Központ
2019. augusztus 17. szombat, Jácint

Lehet tekézni (is) Marosvásárhelyen?

Központ október 31, 2013 Sport

Lehet tekézni (is) Marosvásárhelyen?

teke1

Alig több mint egy éve számoltunk be arról, hogy a 25 felnőtt, 7 ifjúsági bajnoki címet, emellett 4 Világkupát és 4 Bajnokok Ligáját elhódított marosvásárhelyi Electromureş Romgaz női együttesének tagjai munkanélküliekké váltak, miután a Romgaz nem támogatta a korábbi mértékben a teke szakosztályt.

Azóta a lányok és az edzők munkanélküli segélye is lejárt, de a legérdekesebb az, hogy az együttes, az anyagi nehézségek ellenére, még mindig sikeresen szerepel a hazai és nemzetközi porondon. Példa erre a nemrég Augsburgban zajlott Európa-kupán elért 3. hely, és hogy a hazai bajnokságban is éllovas a csapat.

Nemrég az Electromureş Romgaz teke szakosztályának elnöknőjét, Antal Matildot kerestem fel, aki Orosz István másodedző társaságában az együttes jelenlegi anyagi helyzetéről, a játékosok megélhetési lehetőségeiről és a klub jövőjéről beszélt.


– Mik a legújabb hírek a szakosztály háza táján? Anyagi gondok vannak ugyan, de eredmények is…

– Igen, a tavalyi Világkupán való részvételünket még támogatta anyagilag a vezetőség, majd munkanélküliek lettünk, amely segély lejárt most szeptemberben. Időközben a csapat néhány tagja nagyon nehezen kapott munkahelyet a kereskedelemben, ahol szinte minimálbérért dolgozik. Főleg az idősebb korosztály képviselőinek szinte semmi végzettsége nincs, hiszen fiatalkoruk óta a tekézésből éltek.

– Anyagilag, hogyan áll a szakosztály jelenleg?

– Az idén augusztusban igazgatócsere történt a Romgaznál, egy olyan úr került a régi vezető helyébe, aki szereti a sportot, és megígérte az anyagi támogatást. Az összeget, ami nekünk szükséges lenne a szakosztály fenntartásához, még nem kaptuk meg, annak a 20%-át utalták eddig át. Az még kérdéses, hogyan és mikor lesz meg az összeg másik része. Egy biztos, az ígéreteket már a lányok is megunták, de már mi sem akarunk ígérni, amíg nem biztos valami.

– A lányok mikor edzenek? Egyáltalán milyen pénzből jutnak el a kiszállásokra?

– Ki, amikor tud. Bejönnek edzeni, inkább a délután folyamán, munkaidő után. Az edző, Seres József megköveteli ugyan a heti két foglalkozást, de az is tény, hogy a mérkőzésekre, főleg a nemzetközi találkozókra, Világkupára mindenki a saját maga finanszírozza a kiszállást. Ilyenkor a lányok munkaadójuk jóindulatától függenek, szabadnapot vagy szabadságot vesznek ki.

– Az Augsburgban tartott Európa-kupán harmadikok lettek a lányok, ami dicséretre méltó eredmény, különösen egy anyagi problémákkal küzdő szakosztálynak. Mit szóltak a díjátadás után más együttesek játékosai, vezetői, tekintve az Electromureş Romgaz anyagi helyzetét?

– A 61 résztvevő csapat közül szinte mindenik gratulált nekünk, örvendtek és csodálkoztak is egyben, hogyan sikerült eddig még fenntartani a szakosztályt. Ezeknek a lányoknak a hozzáállását csak elismeréssel lehet illetni, páratlan dolog a helyi sport terén. A másik gond az, hogy más csapatsportot képviselő együtteseknek általában van saját pályájuk, nekünk nincs, hiszen a Romgaz tulajdona a pálya, amiért nagyon el vagyunk adósodva, hiszen már egy éve nem fizettünk gázt, vizet, villanyt. Szerencsére a gyár számlájára jön a nyugta, ők fizetik ki, mi a gyárnak tartozunk.

– A csapatnak a magja mégis megmaradt – Baciu Doinára, Duka Tildára, Fülöp Erikára –, akik mellé szépen és sikeresen sorakoznak fel a fiatalok. Vannak tehetséges lányok az ifjúsági kategóriában?

– Ügyes, tehetséges lányok vannak, de kérdés, hogy kibontakozhatnak-e idővel. Ők még nem dolgoznak, iskolába járnak, hiszen egyelőre őket még a szülők tartják el. Idővel vagy tovább tanulnak, vagy munkát keresnek, vagy elkerülnek külföldre folytatni sportpályafutásukat.

Az, hogy tehetséges-e az utánpótlás, mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy a májusi ifjúsági világbajnokságon egy serdülő bronzérmes lett, egyedüli, aki hozta az országnak a kategóriájában ezt az érmet. Rögtön utána következett a felnőtt világbajnokság, ahol Románia a második lett Magyarország mögött, és a nyolcas keretből négy marosvásárhelyi volt, plusz az edző. Tehát a női tekének itt van a bölcsője Marosvásárhelyen.

Volt olyan anyuka is, aki bejött a klubhoz néhány éves kisgyerekével és azt mondta, hogy a gyerekét már több sportágban kipróbálta, de ő egyiket sem szerette, csak tekézni akar. Mit is ígérhetünk egy ilyen szülőnek és gyerekének?

– Volt olyan lány, aki az anyagiak miatt távozott az együttestől?

– Igen, két lány – a gherlai illetőségű Ifrim Aneta, illetve a galaţi-i Ban Iulia Adela – távozott az Electromureş Romgaztól, mindketten Németországba igazoltak. Ők albérletben laktak Marosvásárhelyen, de idővel kénytelenek voltak felmondani. Találkoztunk velük Németországban, amikor Augsburgban voltunk az Európa-kupán, ők akkor csapatukkal, épp egy rangos nemzetközi tornán (NBC kupa) aranyérmet nyertek.

– Az anyagi nehézségek ellenére lehet-e ezeket a lányokat pszichikailag motiválni a mérkőzések előtt?

– Nagyon nehéz, az edzők érdeme, hogy sikerül! Hiába mondjuk, hogy „lányok gyertek, ha nem mi segítünk magunkon, akkor kik?”, vagy „próbáljuk hagyni a problémákat az ajtóban!”, mert ha meglenne nekik a biztos anyagi hátterük, akkor egy gonddal kevesebb lenne, jobban tudnának koncentrálni a játékra. A ploiesti-i edzőnő mindig értetlenkedve kérdezi tőlünk, hogy mivel tudjuk motiválni a lányokat, hogy eredményeket érünk el most is, sőt az ifjúsági bajnokságba két csapattal neveztünk be, ahová mások alig tudnak egy kompetens együttest kialakítani.

A lányok nem szeretnék feladni, hiszen azt cselekszik, amihez értenek, amit szeretnek, beleadnak apait-anyait az edzéseken, mérkőzéseken.

– A hazai női tekebajnokságban csak három együttes van, ebből következően a megmérettetés színvonala is alacsony. Ez megérződik a nemzetközi mérkőzéseken?

– Persze, hiszen főleg a nyugati országokban több liga van, Németországban pedig hét, sőt minden ligában legalább tíz csapat harcol a bajnoki címért! Nálunk, ahogy tönkre mentek a vállalatok, eltűntek a sportbázisok is, fenntartani egy szakosztályt, amely hosszú évek óta hazai és nemzetközi szinten eredményeket hoz, bizony nem könnyű, ezt viszont csak az tudja, aki benne van.

– Olvastam hajdani krónikákban, hogy a 30-as, 40-es években Marosvásárhelyen a Tornakertnek, a CFR-nek, a Gaz Metannak meg a Cukorgyárnak is volt tekecsapata, majd megalakult a Constructorul, a Ciocanul, az Oţelul Roşu, a Progresul, a dicsőszentmártoni Sticla és a segesvári Metalul tekecsapata is. Még a 60-as-70-es években is létezett az Oţelul Roşu, a Voinţa, a CFR, a Chimica, az Electromureş (volt Ciocanul), a Dermagant, most viszont minden idők legsikeresebb román együttesét nem tudja fenntartani a város. Siralmas.  

– Ez sajnos így van. Romániában van hat pálya, a Corona Brassó Marosvásárhelyre jön játszani, a Rapid Bukarest Ploieşti-re jár, a Conpet otthonába. Folytassam?

– Az idén még hol lesznek mérkőzéseik?

– Bajnoki mérkőzések vannak még hátra ifjúsági és felnőtt szinten, majd következnek az egyéni döntők, az ifjúságiak számára Iaşiban, a felnőttek számára Ploieşten. Nemzetközi szinten kivívtuk a Bajnokok Ligájában való indulás jogát, de az anyagiak miatt nem nevezhettünk be.

– Mégis mi jelentene nagy segítséget a szakosztálynak?

– A teke, sajnos, soha nem lesz egy mediatizált sportág, ezért nem is lesz ismertebb. A város vezetősége részéről kellene több segítség. Évente kétszer letesszük a projektjeinket, jóváhagyják, de nagyon nehezen kapjuk meg a pénzeket. Ha hozzájutnánk a tavalyihoz és az ideihez, akkor egy fél évig még biztos kihúzhatnánk.  

Szeretnénk, ha találnánk adakozó, anyagilag jól szituált személyeket, akik minimális összegekkel támogatni tudnának minket mint szakosztályt.

Hazajöttünk a legutolsó Világkupáról, mindenki gratulált nekünk, de sajnos sem az önkormányzat, sem egy helyi cég sem díjazta anyagilag ezeket a lányokat, akik többnyire minimálbérből, vagy családtagjaik segítőkészségéből tartják fenn magukat.

 

 

****************


Az ifjúsági csapat edzője, a felnőtt csapat másodedzője, Orosz István is bekapcsolódott beszélgetésünkbe:

– Ön szerint mi segítene a szakosztály meg a lányok anyagi helyzetén?

– Lenne egy mód rá, mondjuk, ha nagyközönség és minden amatőr marosvásárhelyi tekerajongó részére felajánlanánk, bizonyos összeg ellenében, hogy tekézzen, használhassa a pályát, mindamellett, hogy az megrongálódhat.

Így hátha sikerülne felkeltenie néhány anyagilag tehetős személy figyelmét e sportág iránt, akik aztán anyagilag is támogatnák.

Addig is ott állunk, ahol a part szakad: ha, isten őrizz, bezárják a klubot, úgy érzem, soha nem fog újra kinyitni.

A Romgaz örvendene, ha lakat kerülne a szakosztályra, hiszen kiadná a helyiséget, és az élet menne tovább, de ezt egyikünk sem akarná.

Az is nagy segítség lenne, főleg a lányok szemszögéből nézve, ha találnánk egy olyan magáncéget, amely foglalkoztatná a lányokat, de ugyanakkor megértené őket, hogy edzéseik is vannak, és nem kellene mindig könyörögniük nekik, hogy elengedjék a hétvégi fordulókra, vagy nemzetközi mérkőzésekre. Egy kis jóindulatra lenne szükség. A lányok most is nem nyolc órát, hanem sokkal többet dolgoznak munkaadójuknál, ezért sem tudnak pontosan eljutni az edzésekre.

A vállalkozók nagyon nehezen értik meg, hogy ezek a lányok még sportolnak is, nem is akármilyen szinten, mi több, Románia nemzetközi és hazai szinten legsikeresebb együttesének a tagjai. Jóindulat kérdése lenne mindez…


Share Button
Ennyien olvasták: 412

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.