Központ
2018. október 22. hétfő, Előd

Ma 90 éve született az Aranycsapat legendája

Központ november 28, 2015 Sport

Kilencven éve, 1925. november 28-án született Bozsik József olimpiai bajnok labdarúgó, az Aranycsapat középpályása, az elsõ magyar labdarúgó, aki elérte a 100-szoros válogatottságot.

bozsik

Cucu, ahogy a nagymamája, majd később a szurkolók is becézték, Kispest munkásnegyedében nőtt fel. A család szegény volt, ő kifutófiúként járult hozzá megélhetésükhöz, s amikor csak tehette, legjobb barátjával, a szomszédban lakó Puskás Ferenccel rúgta a grundon a rongylabdát. Tehetségére hamar felfigyeltek, már tizenegy éves korában szerződtette a Kispesti Atlétikai Club, első felnőttbajnoki mérkőzését 1943-ban játszotta a Vasas ellen. A második világháború végén katonaszökevény bátyjával bujkált, később a szovjetek akarták „malenkij robotra” vinni, de sikerült megszöknie.

A politikai változások miatt 1949-től Budapesti Honvéd néven szereplő Kispestben bontakozott ki tehetsége. A csapat a hamarosan világverő magyar Aranycsapat gerincét alkotta, az 1950-es évek első felében túlzás nélkül a világ legjobb klubcsapatának számított, a magyar bajnokságot például 1952-ben veretlenül nyerte meg. Bozsik a klubhűség megtestesítője volt, sohasem játszott másik egyesületben: csaknem két évtized alatt 447 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 33 gólt szerzett és ötszörös magyar bajnok lett.

Érdekesség, hogy a sportsajtóban Bozsik II néven is említették, mert bátyja, az 1952-ben elhunyt Bozsik István egy ideig a Kispest csapatának kapusa volt.

Tökéletes labdakezelés, nagyszerű rúgótechnika, kivételes játékintelligencia, helyzetfelismerés és irányítóképesség jellemezte játékát. Jobbfedezet posztjáról negyven-ötven méteres, mindig pontos, tért ölelő átadásokkal hozta helyzetbe társait, elsősorban barátját, Puskás Öcsit, akivel szavak nélkül is értették egymást. Fénykorában őt tartották a világ legjobb támadó fedezetének, ő volt az első klasszikus középpályás. Nem volt igazán gyors, de rendkívül jó helyezkedéssel, mozgékonyságával és lendületességével hozta zavarba az ellenfél védelmét.

Huszonkét éves korában került a világverő magyar válogatottba, amelyben 1947. augusztus 17-én a bolgárok ellen mutatkozott be. Az Aranycsapattal megnyerte az 1952-es, helsinki olimpiát, a döntőben a jugoszlávokat 2:0-ra legyőzve hozták el az aranyérmet társaival, 1952-ben ő lett az év játékosa. Emlékezetes gólt lőtt 1953. november 25-én az angoloknak a Wembley Stadionban játszott és 6:3-ra megnyert „évszázad mérkőzésén”. Ekkor jegyezte meg egy fanyar humorú újságíró, hogy „ez a képviselő megérdemelné, hogy miniszterelnök legyen”. Bozsik ugyanis ekkor parlamenti képviselő volt.

Az 1954-es, svájci világbajnokságon a toronymagasan esélyes magyar válogatott meglepetésre csak második lett, az NSZK elleni, 3:2-re elvesztett döntő a várt ünnep helyett nemzeti gyásznappá vált Magyarországon. Az 1956-os forradalom idején a Honvéd illegális dél-amerikai túrán járt, amelyen a játékosok többsége úgy döntött, hogy külföldön folytatja pályafutását. Bozsik hazajött, pedig kapott ajánlatot Spanyolországból, tovább játszott a Honvédban és a nemzeti tizenegyben. Tagja volt az 1958-as svédországi világbajnokságon tizedik helyen végző válogatottnak, 1959-ben a Honvéddal megnyerte a Közép-európai Kupát.

A címeres meztől 1962-ben, harminchét évesen az Uruguay elleni 1:1-es mérkőzésen búcsúzott. Magyarországon elsőként ő érte el a százszoros válogatottságot, halála után két évtizeddel, 2000-ben 101-szeres válogatott lett – szerepelt ugyanis 1958-ban egy Libanon elleni mérkőzésen, amely addig nem hivatalos találkozónak számított – rekordját Király Gábor állította be idén. Válogatott mérkőzésein 11 gólt szerzett.

Visszavonulása után is „kirakatban maradt”: a Honvéd szakosztályvezetője volt, 1966-ban és 1967-ben edzőként 47 alkalommal ült a csapat kispadján. Egyetlen mérkőzésen, 1974-ben Bécsben a magyar válogatottat is irányította szövetségi kapitányként. Korai halálát szívelégtelenség okozta 1978. május 31-én.

Bozsik József pályafutása során rengeteg elismerésben részesült. A Honvéd játékosaként hivatásos katonatiszt lett, 1950-ben századossá léptették elő, 1953-ban országgyűlési megválasztották képviselőnek, a rendszer kivételezettjei közé tartozott. Katonai rendfokozatától, kitüntetéseitől és mandátumától 1957-ben a Honvéd illegális túrája miatt megfosztották. 1996-ban posztumusz ezredessé léptették elő. A válogatott oszlopaként, a szurkolók kedvenceként, az egyetlen százszoros válogatottként azonban ezután is biztos egzisztenciát mondhatott magáénak.

2000-ben Kispest és 2013-ban Budapest posztumusz díszpolgára címben részesült, 1986 óta nevét viseli a Budapest Honvéd stadionja. Róla nevezték el a szőnyi általános iskolát, a Nyíregyháza labdarúgó-akadémiáját és a labdarúgó utánpótlás-programot. Fia, Bozsik Péter maga is labdarúgó, majd edző lett, 2006-ban szövetségi kapitánynak nevezték ki. A magyar labdarúgás történetében addig még nem volt példa arra, hogy apa és fia is üljön a válogatott kispadján.

Forrás:mti, nso

Share Button
Ennyien olvasták: 531

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.