Központ
2017. augusztus 17. csütörtök, Jácint
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős

Ma 90 éve született az Aranycsapat legendája

Központ november 28, 2015 Sport

Kilencven éve, 1925. november 28-án született Bozsik József olimpiai bajnok labdarúgó, az Aranycsapat középpályása, az elsõ magyar labdarúgó, aki elérte a 100-szoros válogatottságot.

bozsik

Cucu, ahogy a nagymamája, majd később a szurkolók is becézték, Kispest munkásnegyedében nőtt fel. A család szegény volt, ő kifutófiúként járult hozzá megélhetésükhöz, s amikor csak tehette, legjobb barátjával, a szomszédban lakó Puskás Ferenccel rúgta a grundon a rongylabdát. Tehetségére hamar felfigyeltek, már tizenegy éves korában szerződtette a Kispesti Atlétikai Club, első felnőttbajnoki mérkőzését 1943-ban játszotta a Vasas ellen. A második világháború végén katonaszökevény bátyjával bujkált, később a szovjetek akarták „malenkij robotra” vinni, de sikerült megszöknie.

A politikai változások miatt 1949-től Budapesti Honvéd néven szereplő Kispestben bontakozott ki tehetsége. A csapat a hamarosan világverő magyar Aranycsapat gerincét alkotta, az 1950-es évek első felében túlzás nélkül a világ legjobb klubcsapatának számított, a magyar bajnokságot például 1952-ben veretlenül nyerte meg. Bozsik a klubhűség megtestesítője volt, sohasem játszott másik egyesületben: csaknem két évtized alatt 447 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 33 gólt szerzett és ötszörös magyar bajnok lett.

Érdekesség, hogy a sportsajtóban Bozsik II néven is említették, mert bátyja, az 1952-ben elhunyt Bozsik István egy ideig a Kispest csapatának kapusa volt.

Tökéletes labdakezelés, nagyszerű rúgótechnika, kivételes játékintelligencia, helyzetfelismerés és irányítóképesség jellemezte játékát. Jobbfedezet posztjáról negyven-ötven méteres, mindig pontos, tért ölelő átadásokkal hozta helyzetbe társait, elsősorban barátját, Puskás Öcsit, akivel szavak nélkül is értették egymást. Fénykorában őt tartották a világ legjobb támadó fedezetének, ő volt az első klasszikus középpályás. Nem volt igazán gyors, de rendkívül jó helyezkedéssel, mozgékonyságával és lendületességével hozta zavarba az ellenfél védelmét.

Huszonkét éves korában került a világverő magyar válogatottba, amelyben 1947. augusztus 17-én a bolgárok ellen mutatkozott be. Az Aranycsapattal megnyerte az 1952-es, helsinki olimpiát, a döntőben a jugoszlávokat 2:0-ra legyőzve hozták el az aranyérmet társaival, 1952-ben ő lett az év játékosa. Emlékezetes gólt lőtt 1953. november 25-én az angoloknak a Wembley Stadionban játszott és 6:3-ra megnyert „évszázad mérkőzésén”. Ekkor jegyezte meg egy fanyar humorú újságíró, hogy „ez a képviselő megérdemelné, hogy miniszterelnök legyen”. Bozsik ugyanis ekkor parlamenti képviselő volt.

Az 1954-es, svájci világbajnokságon a toronymagasan esélyes magyar válogatott meglepetésre csak második lett, az NSZK elleni, 3:2-re elvesztett döntő a várt ünnep helyett nemzeti gyásznappá vált Magyarországon. Az 1956-os forradalom idején a Honvéd illegális dél-amerikai túrán járt, amelyen a játékosok többsége úgy döntött, hogy külföldön folytatja pályafutását. Bozsik hazajött, pedig kapott ajánlatot Spanyolországból, tovább játszott a Honvédban és a nemzeti tizenegyben. Tagja volt az 1958-as svédországi világbajnokságon tizedik helyen végző válogatottnak, 1959-ben a Honvéddal megnyerte a Közép-európai Kupát.

A címeres meztől 1962-ben, harminchét évesen az Uruguay elleni 1:1-es mérkőzésen búcsúzott. Magyarországon elsőként ő érte el a százszoros válogatottságot, halála után két évtizeddel, 2000-ben 101-szeres válogatott lett – szerepelt ugyanis 1958-ban egy Libanon elleni mérkőzésen, amely addig nem hivatalos találkozónak számított – rekordját Király Gábor állította be idén. Válogatott mérkőzésein 11 gólt szerzett.

Visszavonulása után is „kirakatban maradt”: a Honvéd szakosztályvezetője volt, 1966-ban és 1967-ben edzőként 47 alkalommal ült a csapat kispadján. Egyetlen mérkőzésen, 1974-ben Bécsben a magyar válogatottat is irányította szövetségi kapitányként. Korai halálát szívelégtelenség okozta 1978. május 31-én.

Bozsik József pályafutása során rengeteg elismerésben részesült. A Honvéd játékosaként hivatásos katonatiszt lett, 1950-ben századossá léptették elő, 1953-ban országgyűlési megválasztották képviselőnek, a rendszer kivételezettjei közé tartozott. Katonai rendfokozatától, kitüntetéseitől és mandátumától 1957-ben a Honvéd illegális túrája miatt megfosztották. 1996-ban posztumusz ezredessé léptették elő. A válogatott oszlopaként, a szurkolók kedvenceként, az egyetlen százszoros válogatottként azonban ezután is biztos egzisztenciát mondhatott magáénak.

2000-ben Kispest és 2013-ban Budapest posztumusz díszpolgára címben részesült, 1986 óta nevét viseli a Budapest Honvéd stadionja. Róla nevezték el a szőnyi általános iskolát, a Nyíregyháza labdarúgó-akadémiáját és a labdarúgó utánpótlás-programot. Fia, Bozsik Péter maga is labdarúgó, majd edző lett, 2006-ban szövetségi kapitánynak nevezték ki. A magyar labdarúgás történetében addig még nem volt példa arra, hogy apa és fia is üljön a válogatott kispadján.

Forrás:mti, nso

Share Button
Ennyien olvasták: 380

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.