Központ
2019. december 15. vasárnap, Valér

„Mi tényleg jók voltunk!”

Czimbalmos Ferenc-Attila augusztus 12, 2019 Sport

– mondta a 60 éves Biró (Fejér) Zita, a hajdani marosvásárhelyi Mureșul egykori kiváló kézilabdázója, aki rekorder is a klub szakosztályának történetében, ugyanis egyhuzamban 30 évet játszott felső szinten.

A siker kulcsa az összetartás (is) volt

– Üdvözlöm önt a Mureșul Sportklub fennállásának 60. évfordulóján, ahová önöket is mint valamikori kézilabdásokat szeretettel meghívtak a szervezők. Milyen érzés találkozni a hajdani csapattársakkal?
– Mindig felemelő és ugyanakkor jó érzés. Mintegy hónappal korábban is már találkoztunk, akkor Mátéfi Eszter és Egri Adriana volt itthon (utóbbi Vodă Eugen, az AS Armata egykori kapusának felesége – szerk. megjegyz.), viszont Mózsi Éva inkább a tél folyamán szokott hazajönni. De amúgy évente egy-két alkalommal összeverődünk, ami mindig jóleső érzés.

– Ennyire összetartóak voltak önök, hiszen szép számban jelentek meg az összejövetelen?
– Igen, ez főleg ilyen alkalommal is megnyilvánul, akár egykoron. Annak idején a mérkőzéseken is mindig az összes csapattag jelen volt.

– A régi csapattársakkal tartja-e a kapcsolatot?
– Igen! Amikor a külföldre került egykori csapattársaink közül bármelyik hazajön, mi, a többi játékostársak találkozót rendezünk, így máris feleleveníthetjük a régi, szép és kevésbé szép emlékeket!

– Ha visszamegyünk időben, a nyolcvanas években a kézilabda is virágkorát élte Marosvásárhelyen. Annak a kiváló Mureșul-generáció sikerének mi volt a titka?
– Csakis az összetartás, és az, hogy mi tényleg jók voltunk! Ezt nem dicsekvésképp mondom, de ha egy csapatnak van egy-két sikere, akkor a többi már csak ambíció kérdése.

– Szinte mindenki helyi tehetség volt azon együttesben, ugye?
– Mindegyik kézilabdázó Maros megyéből került ki, sőt az akkori játékosok zömét Kulcsár László nevelte ki zsenge koruktól kezdve. Innen is észrevehetjük, hogy mennyire könnyű dolgunk volt nekünk, hiszen mi itt, együtt nőttünk fel, együtt edztünk, jól ismertük egymást, azon belül is mindegyikünk titkát.

– De gondolom, hogy a néhai Bartha Jenőnek is nagy érdeme volt a csapat sikereiben.
– Persze! Végül is ő segítőivel alkotta meg azt a nagycsapatot, amely a nyolcvanas évek közepének és végének a legjobb hazai kézilabdaegyüttese volt.

2014-ben jutott fel utoljára az élvonalba a Mureșul

Férje, Levente is futballozott felső szinten

– Sikeres női kézilabda-alakulata volt akkor Marosvásárhelynek, hiszen az 1987–1988-as idényben a Mureșul országos bajnok lett, az 1979–1980-as, 1986–1987-es és 1988–1989-es évad végén ezüstérmesek lettek, míg az 1980–1981-es bajnoki tavaszi idény végén a bronzérmet szerezte meg, emellett két Románia-kupát (1987 és 1988) is nyertek, sőt a nyolcvanas években az európai kupasorozatban is bizonyítottak, nem beszélve arról, hogy 1954-ben és 1955-ben is országos bajnok együttese volt városunknak, igaz, akkor még nagypályán.
Mint köztudott, önnek a férje – aki nem más, mint Biró II. Levente (Laska), az ASA meg a Metalotehnika egykori kiváló kapusa –, is sportolt, sőt nem kell őt bemutatni a helyi sportkedvelőnek, hiszen még a mai napig is futballozik kis- és nagypályán. Mindketten élsportolók voltak egykoron, de hogyan is fért meg két dudás egy csárdában?
– Oda nem dudás kellett, hiszen mindegyik a saját csárdájába ment, és ott ,,zenélt”, tehát megfért. Én kézilabdáztam, ő futballozott, ezért voltak szépek azon évek is. Sokkal szebb egy ilyen házasság, mint, hogy vitatkozzunk, mi megértettük és megértjük egymást a mai napig. Voltak kompromisszumaink, de mindenikünk a saját sportágával volt elfoglalva.

– A mai marosvásárhelyi kézilabdát mennyire követi?
– Sehogy! Sajnos, nem követem, mert nincs időm rá.

– Hogy-hogy?
– Egyszer-kétszer voltam még mérkőzéseken, még amikor 2014-ben feljutott az élvonalba az együttes, de az egy gyenge csapat volt. Én, ha követem a mérkőzéseket, akkor minőségi játékot várok. Hogy jó kézilabda legyen városunkban, kellene jó szakvezetés, egy jó edző, jó játékosok, nem pedig összeszedett külföldi játékosok, s amikor kellene játszanak, az egyik balra néz, a másik pedig jobbra fut…

– Figyelemmel követi a BL-mérkőzéseket a televízióban?
– Igen! Ha csak tehetem, azokat percre pontosan figyelem. Itt is megosztódnak a viszonyok, hiszen Levente figyeli a Bajnokok Ligája labdarúgó-mérkőzéseket, én pedig a BL-kézilabdameccseket.

Mureșul 1984

Lokálpatrióta volt, rekorder lett a Mureșulnál

– Ön csak Marosvásárhelyen kézilabdázott?
– Igen, mindig is lokálpatrióta voltam, pedig 1990-ben voltam Magyarországon egy próbameccsen, de mivel itt kellett volna hagyjam a munkahelyem, nem vállaltam a szerződést. Negyedikes koromban a Bolyaiba felvételiztem, a sportszakra, de hetedik osztálytól, azaz 1971-ben kezdtem el kézilabdázni ott. Mivel a Mureșulnál kevesen voltak a csapatban, 1974-ben Kulcsár László berakott a balszélre. Azon években még ott játszott többek között Rozalia Butta, Viorica Dudaș, Szöllősi (Peteley) Mária, Peres Magda meg Maria Dorgo is. Tízedikes koromban, azaz 1976-ban korosztályos válogatott lettem, onnan kezdett el felfele ívelni a pályám.

– Szerencséje is volt, hiszen a Mureșul legjobb időszakában kézilabdázott ott sikeresen…
– Valóban, hiszen elkaptam a legnehezebb időszakot is, ugyanis akkor sok korosztályos válogatottja volt az együttesnek, akiket mindig kellett pótolni is. De úgy gondolom, hogy azon időszakban Kulcsár László is látott valami tehetséget bennem, hiszen a felnőtt csapathoz vitt engem, én meg ott ragadtam, mert ügyes és ambíciózus voltam.

– Mikor hagyta abba kézilabdát?
– 36 éves koromban, azaz 1996-ban hagytam abba, vagyis 30 évig versenyszerűen sportoltam. Talán én vagyok az egyetlen marosvásárhelyi kézilabdázó a hajdani Mureșultól, aki egyhuzamban a leghosszabb ideig kézilabdázott városunkban. Erre büszke vagyok!

– Önöknek egy gyerekük van, egy lányuk. Ő sportolt?
– Ő is kézilabdázott, de a tanítóképzőben való program nem passzolt az edzések időpontjával, így elmaradt a kézilabda. De Zsófia nem is volt annyira kitartó, mint én, vagy a férjem, Levente.

– Jelenleg mivel foglalkozik ön?
– Gyógytornász vagyok a Megyei Kórháznál, azaz a sport most sincs távol az életemtől…

Share Button
Ennyien olvasták: 1205

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.