Központ
2017. szeptember 25. hétfő, Eufrozina, Kende
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Minden futballista álma egy Eb-, vagy vb-győzelem

Központ október 20, 2011 Sport

Csoma_AlparMinden futballista álma egy Eb-, vagy vb-győzelem

Interjú Csoma Alpárral, a marosvásárhelyi City’us teremlabdarúgó-együttes 27 éves csatárával, aki csapatával érdekelt az UEFA Futsal Cup elitkörében. A harcos szellemű, optimista beállítottságú játékos eddigi pályafutásának legszebb időszakairól, kevésbé kellemes periódusáról és nem utolsósorban jövőbeli terveiről mesélt.
 


– Marosvásárhelyen születtél, Szovátán laksz, Udvarhelyen kezdtél teremfocizni. Mégis hol, melyik volt az első egyesületed, ahol elkezdtél sportolni?
– Szovátán, a helyi Mobila gyerekcsapatánál kezdtem el focizni 6 évesen, Kénesi Lajos keze alatt formálódtam, ahol 12 éves koromig játszottam. Akkor, egy barátságos mérkőzés során felfigyeltek rám a piteşti-i Aripi CS vezetői, akiknek szerződését elfogadtam és 17 éves koromig ott játszottam. Egy éves marosvásárhelyi kitérő után, három évig a székelyudvarhelyi, egykori Budvár színeiben játszottam. Első évben csak nagy pályán, majd két évig párhuzamosan, nagy- és kispályáztam is, mivel a két klub vezetői kiegyeztek, miszerint a nagy csapat néhány tehetségesebb játékosa, a futsal-csapatban is játszhatott. A teremlabdarúgókkal a 2004–2005-ös idényben bajnokok, a következő évben másodikok lettünk, aztán a vásárhelyi Izorep következett, majd Dévára kerültem, az egykori CIP-hez, mely együttessel bajnokok, országos másodikok és Románia-kupagyőztesek is lettünk. Egyébként az udvarhelyi és a dévai csapat színeiben 9 Champions Leaque szerepléssel büszkélkedem.

– Azon kevés hazai teremlabdarúgók egyike vagy, aki külföldön is játszott. Igaz, nem volt valami sikeres az ott eltöltött időszak, amire nem is szívesen emlékszel vissza, de megkérlek, tégy kivételt és mondj néhány szót róla.
– Egy évig voltam a ciprusi AGBU Ararat Nicosia leigazolt játékosa, de egy bajnoki mérkőzésen súlyos sérülést szenvedtem. A válogatottal egy brazíliai edzőtáboron vettünk részt, ahol egy hét alatt hat mérkőzést játszottunk, ami fizikálisan is megviselt. Visszakerülve Ciprusba, egy bajnoki mérkőzésen épp Szőcs Lórinak, egykori udvarhelyi társamnak adtam egy passzt, majd gyors irányváltoztatás után reccsent egyet a térdem. Belső szalagszakadást szenvedtem, hónapokig harcképtelen voltam. Kínos volt a felépülésem is, mivel a műtét befertőződött, majd helyrejött, aztán hét hónapig naponta hétórás fizikai edzésekben volt részem. Életem legkínosabb időszaka volt, de magam mellett tudhattam családom, barátaim, barátnőm segítségét, akiknek köszönhetően felépültem, és újra focizhatok.

– Időközben a City’us-hoz kerültél Kacsó Endre hívására, mely együttessel újra érdekeltek vagytok az UEFA Futsal Cup elitkörében. Hogyan látod a lisszaboni csoportmeccseket?
– Soron következően másodszor jutottunk tovább az elitkörbe, mi több, újra Lisszabonban játszunk. Szerintem, már az dicséretre méltó teljesítmény, hogy újra eddig eljutottunk, habár győzni utazunk Portugáliába. Jó a csapatszellem az együttesen belül, komolyan készülünk minden mérkőzésre, bízunk önmagunkban és
játsszunk az esélyünkkel majd.  Tudatában vagyunk annak, hogy nagyon nehéz feladat előtt állunk, ugyanis a négyes csoportból mindössze egyetlen csapat jut tovább. Ez általában a házigazda szokott lenni, nem csak a pályaelőny miatt, hanem egyszerűen azért, mert mindig a legjobbakat választják szervezőnek. Szerintem sokkal érdekesebb és nagyobb lenne a harc, ha a négy együttes közül az első kettő jutna tovább. Bár lehetett volna rosszabb is a sorsolás, őszintén megvallva aránylag kevés esélyünk van csoportelsőként végezni. Ehhez nemcsak nagyon jó napot, napokat kell kifognunk, de egy pár meglepetést is kell produkálnunk. Sok minden függ attól, hogy mit produkálunk az első meccsen a tavalyi döntős Sporting Lisszabon ellen. Az elmúlt idényben is Lisszabonban játszottunk velük, akkor 4–1-re kikaptunk. Ennek ellenére nem biztos vesztesként fogunk kiállni. Rendkívül kemény ellenfél az Iberia Star Tbiliszi, melynek keretében nyolc brazil teremfocista játszik, mint ahogy kényelmetlen ellenfél a Győri ETO is, amelyet a Vásárhelyen is dolgozott és a román futsalt jól ismerő portugál Arthur Melo edz. Itt játszik Ion Al-Ioani és Gabriel Dobre is, valamint a Székelyudvarhely néhány egykori magyarországi légiósa. Szerintem, egy második vagy akár harmadik helyezés sem válna szégyenünkre. S még valamit megjegyzek, éspedig: nehezen vehetjük fel a versenyt azon külföldi teremlabdarúgókkal, akik kiskoruk óta játszanak, ez a hivatásuk, mi pedig csak néhány éve játszunk kispályán, mivel korábban nagypályán rúgtuk a bőrt. Az, hogy nagytöbbségük havi 10–15 ezer eurós fizetésért játszanak, már más lapra tartozik…

– Mik a közelebbi és távolabbi terveid, mármint ami a sportpályafutásodat illeti?
– A jövő nyárig köt a szerződésem a City’us-hoz, de hosszabbítani szeretnék, hiszen szeretem a csapatot, a szurkolótábort, jól érzem magam Marosvásárhelyen. Amúgy, folytatni szeretném a Bukarestben elkezdett B-licenc edzői oklevelemhez szükséges tanulmányaim, s nem utolsósorban, rövidesen sporttanári oklevéllel is büszkélkedhetek. Addig is a teremfocira koncentrálok, ez a hivatásom. Románia színeiben már 112 alkalommal játsztam, voltam Eb-n, ahol 6. helyen végeztünk. Minden futballista álma egy Európa-bajnoki, vagy világbajnoki győzelem, habár tudom, nehéz lenne ezt elérni. Addig is a februári Eb-n, meg a jövő decemberi vb-n szeretnék részt venni. És még valami nagyon fontos: egészséges lenni!

24


Share Button
Ennyien olvasták: 269

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.