Központ
2017. augusztus 17. csütörtök, Jácint
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

Járgányaikat maguk készítették a vásárhelyi bajnokok

Czimbalmos Ferenc-Attila január 28, 2016 Sport
Tóth Gyula és Attila (balról jobbra)

Tóth Gyula és Attila

Interjú Tóth Attilával, az egykori 10-szeres román bajnok oldalkosaras gyorsasági motorossal

Sokan emlékeznek még arra, amikor a 70-es és 80-as években Maros­vá­sár­hely főtere gyorsa­sági-motorversenyek helyszíne volt, vagy a Hi­degvölgy szomszédsá­gá­ban fekvő, egykori Ko­­por­sódomb melletti területen tartott motocross-versenyekre. A gyorsasági motorver­senyeken évekig a maros­vásárhelyi Tóth-testvérek (Gyula és Attila) diadalmaskodtak házi gyártmányú motoraikkal, ver­­­senytársaik nem kis meg­­lepetésére. A 90-es években főleg az anyagiak hiánya miatt ezek a versenyek kimaradtak, idő­vel a sportág feledésbe merült.

– Hogyan emlékszik vissza azokra az évekre, amikor a legjobbak voltak az országban?
– Akkor még hagyo­mánya volt a gyorsasági motorversenyeknek, akár a motocross-versenyeknek is, hiszen sokan jártak ki a futamokra. A szüleimmel és a családommal a Ko­găl­niceanu utcában laktunk, így minden körben láthattuk őket szurkolni.

– Annak idején a Tóth-testvérek a Maros megyei gyorsasági motorsport tör­ténelmébe aranybetűkkel íródtak be, hiszen számos hazai versenyen értek el jó eredményeket. Hányszoros hazai bajnokok?
– Jómagam 1978-1989 között 10, Gyuszi pedig 1978-1987 között 8 országos bajnoki címet nyert oldalkosaras kategóriában. 1987-ben Gyuszkó Német­országba vándorolt ki családostól, így a következő két évben az öcsénkkel, Ferkóval folytattam a motorozást, így ő is 1988-1989 között kétszeres román bajnok lett. 1989-ben én is külföldre te­le­pedtem ki a családommal, így azon évben néhány ver­senyről lemaradva csak másodikok lettünk az össze­tettben.

Gyorsasági verseny-6

A sorozatban 5. országos bajnokságban szerzett első helyezésünk után, bátyámmal megkaptuk a sport­mesteri címet is, amelyet elvileg már három év után adott meg akkor a román szövetség.
A sikereinknek is kö­szön­hetően sok isme­rő­sünk és barátunk volt, sokan szerettek volna meg­ismerkedni velünk, vagy akár tanulni tőlünk. A né­zőközönség, a barátok és a család elismerése segített, hogy a negatívumokat fe­ledjük.

Gyorsasági verseny-2

– Annak idején kik voltak azok, akiknek támoga­tásá­ban részesültek?
– Sok segítséget kaptunk a klubtól és a szak­szer­vezettől, de a család támogatása és segítsége nél­kül biztosan nem jutottunk volna idáig.
Édesapánknak, Tóth Gyu­­lá­nak saját műhelye volt, ahol a munkálatok oroszlánrészét végeztük. Nem tudom, ez mennyire ismert, de mi három motorral versenyeztünk a tíz év alatt, és mind a hármat – a tervezéstől a kivite­lezésig szinte mindent –, sajátkezűleg készítettük. A műhelymunkákat és az esz­tergálást otthon végeztük, míg a modellezésben és öntésben az apósom, Tömös­vári István nyújtott segítséget. Sógorom, Tömösvári László akkoriban a szintén népszerű Pop Floriánnal motocrossozott, így általa a motocross-versenyeket is látogattuk.

Gyorsasági verseny-7

Gyorsasági verseny-1

Gyorsasági verseny-4– Egykoron a gyorsasági motorozás egyike volt azon sportágaknak, amely idővel hanyatlásnak indult városunkban. Milyen okból kifolyólag?
– Úgy gondolom, hogy a motoros sportok hanyat­lását a sportolók rendszer­váltást követő külföldre vándorlása okozta, így sok versenyző eltűnt a romániai csapatokból. Feltéte­lezem, hogy a klubok sem fektettek bele sok energiát az újabb tehetségek felkutatásába, támogatásába. Öcsémtől hallottam néhány aktuális információt a marosvásárhelyi motorsportról, emellett a világ­hálónak köszönhetően több egykori versenytársammal is tartom a kap­csolatot.

– Mikor, milyen okból telepedtek ki Magyarországra?
– 1989-ben vándo­rol­tunk ki Magyarországra a gyerekeknek szánt jobb és reménytelibb jövő érde­ké­ben, azóta Székesfehé­r­váron lakunk.
Testvérem, a jelenleg 63 éves Gyuszkó 1987-ben disszidált Németországba családostól szintén hasonló okokból. Ő azóta is Augsburgban él.

– Miután kitelepedtek, folytatták-e a gyorsasági motorozást?
– Kitelepedés után abba kellett hagynunk, mivel távol kerültünk egymástól. Újrakezdtük az életünket, és ehhez biztosítani kellett a feltételeket, ami csak sok munkával volt lehetséges. Magyarországon a mai napig nincs akkora nép­sze­rűsége az oldalkocsis motorversenyeknek.
Fiam, Attila is moto­crossozott, de mivel a tanu­lás volt a fontosabb, a főis­kola megkezdése után abba is hagyta.

Tóth Gyula és lánya Gabriella

Tóth Gyula és lánya Gabriella

– Jelenleg mivel foglal­ko­zik Tóth Attila?
– Amióta Magyarország­ra költöztünk, karosszéria­lakatosként dolgozom. Né­hány éve elkezdtem veterán autókat restaurálni, és azó­ta szinte csak ezzel foglalkozom. A motorsport­hoz annyi kötödésem van, hogy a környékbeli moto­crossosokat segítem a munkámmal, és a motorjaik kipufogóit szoktam javítani.

– Kérem, mondjon néhány szót a családjaikról…
– Feleségemmel, Évával 35 éve vagyunk házasok. Van egy lányunk, Enikő és egy fiunk, Attila. Enikő 2014-ben Dominik kisuno­kám­mal örvendeztetett meg, a fiaméknál 2015-ben született meg a kis Lilien. Dominik már most imádja az autókat, motorokat. Lá­nyom és fiam a győri egye­te­men szereztek mene­dzse­ri és gépészmérnöki di­plomát, ők is a szakmájukban dolgoznak.
Gyulának egy lánya van, Gabriella, aki 10 éve ment férjhez. Bátyáméknak a 7 éves Julia és a 10 éves Leah kisunokájuk a büszke­sé­gük. Egyébként Gabriella és férje fogtechnikusok, Né­met­­országban tanultak és dolgoztak egy ideig, jelenleg Temesváron egy labort vezetnek.

Tóth Attila és családja

Tóth Attila és családja

– Mit várnak a 2016-os évtől?
– Legfőképpen egészsé­get és boldogságot, vala­mint szerencsét. Idővel sze­retném, hogy minél több unoka tanuljon meg motorozni…

Share Button
Ennyien olvasták: 1459

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.