Központ
2017. szeptember 23. szombat, Tekla, Líviusz
Eső
Szombat
Eső
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

Két évtizede tartó sikersorozat

Központ január 31, 2013 Sport

Két évtizede tartó sikersorozat

HattilaA 62 éves Horváth Attilát, a keleti harcművészetek első fokozatú mesteredzőjét joggal nevezhetjük talán minden idők legsikeresebb Maros megyei edzőjének. Az évek során hat – Gombos Csaba, Gombos Attila, Rus Traian, Mátyus Ervin, Papp Csaba és Hallai Cătălin – többszörös világ- és Európa-bajnokot nevelt. Az általa felkészített sportolók 1992 óta húsz alkalommal voltak jelen Maros megye legjobb tíz sportolója listáján, tíz alkalommal az első helyen, sőt egyik tanítványa – Mátyus Ervin – az egyetlen Maros megyei, aki három egymás utáni alkalommal lett az év sportolója. Horváth Attila egykori és jelenlegi tanítványainak sikereiről, eredményeiről, a wu-shu és a kempo jelenlegi hazai helyzetéről, illetve a wu-shunak a 2020-as olimpia versenyszámai közé való felvételéről mesélt részletesen.

Egy edző, 16 vb-cím, 11 Eb-serleg és 104 országos bajnoki arany

A fent említett címek mellé, ha még odaszámítjuk a 17 világbajnoki ezüstöt, a 12 bronzérmet, a négy Európa-bajnoki ezüstöt, 2 bronzérmet, a Világkupákon nyert 30, vagy a hazai és nemzetközi versenyeken szerzett 189 (!) érmet (nem számítva azokat, amelyeket nem saját nevelésű sportolókkal szerzett), akkor meggyőződhetünk afelől, hogy Maros megye legsikeresebb edzőjével állunk szemben. Az általa edzett sportolók 1991-2012 között nem kevesebb mint 390 érmet szereztek, ehhez adódna még hozzá 36 érem, amit a válogatott versenyzői nyertek az ő irányítása alatt.

ha1

Egy sikerekben gazdag edzői karrier legfontosabb időszakait próbáljuk feleleveníteni.  

–  Ön 4 danos kempo, 6 danos wu-shu edző, a Román Harcművészeti Szövetség (1990), a Román Kempo Szövetség (2010) a Magyar Wu-shu Szövetség, a székelyudvarhelyi Full Contact harcművészeti klub alapító tagja, 1995-1998 között rendezője, menedzsere, a Free Style és Street Fight gálák szervezője volt. Emellett 19 éve tevékenykedik mint harcművészeti edző, 2002-ben a magyar wu-shu válogatottat készítette fel, 2003-tól a román wu-shu válogatott szakmai irányítója is volt.

Munkája elismeréseként 2004-ben és 2012-ben a Sport érdemrendje díjjal, 1992-2012 között tíz alkalommal a Megye legjobb edzője címmel, négyszer az Erdélyi Sport legjobb edzője címmel jutalmazták.  


– 1992-ben elvégeztem a sportminisztérium égisze alatt működő harcművészeti edzői iskolát, majd hazai és nemzetközi bírói oklevelet szereztem, aztán több hazai és nemzetközi wu-shu meg kempo továbbképző tanfolyamon, nemzetközi bírói továbbképzésen vettem részt.

– Edzői karrierje alatt számos hazai és nemzetközi versenyen díjazott bajnokot készített fel. Kik azok a sportolók, akikre igazán büszke?

 

– Őszintén szólva, mindenikükre büszke vagyok. A mostaniakra (Rus Traian, Mátyus Ervin, Hallai Cătălin) úgy, mint azokra a bajnokokra, akik már abbahagyták a versenysportot (Papp Csaba, Szabó Erika Andrea), vagy az általam edzett első generáció két ismert sportolójára, Gombos Csabára és Attilára, akik 1995-ben Baltimore-ban wu-shu világbajnokok lettek. Egyébként a mai napig sem sikerült egyetlen román sportolónak sem wu-shuban (sanda, vagyis full kontakt harcban) világbajnoki címet szerezni. Ugyanakkor ők az egyetlen testvérpár a wu-shu világában, akik ugyanazon a világbajnokságon mindketten bajnoki címet szereztek. Ők még az általam edzett első harcművész generáció (1990-2001) sportolóihoz tartoztak. A második generációhoz sorolhatók a maiak: Rus Traian, Mátyus Ervin és Hallai Cătălin. Ők azok, akik mindent megnyertek, amit meg lehetett nyerni, mindenikük többszörös világ- és Európa-bajnok.

Egy generációt, attól a pillanattól kezdve, hogy belépnek a versenysportba, mintegy 11-12 évig lehet versenyeztetni, körülbelül ennyi ideig teljesíthetnek a maximumon. Ezt megelőzi egy 5-6 éves felkészülési időszak, tehát összesen 15-20 évig dolgozunk együtt a sikerekért.

ha2

– Mennyire ígéretes az úgynevezett harmadik generáció? Vannak tehetséges gyerekek Marosvásárhelyen, akik idővel híres elődjeik nyomaiba léphetnek?

– Egy kicsit megváltozott a felfogása a mai fiatalságnak a sporttal kapcsolatban. Bunyózni akarnak, sikereket szeretnének, de edzeni, dolgozni ezért nem mindegyik hajlandó. Az élsportoló élete nem könnyű, rengeteg áldozatot kíván. Lemondásról, fájdalomról, a család háttérbe szorításáról is szól. Ezért nincs sok világbajnokunk. Ők hatan megértették, hogy rengeteget kell dolgozniuk, 10-12 éven keresztül kitartóan kell készülniük, ha sikeresek akarnak lenni. Nagyon sokat tanultak az évek során, mindent elkövettek a siker érdekében, s mindezt egy olyan sportágban, amely nem biztosította a megélhetést számukra.

Azt szoktam nekik mondani, hogy kétféle ember van a világon: azok, akik „csinálják” a történelmet és azok, akik kommentálják. Én azt szeretném, hogy az első kategóriába tartozzanak, nem pedig a tévé előtt kommentálók közé. A világbajnokaim ezt megértették, és igyekeztek ezt tettekkel is bizonyítani.

– Mindannak dacára, hogy a wu-shu meg a karaté világszinten elismertek, eddig még nem sorolták az olimpiai sportágak közé. A 2020-as olimpia helyszínét majd csak idén szeptember hetedikén jelentik be. A rendezés jogáért Isztambul, Madrid és Tokió verseng, bő hét évvel a játékok előtt számos sportág képviselői lobbiznak azért, hogy bekerülhessenek az olimpiai sportágak közé. Ezek között vannak a wu-shu és a karate támogatói és gyakorlói is, de ugyanúgy próbálkoznak például a wakeboard (szörfdeszka), tollaslabda, softball (a baseball női változata), falmászás vagy a görkorcsolyázás támogatói is… Mivel magyarázható, hogy ennyire későn lesz a wu-shu is olimpiai sportág?

– Az olimpiai játékok rendezési jogáért versengő ország ajánlhat az olimpiára egy új sportágat, amiben a saját versenyzői jeleskednek, így lobbizni szoktak olyan sportágak felvételéért, amelyek az illető országban őshonosak, vagyis nemzeti sportként tartják ott számon. A kínaiak már a 2008-as pekingi olimpiai játékok megszervezése előtt javasolták és küzdöttek azért, hogy országuk legelterjedtebb sportága, a wu-shu felvételt nyerjen az olimpiai játékokra.

1936-ban egyszer már volt megfigyelt sportág a wu-shu, s ha megtartották volna az 1940-es olimpiát, akkor már rég olimpiai sportág lenne. A II. világháború után, Mao világpolitikájából kifolyólag, a sportpolitikájuk egyre zártabb lett, ezen belül a wu-shu oktatása is tilos volt külföldiek számára. Mao halála után a kínaiak nyitottak a világ felé, mert rájöttek mekkora lehetőségek, rejtőznek a wu-shuban mint kínai nemzeti sportban.

A 2008-as olimpia előtt a kínaiak megváltoztatták a versenyszabályokat, hogy látványosabbá tegyék a versenyeket, a doppingtesztekre is nagy hangsúlyt fektettek, majd jobban reklámozták a sportágat világszinten, akár a japánok a karatét.

Meg is jelent a wu-shu a pekingi olimpiai játékokon, a játékok mellett szervezett olimpiai turnén jelenlévő sportágként, ahol összevonták a súlycsoportokat, így lecsökkentették a versenyzők létszámát is. Romániából három versenyző volt jelen, köztük volt Rus Traian, az én versenyzőm is, aki 5. lett. Érdekességként el kell mondanom, hogy mi voltunk az elsők a wu-shu sportolók közül, akik a svájci Lausanneban levő Olimpiai Múzeumnak emléktárgyat adományoztunk. Aki ezt a múzeumot meglátogatja, megkeresheti Rus Traian aláírt kesztyűjét, amellyel a pekingi turnén harcolt.

Sportpolitikai szempontok miatt nem lett még a wu-shu olimpiai sportág, mivel a sportnagyhatalmak megvétózták a felvételét.

Pekingben így is Kína nyerte a legtöbb aranyérmet, gondoljuk el, miként festett volna az éremtáblázat, ha a nemzeti sportjuk, a wu-shu is bekerül az olimpiai sportágak közé.

Így az elkövetkező évek során, a többi sportnagyhatalom wu-shut gyakorlói is felzárkózhatnak tudásban a kínai versenyzők mellé, bár még egyáltalán nem biztos, hogy a 2020-as olimpiára felveszik mint sportágat.

– Van esély arra, hogy 2020-ban, vagy később marosvásárhelyi is kijusson az olimpiai játékokra wu-shu-ban?

–  Ha tehetséges, áldozatkész és elszánt fiatalok kezdik el idejében a felkészülést a nemzetközi versenyekre, akkor van arra esély, hogy valamelyik közülük részt vegyen az olimpiai játékokon. Ami engem illet, ha eldöntöm magamban és a harmadik generációval is nekivágok a felkészülésnek, akkor megpróbálom őket is felvinni a csúcsra. Eddigi munkám megkoronázása lenne egy olimpiai érem.


Share Button
Ennyien olvasták: 236

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.