A marosvásárhelyi Sipos Csaba baráti kezdeményezésre szervezte meg városunkban a legelső, helyi szabályokkal színesített lábtenisz-bajnokságot, amelyen kilenc csapat vett részt, az együttesek pedig oda-vissza alapon mérkőztek meg a kövesdombi Liviu Rebreanu Gimnázium sporttermében. A bajnokság lebonyolításáról, az együttesek összetételéről és a soron következő rendezvénysorozat megszervezéséről mesélt Sipos a Központnak.
Egynapi bajnokságok, emléktornák után bajnoki rendszer
– Mint értesültem róla, első alkalommal szervezett keretek között, helyi szabályok szerint került megrendezésre a nemrég véget ért lábteniszverseny várusunkban, amelynek főszervezője vagy. Kérem, mesélj erről a rendezvénysorozatról…
– Már régebb fontolgattuk baráti környezetben, hogy szervezett rendszerben lábtenisz-bajnokságot szervezzünk, hiszen mintegy három éve több alkalommal szerveztünk egynapos tornákat, emlékversenyeket – ilyen például a 2014 óta szervezett Páll Barna-lábtenisz-emléktorna, Lázár Dénes-lábtenisz-emlékverseny, Bitai Károly-lábtenisz-emlékverseny, utóbbira Ákosfalván kerül majd sor, stb. – , így már csak egy lépés volt a megszervezéshez.
– Hol került sor erre a bajnokságra?
– Minden csütörtökön béreljük kövesdombi Liviu Rebreanu Gimnáziumi sporttermet, ahol a tágas teremnek köszönhetően egyazon időben három pályán tudunk játszani, így a bajnokságot oda-vissza alapon rendeztük meg 9 együttes részvételével, de emellett évente eljárunk Csíkszeredába és Sepsiszentgyörgyre is bajnokságokra, majd a csapatokat viszont látjuk.
– Milyen szabályok érvényesek?
– Főleg helyi szabályok szerint bonyolítottuk le a tornát, azaz csak dupla-számban játszunk meccseket, emellett minden mérkőzés három szettből áll, minden szett egy pontot jelent, sőt minden csapatot 3–4 játékos alkotja, hogy mindig tudjanak kiállni egymás ellen, nem utolsó sorban cserélni is lehet az összecsapások közben. Emellett birók nélkül játszunk, viszont veszekedés, vagy nézeteltérés soha nem volt köztünk, de említésre méltó, hogy egyikünk sem késik el a meccsekről, mindenki teszi a dolgát, ez is bizonyítja, hogy tisztességes társaságot alkotunk. A bajnokság végén mintegy 30-an vettünk részt a csapatbanketten, ami az egymás iránti tiszteletet és a játék iránti alázatot jelképezte. Amúgy nem akartunk a nemzetközi szabályokkal játszani, mert azokkal kevesebben tudtunk volna egymás ellen kiállni.
Régi lábteniszezők, hajdani labdarúgók, feltörekvő fiatalok is tagjaik a csapatoknak
– Mennyire volt színvonalas a bajnokság?
– A Baróti–Lakatos-Bara -trió a legjobb, de mellettük fejlődött a többi csapat is. A bajnokságnak ez az egyik előnye, hogy nem mindig ugyanaz a csapat ellen játszanak az együttesek, így minden játékos tapasztalatra tehet szert. A tavaly Sepsiszentgyörgyön rendeztek egy hasonló bajnokságot, az ottani csapatok játékosai nagyon sokat fejlődtek a bajnokság végére. Tulajdonképpen innen is jött az ötlet, hogy mi is rendezzünk lábtenisz-bajnokságot, ugyanakkor a bajnoki rendszer végén kupákkal és oklevelekkel díjaztuk az együtteseket.
– Kik alkotják a csapatokat, kik lettek dobogós helyezettek a bajnokság végén?
– Itt előbb azt kell megjegyezzem, hogy több generációs játékosok tagjai a bajnoki rendszerünknek, hiszen a fiatalabb korosztály képviselőitől az idősebbekig – hatvan felett is vannak szép számmal, de hetven éves játékosunk is játszik alkalomadtán – alkotják az együtteseket.
Az alakulatoknak nincs elnevezésük, de az aranyérmet a Baróti Zsolt–Lakatos Mihály–Bara Zsolt-trió nyerte, második a Szilágyi József–Scheffler Levente–Szilveszter László-alkotta együttes lett, míg a bronzérmet Vadadi Loránd–Tóth István–Kui Csaba-hármas szerezte meg.
Megemlíthetem, hogy a bajnoki rendszerünk tagja többek közt a Biró II. Levente–Márton Levente (mindkettő AS Armata)–Ördőgh Attila (az ASA volt edzőjének, id. Ördögh Attilának a fia)-trió is, de jelenleg lábteniszező még többek közt a kispályás-, vagy nagypályás-bajnokságokból ismert Uță Sándor, Baróti Zsolt, András József, Nagy Szilárd, Orbán Zoltán (Gernyeszeg), vagy Szőcs István (Moșu) is.
– Hogyan tovább?
– Már rendezzük is a második pontvadászatot is, sőt egy Vándorkupát is csináltatunk, melyre rágravírozzuk a nyertes csapat nevét, ami nem nagy költségvetés. Amúgy nincsenek szponzoraink, mi álljuk a terem bérlését, személyenként egy hétre a hobbink űzése csak10 lejbe kerül. Sőt, labdákat is vettünk, sőt rövidesen minden csapatnak külön trikókat csináltatunk, hogy lehessen megkülönböztetni az együtteseket.
Facebook-oldal, majd másodosztály kialakítása is tervben van
– Az érdeklődők, meg a lábtenisz-kedvelők hogyan léphetnek kapcsolatba veletek, a szervezőkkel?
– Engem hívjanak fel (tel. 0728/865-950) mindazok, akik a selejtező-mérkőzéseken szeretnének részt venni, hogy tagjai legyenek a bajnoki rendszerünknek, sőt idővel egy másodosztályt is szeretnénk indítani. Van érdeklődő a lábtenisz iránt Maros megyéből, hiszen az első bajnokságban még Buzásbesenyőről és Szovátáról is vettek részt együttesek. Most két csapat kiesett, de ők is részt vettek az osztályozón a benevezett öt alakulat mellett, így a bajnokság minőségén is javíthattunk. Ezek mellett egy facebook-oldalt is indítunk rövidesen, amelyen tájékoztatunk mindenkit a bajnoki rendszerünk lebonyolításáról.
– Végezetül kérlek áruld el, honnan van neked ez a lábtenisz iránti elkötelezettséged?
– A lábteniszt még egyetemista koromban szerettem meg, előbb a Víkendtelepen, a volt Cukorgyár-komplexumának pályájánál kezdtünk el játszani. Idővel többek közt a Dr. Szabó Loránd, Kovács Öcsi, Both Gyula, Mester Sándor alkotta társaságba jól beilleszkedtem és formálódtam. Ugyanakkor megszerettem ezt, a marosvásárhelyiek által egyre nagyobb népszerűségnek örvendő sportágat, amely mindannyiunk egyik hobbija. Úgy gondolom, hogy a közeljövőben fellendülhet a lábtenisz városunkban, melynek egykoron hagyománya volt!
