Buzánszky Jenő, az Aranycsapat jobbhátvédje, utolsó élő tagja életének 90. évében, 2015. január 11-én hunyt el egy esztergomi kórházban, súlyos betegség következtében. 1999. május 7-én, Marosvásárhelyen tartózkodott, többek közt az egykori csapattársával, Grosics Gyulával és a legendás sportriporterrel, Szepesi Györggyel, akik a Timár Péter által rendezett 6:3 avagy, játszd újra Tutti című film bemutatására jöttek városunkba. Az eseményre a Marosvásárhelyi Művészmoziban került sor. E sorok írója akkor személyesen találkozhatott és beszélgethetett Buzánszky Jenővel.
– Ön szerint az egykori Aranycsapat a véletlen műve, vagy Sebes Gusztáv szövetségi kapitány érdeme volt?
– Annak idején a magyar labdarúgó-bajnokságban nagyon sok kiváló labdarúgó játszott. Sebes Gusztáv akkor fogaskerék módjára rakta össze az együttest, bármelyik játékos kiegészítette a másikat. Nálunk öt csatár játszott – Bozsik „Cucu” volt a hatodik –, tehát a hátvédsornak is kellett a támadásban segíteni. Mindig fontos volt, hogy egy góllal többet rúgjunk, mint az ellenfél. Tulajdonképpen a Sebes Gusztáv szakértelmére volt szükség, hogy az Aranycsapat összekovácsolódjon.
– Mivel magyarázható, hogy a magyar labdarúgó- válogatott 1954-ben a svájci vb-n éppen a döntőben, Nyugat-Németország ellen szenvedett vereséget, miután ugyanazokat 8-3 arányban sikerült legyőzniük a csoportmérkőzések során?
– Nekünk valóban sikerült nyernünk a németek ellen a csoportban. Erről nehéz röviden beszélni, de azért nyertek a németek, mert sikerült egy góllal többet szerezniük, mint nekünk. Tény, hogy sok olyan sportoló van, aki világbajnok volt és nem lett olimpiai bajnok, vagy olimpiai bajnok volt és nem lett világbajnok, vagy akár világcsúcsot ért el egy sportágban, de nem sikerült elnyernie a világbajnoki címet.
Az igazság az, hogy hosszú idők távlatából ilyen kis országnak, mint Magyarország soha nem volt akkora esélye, hogy világbajnok legyen, mint akkor Bernben, 1954-ben.
– Mennyire izgult ön a vb-döntőben?
– Amikor elhagytuk a hotelt és a pályára indultunk, a buszon, volt, aki a himnuszt dúdolta, volt, aki mozgalmi dalokat, magyar nótákat énekelt, így valamivel próbálta elfoglalni magát, levezetni a feszültségét, idegességét. Tudja, a fociban van egy olyan mondás, hogy a fejeddel gondolkozol, s a lábaddal játszol, vagyis fontos nyugodtnak lenni.
– Ki volt az akkori Aranycsapat legjobb játékosa?
– Vitathatatlanul Puskás Öcsi, hiszen bármely világranglistát elemezve az ő neve az első tíz között szerepel.
– És Buzánszky Jenő?
– Kellett egy jobbhátvéd az akkori magyar csapatnak is, azaz egy jobbik hátvéd, aki ügyelt, hogy Grosics kevesebb gólt kapjon…
Amire büszke vagyok igazán, hogy 1950 és 1956 között 49-szer voltam válogatott, de soha nem cseréltek le és ami – gondolom – ritkaság: a 49 mérkőzésen mindössze háromszor kaptunk ki…
A hajdani Aranycsapat kerete a németek ellen a vb-döntőben: Grosics (Gellér)–Buzánszky, Lóránt, Lantos–Bozsik, Zakariás–Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Tartalékok: Várhidi, Kovács I., Sándor Karcsi „Csikar”, Palotás, Tóth Mihály.
Buzánszky Jenő 1938 és 1946 között a Dombóvári Vasutasban, majd egy évig a Pécsi VSK-ban játszott csatárként, aztán a Dorogi Bányász (1947–1960) együttesében futballozott. Dorogon 274 élvonalbeli találkozón szerepelt, az NB II-ben 56 mérkőzésen lépett pályára. Hivatalos bajnoki találkozón 25 gólt szerzett. A Dorogi Bányásszal legjobb eredményük két ötödik hely (1950 ősz, 1955) volt, a vidék legjobbja címet két alkalommal megnyerte ( 1954 és 1955).
Tagja volt a magyar olimpiai győztes csapatnak 1952-ben Helsinkiben, játszott 1953-ban Londonban, Anglia ellen az évszázad mérkőzésén. Az 1954-es világbajnokság mind az öt találkozóján szerepelt, így a berni döntőben is, ahol ezüstérmet nyert a csapattal.
Buzánszky 1964-ben a Testnevelési Főiskolán szerzett diplomát szakedzői tagozaton, majd 1960 és 1972 között edzőként dolgozott: 1961-től 1965-ig és 1967-től 1969-ig a Dorogi Bányász edzőjeként, majd 1972 és 1985 között ugyanott volt technikai vezető. 1965 és 1967 között, valamint 1970–71-ben az Esztergomi Vasas edzőjeként tevékenykedett. 1985 és 1993 között a komáromi, illetve Komárom-Esztergom megyei labdarúgó-szövetség elnökhelyettese, majd 1993 és 1997 között elnöke volt. 1993-tól kezdve az MLSZ elnökségi tagjaként és az utánpótlás-bizottság elnökhelyetteseként is tevékenykedett.
2010. május 4-e óta a dorogi stadion az ő nevét viseli, 2011. április 26-án Grosics Gyulával együtt átvette a Nemzet Sportolója díjat.
Buzánszky Jenőt 2015. január 30-án, Budapesten, a Szent István Bazilikában helyezik végső nyugalomra.
