók sem éreztük magunkat biztonságban, hisz tudod: ahány edző, annyi elképzelés. Én nem hiszem, hogy a leggyengébb labdarúgók közé tartoztam, sőt, úgy gondolom, hogy átlagteljesítményem a jobbak közé sorolható, többet mutattam, mint a csapat néhány tagja. Ugyanakkor elismerem, hogy sok pontot elvesztettünk gyengébb képességű ellenfelekkel szemben, ami végzetes volt számunkra.

– A csapat több játékosához hasonlóan nyáron neked is lejárt a szerződésed. Megkeresett-e valaki a FCM vezetőségéből, hogy szerződéshosszabbítást ajánljon neked?

– Nem, ami fáj, hiszen még a B-osztályban is szívesen játszottam volna a klub színeiben, sőt, mindamellett, hogy a játékosok nagy része távozott az együttestől, a csapat gerince megmaradt, akikre még lehetne alapozni. Sajnos Romániában azt nézik, hány éves vagy, nem azt, hogyan játszol. Mi több, a tavaly a fizikai teszteken a FCM-nél a második lettem, tehát úgy érzem, amíg felveszem a versenyt fiatalabb társaimmal, addig hasznos tagja lehettem volna a csapatnak.

– Jelenleg szabad játékos vagy. Megkerestek-e más együttestől?

– Eddig az A-osztályos besztercei Gloria, meg a B-osztályos újonc brassói Corona vezetői kerestek meg, de az anyagiak miatt nem fogadtam el az ajánlatukat. Az igazság az, hogy még szeretnék focizni, és úgy érzem, hogy fizikailag és szellemileg egyaránt képes lennék rá.

– Amikor a tavaly Marosvásárhelyre kerültél, családostól költöztél ide, sőt lányaidat is vásárhelyi tanintézménybe írattad. Most, miután távoztál a FCM-től, visszaköltöztetek Csíkszeredába?

–Igen, ez volt a legkedvezőbb megoldás a családom számára. Az igazság az, hogy én mintegy 20 éve focizom, ami azzal járt, hogy folyamatosan távol voltam a családomtól. Én is, ők is, de főleg a két lányom (egyik 11, a másik 13 éves) nagyon hiányoztunk már egymásnak. Most úgy gondoltuk, itt az alkalom, hogy együtt legyünk, ezért Csíkszeredából ők leköltöztek Marosvásárhelyre, a lányaimat ide írattuk iskolába. A tavaly, amikor ide költöztünk, arra is gondoltam, ha abbahagyom a focit, kamatoztathatom az évek során felgyűlt tudásom, és ha lehetőség lesz, a FCM-ben teszem majd azt. Erre azonban nem kerülhetett sor.

– Robi, tudom, te nem átmenetire tervezted vásárhelyi ittléted, ezért távlati terveket is szőttél a Maros parti városban, ami a sportolói karriered folytatását illeti. Gondolom, sőt biztos vagyok benne, hogy sok szurkoló téged részben már vásárhelyinek is tekintett, azaz befogadott. Mit üzen minden idők egyik legjobb és leghíresebb Hargita megyei labdarúgója egykori vásárhelyi szurkolótáborának?

– Le a kalappal, hogy mennyire odaadóan szurkoltak mind a hazai, mind az idegenbeli mérkőzéseken. A szurkolótábor mindig az együttes mellett volt, amiért dicséretet érdemel. Soha nem fogom elfelejteni azt a fogadtatást, amelyben részesítettek, amikor ide szerződtem. Hasonlóban sehol nem volt részem. Azt kell mondanom, boldog volt a családom  Marosvásárhelyen…

Share Button
Ennyien olvasták: 185

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.