Központ
2018. december 14. péntek, Szilárda

Még egy rúdugró országos bajnokot szeretne faragni…

Czimbalmos Ferenc-Attila október 13, 2018 Sport

A 70 éves marosvásárhelyi Szabó Ferenc testnevelőtanár már 43 éve oktatja a testnevelést mindamellett, hogy már 5 éve nyugdíjas. Kezei közül az évek során rengeteg bajnok kikerült, csak az 1993-tól számítva versenyzői eddig 273 érmet szereztek az országos rendezvényeken.

A legutolsó Mircea Buhlea és Marosvásárhelyi Atlétázók Emlékversenyén – amelyre az idén 37. alkalommal került megrendezésre a Bolyai sportpályán – , megragadta figyelmemet, hogy a rúdugrásra szakosodott népszerű Feri bácsi, előrehaladott kora ellenére most is nagy türelemmel foglalkozik tanítványaival. A Szász Albert Sportlíceum testnevelőtanára – aki ugyanakkor a helyi Torpi SK-hoz is bedolgozik –, készségesen mesélt karrierjéről, tehetséges tanítványairól, sőt a helyi atlétika jövőjéről is kifejtette véleményét.

Szabó Ferenc edző és Bőjte Attila veterán átlétazó

A rendszerváltás óta a Szász Albert Sportlíceum tanára

– Tanár úr, ön már régóta tanítja a testnevelést, így Maros megye talán legidősebb testnevelőtanárja…
– Igen, valóban rég kezdtem. Sárpatakon 1974–1990 között voltam testnevelőtanár, majd egy évtizeden keresztül aligazgató is, aztán a rendszerváltás után kerültem a Szász Albert Sportlíceumhoz, ahol jelenleg is tevékenykedem, azaz már 43 éve. Idén májusban betöltöttem a 70. életévem, már 5 éve nyugdíjas vagyok, de még két évet szeretnék tanítani…

Szabó Ferenc a fiatal vásárhelyi atlétázok egy részével 

– Miért éppen két évet?
– Van egy nagyon tehetséges tanítványom, Costea Dacian – aki az egyik legjobb atlétám jelen pillanatban –, belőle szeretnék két éven belül országos bajnokot faragni. Dacian 16 éves, 188 centi magas és 71 kilogramm súlyú rúdugró – tehát ideális a rúdugrásra –, ő Románia jelenlegi legjobb rúdugrója ebben a kategóriában, egyben a jövő egyik tehetséges és ígéretes hazai atlétája.
Amúgy ennek a Bolyai sportpályának magasugrásban 495 centiméter a rekordja, amelyet dr. Graur Cristian, a MOGYE testnevelőtanárja állított fel évekkel korábban. Azt szeretném, hogy két éven belül Dacian megugorja az 5 métert, és az pályarekord legyen.

Egy edzőnek jó pedagógusnak is kell lennie

– Ön mikor kezdett el atlétizálni?
– Nagybátyám, a néhai Szabó Zoltán volt az edzőm, aki az első rúdugrója volt városunknak. Ő az egykori marosvásárhelyi Testnevelési Szakközépiskolánál (SNTCF) tevékenykedett, aztán Bukarestbe került. Ő tartja jelen pillanatban is a román rekordot fémrúddal, 442 centis eredménnyel, de amikor felállította, a világrekord 472 centi volt. Az ő edzősködése alatt kezdtem el atlétizálni 1963-ban, aztán a katonaság, majd az egyetem elvégzése következett, kevéssel utána edzősködni kezdtem.

Szabó Ferenc a fiatal atlétázók egy részével

– Látom, még mindig nagy előszeretettel foglalkozik a tanítványaival. Honnan merít erőt?
– Mindig szerettem dolgozni a gyerekekkel, belőlük merítek erőt. Egy testnevelőtanár is sokat tanulhat a gyerekektől, ugyanakkor példát is kell mutatnia a tanítványoknak. Fontos a gyerekek akarata és elszántsága, mi, tanárok besegítünk nekik, hogy jó, sikeres sportolókká váljanak, de nagyon fontos, hogy az edző jó pedagógus is legyen.

– Több száz atlétája volt az évek során. Ön mikor győződik meg arról, hogy egy atlétázó idővel sikeres lehet?
– Már az ötödikes-hatodikos gyerekre, ha ránézek, látom, hogy az atlétikában mire képesek, mire lenne hajlamuk. Amúgy negyedik-ötödik osztályban kell komolyabban foglalkozni az atlétikával, addig játékosan kell atlétizálni: addig bukfenc-, szaladás-, ugrálás-, egyensúly-gyakorlatokat kell végezzenek a gyerekek, hiszen ki kell alakítani bennük a mozgáskészséget, hogy ezek után majd tudjanak kötélre mászni, szaladni, ugrani, dobni, vagyis idővel lehessen rájuk építeni.

– A kevésbé tehetséges sportolókkal külön kell foglalkozni?
– Nagyon örvendetes dolog, hogy jelen pillanatban 30 gyerek jár hozzám (közülük 7-en a Torpi SE-nél), de általában a szüleik keresnek meg engem, mert mozogni, sportolni szeretnék vinni a gyerekeiket. Én mindegyiket elfogadom, megdicsérem, biztatom őket, hogy megszeressék a sportágat, így kevés van közülük olyan, aki sportágat vált idővel. Soha nem mondtam egyiküknek sem, hogy tehetségtelenek, hogy gyengén produkálnak, fontos, hogy legyen sikerélményük.
Visszaemlékszem, hogy autista atlétázóm is volt, aki ki akart tűnni társai közül. Először megelőzték, így ő elcsüggedt. Aztán olyanokkal tettem össze szaladni, akiket ő elhagyott, ettől óriási önbizalma lett, teljesen megváltozott a morálja. Aztán három évig járt hozzám edzeni, idővel még a pszichológusa is megdicsért, hogy segítettem a lelkiállapotán. Még most is jár hozzám, ugyanakkor barátja van és pozitívan megváltozott…

A testnevelőtanár szerint sötét a helyi atlétika jövője

– Egy edző minden tanítványát, sportolóját tudja szeretni?
– A gyereket mindenképpen el kell fogadni és szeretni, még ha csintalan is. Nincs rossz gyerek, csak csintalan. Engem is kidobtak óráról csintalanságom miatt… Hogyne szerettem volna meg a gyerekeket, mikor Sárpatakon volt egy Ercsei Dezső nevezetű roppant mozgékony diákom, akit egyszer figyelmeztettem az óra végén, hogy a következő órán figyelmesebb legyen. A diák egy kérdéssel válaszolt: ,,Tanár bácsi, én honnan tudjam, hogy a következő órán milyen leszek?!”

– Hogy látja a marosvásárhelyi atlétika jövőjét?
– Ha a belenézek a csőbe, a végét nem látom. Egyelőre nagyon mélyponton vagyunk, nem tudom, hova lehet még ennél mélyebbre süllyedni. Tehetséges gyerekek vannak, viszont a lehetőségek távol állnak a minimális feltételektől. Az idén a mintegy 9000 lakosú magyarországi kisvárosban, Bonyhádon voltunk egy nemzetközi versenyen, ahol tátott szájjal csodálkoztunk rá az ottani lehetőségekre: egy líceum udvarán egy kiváló ugróközpontot alakítottak ki (rúdugrás, távolugrás, magasugrás). Talán 100 év múlva sem lesznek itt, Marosvásárhelyen olyan körülményeink! Ha mi a Bolyai pályát hasonlóképpen át tudnánk alakítani, akkor az itteni atlétáknak nagyon hasznos lenne!

Costea, a Pápai testvérek, Teut és Stoica – ők Szabó Ferenc idei legsikeresebb versenyzői

Szabó Ferenc mestert megkértem, hogy sportolói szemszögből elemezze a 2018-as esztendőt, és a tanítványai sikerei iránt érdeklődtem. Feri bácsi ezt mondta:
– Összességében jó évet zártunk. A 2018-as esztendőt egy sikeres 10 napos bukaresti edzőtáborral kezdtük – a szülők anyagi segítségének köszönhetően – , hiszen februárban kezdődtek a junior 2-es és 3-as versenyek.
A 15 éves Natalia Stoica 11. lett 80 gyerek közül az országos terembajnokságon a 60 méteres sprintben – ami nagyon jó eredmény –, Dacian Costea pedig korosztályos rúdugró országos bajnok lett. A 14 éves Pápai Blanka és a 15 éves Pápai Levente testvérpáros is a sikeres sportolóim közé tartoznak: ügyesek, szorgalmasak, nem hiányoznak az edzésekről, és az ők akaratuk dicséretes.
Pápai Blanka 2. lett a rúdugrásban, bátyja, Levente 60 méteren mindössze 1 századdal maradt le a dobogóról, és 1 centivel maradt le a 3. helytől. Miért? Mert mi télen is kinn edzünk, aztán az országos versenyre bemegyünk a terembe, ahol egy technikai próba a távolugrás. Emellett Pápai Levente, Natalia Stoica és Teodora Teut a sportolással párhuzamosan jól is tanulnak, sőt előbbi sikeresen felvételizett a nyáron Szász Albert Sportlíceumba, ahol jelenleg kilencedikes, viszont a két lány is színtízes tanuló. Megemlíthetem, hogy Dacian Costea a helyi Kereskedelmi Líceum jó, tízedikes tanulója, aki a gátfutással kezdte egykoron.
Egy nemzetközi nyílt versenyen is részt vettünk a nyáron, Kolozsváron, ahol Dacian 410 centit ugrott, 30 centivel a rekordja felett, az OB-on is megismételte a jó eredményeit, viszont 3 hetet kimaradt egy izomszakadás miatt – mondta el Szabó Ferenc, aki bánja, hogy Marosvásárhelyen nincs atlétikaterem, így a téli felkészítőket is évek óta csak szabadtéren végezhetik el a helyi atlétázók.


 

Share Button
Ennyien olvasták: 933

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.