Központ
2017. november 18. szombat, Jenő
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Borús
Holnap
Borús
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

,,Lemondattak, azaz nem én mondtam le!”

Czimbalmos Ferenc-Attila augusztus 7, 2016 Sport

Interjú a 39 éves Csoma Ferenccel, a Marosvásárhelyi City’us és a Székelyudvarhelyi FK  élvonalbeli teremlabdarúgó együttesének egykori játékosával, aki a sajtóból értesült, hogy a vezetőség nem tart igényt a további munkájára.

IMG_20160731_185720

A XII. Sóváradi Falunapok ünnepi rendezvénysorozat keretén belül a múlt vasárnap került sor arra az öregfiúk találkozóra, amelyet a helyi, 1997-1998-as évadbeli Győzelem együttesének egykori játékosai a szovátai öregfiúk együttesével, a Küküllőmente csapata ellen játszottak.

A vendégek öregfiúk csapatában pályára lépett többek közt a Marosvásárhelyi City’us korábbi játékosa, a szovátai illetőségű Csoma Ferenc, aki készségesen válaszolt a Központ néhány kérdésére.

– A Küküllőmente együttesét erősítetted, mint láttam, jól is ment a játék. Hallottam, újra nagypályán focizol…

– Ezen a barátságos mérkőzésen a szovátai egykori aktív labdarúgók alakulatát erősítettem, ugyanis azon években a két település között kimagasló találkozókra került sor az akkori megyei bajnokságokban, ezért a sóváradiak részéről dicséretet érdemel id. Újfalvi Béla, aki az akkori és a mai együttest felkarolta mint klubelnök. Az, hogy még nagypályán játszom nem újdonság, hiszen a 2015-2016-os idényben a Maros megyei 4. ligában lévő Erdőszentgyörgy együttesének is aktív játékosa voltam, azon csapatnak, amely keretét erősíti többek közt több korábbi, felsőbb szintű labdarúgó, mint Peres Levente (Gloria Beszterce), Sorin és Cosmin Boitoș, Cseke Lorand (Nyárádtői Unirea), Adrian Olah (FC Național) is. Amúgy jó összhang, remek hangulat van az erdőszentgyörgyi együttes körül, amely a komolyságon és az összetartáson alapszik, emellett a csapat a helyi önkormányzat támogatását is élvezi, a klub vezetői mindent elkövetnek az alakulat érdekében és a további támogatásban.

– Hogyan tovább, hiszen te közelebb vagy a negyvenhez, mint a harmincöthöz?

– Hála a Fennvalónak, hogy mindig is sportszerű életmódot éltem, így jó fizikai kondiban vagyok, remélem, hogy a vezetőség továbbra is számít a játékomra, emellett nemrég közös megegyezés alapján felajánlották nekem, hogy az aktív játék mellett átvegyem a klub utánpótlás szakosztályát, amit elfogadtam.

Nehéz munka lesz, nem fogok unatkozni, főleg az alapok miatt. Az utánpótlás egy olyan tényező, ami számos helyen hiányzik. Amíg az egyszerű szaladásleckét nem követjük komolyan, addig nincs ahogy tovább fejleszteni azzal kapcsolatos gyakorlatokat, így nem lehet előre lépni. Akár a házépítés, alsó szintről kell elkezdjük, de remélem, hogy a vezetőség támogatásával az alapokra építve sikerül gyökeresen megváltoztassuk az erdőszentgyörgyi ifjúsági központ jövőjét, ezen tovább a helyi labdarúgó élet is idővel jó felé fog haladni.

– Nem tudom, hogy milyen a jelenlegi státusod az udvarhelyi teremlabdarúgó együttesnél, de úgy hallottam, hogy már nem vagy a csapat tagja. Kérlek, mondd el, hogy mi az igazság mindezzel kapcsolatosan…

– Sajnos nem fogom tovább folytatni a teremlabdarúgást 12 év után, pedig megjegyzem, hogy Székelyudvarhelyen gyönyörű hat évet töltöttem. Hogy miért? Sajnos az udvarhelyi sajtóból kellett megtudjam, hogy nem tartanak igényt a további teljesítményemre, ami nem esett jól. Az, hogy szeretnének fiatalítani, az dicséretes dolog, de úgy gondolom, hogy megköszönhették volna személyesen úgy nekem, mint csapattársaimnak, Péter Róbert kapusnak – aki 12 évet játszott egyhuzamban az alakulatnál –  és Dániel Rajmond mezőnyjátékosnak az évek alatt kifejtett tevékenységünket. Ami a legfájóbb, hogy a helyi, sportszerető szurkolók is a kósza hír szerint informálódtak, azaz félre voltak vezetve. Bár telefonon mondta volna meg nekünk a vezetőség, hogy már nem akarnak, de ezt nem tették. Tehát nem én mondtam le, ugyanis lemondattak. A legérdekesebb az, hogy az illető udvarhely hírportál sportújságírója megmondta nekem, hogy ő azt írta meg, amit a vezetőség leadott neki…Ami az udvarhely alakulatot illeti, én a színeiben az évek során két bajnoki címet nyertem, két alkalommal második, emellett egyszer harmadik helyezést értem el.

Annak örvendek, hogy egykoron én nagypályán kezdtem futballozni, akár az öcsém, a 32 éves Alpár, aki Marosvásárhelyen teremlabdarúgó, hiszen mindketten a Szovátai Fások együttesének voltunk a játékosai. Idővel mindketten áttértünk a teremlabdarúgásra. A sors most úgy hozta számomra, hogy újra visszatértem a nagypályás focira, amely mellett ragadtam, talán véglegesen…

Share Button
Ennyien olvasták: 719

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.