Központ
2017. augusztus 22. kedd, Menyhért, Mirjam
Eső valószínű
Kedd
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Derült
Csütörtök
Derült

“Mindig jó találkozni régi barátokkal, csapattársakkal!..”

Központ augusztus 14, 2014 Sport

“Mindig jó találkozni régi barátokkal, csapattársakkal!..”

fovi

Interjú Jenei Ferenccel, az AS Armata egykori kiváló hátvédjével

Kevés az a hajdani ASA szurkoló, aki ne emléklezne a nyolcvanas évek csapatának felállítására: Varró (Naste)–Szabó, Jenei, Ispir, Gáll (Fodor)–Sorin Dumitrescu (L. Popa), Botezan, Ilie Costel (Both II.)–Muntean M. (Lucian Moldovan), Fanici (Ciorceri) és Albu (Soare). Ennek a csapatnak az egyik legmegbízhatóbb, legkomolyabb játéktudású labdarúgója Jenei Ferenc volt, aki 1982-1988 között volt tagja az ASA 1. ligás együttesének.  Jenei Ferenc jelenleg Pakson él a családjával, ahová 1994-ben telepedett ki, ott technológusként dolgozik egy építőipari kft-nél, de emellett 2002-es születésű gyerekeket edz a Paksi SE-nél.  Jenei a minap újra Marosvásárhelyen járt, ahol találkozott egykori edzőjével, Kanyaró Györggyel, akinek a kezei alatt edzett 16 évesen a Marosvásárhelyi Sănătateanál. Jenei készségesen válaszolt a Központ és Kanyaró György kérdéseire.

 

– Gyakran jár haza Marosvásárhelyre?

– Évente hazalátogatok a rokonaimhoz meg a barátaimhoz. Az idén is hasonlóan tettem, hiszen jól esik az ismert arcokkal találkozni.

– Idén is szakított időt arra, hogy Kanyaró Györggyel és hajdani csapattársával, Adrian Falubbal, aki jelenleg épp az ASA jelenlegi edzője elbeszélgessen. Kérem, meséljen a kettős találkozásról…

– Kanyaró Gyurit minden alkalommal megkeresem, hiszen ő igazolt le először a helyi Sănătateához, amikor 16 évesen még a grundon fociztam. Idővel Czakó János a Sănătateától az ASA-ifikhez vitt, ahonnan 1977-ben a nagycsapathoz kerültem.

Az 1978-1979-es szezonban a Kolozsvári U elleni mérkőzésen mutatkoztam be az első csapatban, amikor a sérült Körtési

helyére álltam be.

Adi Falubbal mintegy 20 éve nem találkoztam, de kellemes volt viszontlátni őt. Egyik kedves csapattársam volt, akivel nagyon jól egyeztem mind a pályán, mind a magánéletben. Sok sikert és szerencsét kívánok neki!

– Az ASA jelenlegi mesterével a Víkendtelepi Sportbázisnál találkozott. Milyen érzés volt annyi év után újra belépni abba az épületbe, amely hajdanán a szálláshelyükként szolgált?

– A sportbázis csodálatos, eszembe jutott a megannyi felkészülés, edzőmérkőzés, amelyekre itt került sor. Jól esett újra belépni az épületbe, látni azt a szobát, ahol én voltam elszállásolva, mikor Fodor Janival, mikor Szabó Istvánnal laktam egy szobában. Amúgy minden egykori vásárhelyi csapattársamra szívesen gondolok vissza…

– Kikkel futballozott együtt az ASA felnőtt csapatában?

– Sok kiváló labdarúgóval fociztam, de például az 1979/1980-as bajnoki évadban, Zavoda Ferenc edző idején, a csapat tagja volt Vunvulea, Varró, Bíró II Levente-kapusok;  Körtési, Ispir, Uncheaş, Bíró Imre, Onuţan, Gáll, Hajnal, Varodi, Bozeşan L., Bolba, Bölöni, Szabó István, Ilie Costel, Fanici, Pâslaru mezőnyjátékosok, de együtt fociztam még Márton Lászlóval, Both Gyurival, Monoki Misivel, Cernescuval, Sorin Dumitrescuval is.

Az ifi együttesben Czakó János edzősége alatt Vodă Eugen, Nagy Zoltán, Márton László, Botezan Adrian, Koncz György, Mátéfi István, Muntean Mircea, Benő Sándor, Râtea Ioan, Bungărdean Eugen, Kalló Géza, Stoica Ioan voltak a társaim.

Annak idején jó kis vidéki csapat voltunk, minket nem vittek Hollandiába vagy Kelet-Németországba edzőtáborba, mi Szovátára jártunk, aztán kimentünk Szíriába, Egyiptomba, Jordániába barátságos mérkőzéseket játszani, s ezzel meg is volt az alapozás, kezdődhetett a bajnokság.

– Az ASA-n és az U-n kívül játszott más együtteseknél is?

– Az 1981-1982-es bajnoki idényben egy évig kölcsönben a Chimicánál szerepeltem, Dicsőszentmártonban. Jó időszakom volt ott, végig pályán lehettem. Vunvuleával, Muntyán Lacival, Márton Leventével, Végh Jánossal voltam csapattárs, sőt a Chimica akkor a B osztályban szerepelt, ahol a Flacăra Moreni, a Rapid, a Ploieşti, Gaz Metan Medgyes is az ellenfeleink voltak. Egy év után katonaköteles lettem, és visszakerültem az ASA-hoz, ahol akkor a Czakó–Kiss Madocsa edzőpáros dolgozott. De az Electromuresnél is játszottam, ahová az 1988-1989-es idény téli időszakában kerültem.

– Az Electromuresnél kik voltak a csapattársai?

– Az Electromureşhez Varró Sanyival, Botezan Adival, Cr. Moldovannal kerültem együtt az ASA-tól, akkor hagyta abba focit Ciorceri és Naste is.

Jó kis csapata volt akkoriban az Electrónak is, hisz ott focizott Fanici, Koncz Gyuri, Popa S.,  Stoica Cr., Dicui, Varga Laci, Cristea I., Bálint Lajos, Sălăgean Cl., edzőnk a Czakó–Fazakas páros volt.

– Kik voltak azok az edzők, akikkel együtt dolgozhatott az ASA-nál?

– Zavoda, Czakó, Coidum, Dinu, majd Hălmăgeanu is edzte az ASA-t abban az időben. Két olimpiai válogatottsággal is büszkélkedhetem, még Cornel Drăguşin edzősége idején, a Szovjetunió (1983.VI.13: 0-2, Ogyessza) és Csehszlovákia (1983. V. 14: 1-4, Iaşi) ellen léptem pályára.

– Az ASA-tól a Kolozsvári U-hoz szerződött, ahol az egyetemet is elvégezte. Kik voltak ott a csapattársai?

– Kolozsváron 1993-ig játszottam, csapattársaim voltak Jaskó, Prunea, Colceag (Cavai kapusedző), Neamţu, Bíró Imre, Gherman, Doboş, Pojar, Falub, Şandru, Bănceu Alin, Mészaros Alpár, Zanc, Dican Feri, Popescu, Azoiţei, Radu Sabo és Kádár Zoli is. Mindegyikkel nagyon jó viszonyban voltam, tiszteltük egymást. Ugyanakkor edzőim voltak Cornel Dinu, Dan Anca, Ştefan Sameş, Vasile Iordache, Ion Ciocan, Ioan Şdrobis, Alexa Uifăleanu, Cavai is.

–Mikor jutott ki ön Magyarországra és melyik együtteshez?

– 1993-ban Kolozsváron került sor egy négyes tornára, ahová egy helyi menedzser meghívta a másodosztályos paksi csapatot is. Nekem is kitűnően ment a játék, és a paksiak szerződést ajánlottak. Én már 31 éves voltam, a szerződést szó nélkül elfogadtam, hiszen gondolnom kellett a magam meg a családom jövőjére. Pakson az Atomerőműnél az NB II-ben 1993–1998 között fociztam, itt edzőm volt többek közt Pusztai László, Mihalecz István, Reszeli Soós István is. Innen Paks NB III-as együtteséhez, a Paksi SE-hez kerültem, ahol szakmai vezető és játékos voltam egy időben. Akkor már betöltöttem a 36-ot, sőt 42 éves koromig még futballoztam alacsonyabb osztályokban, majd 2002-ben hagytam abba a futballt.

– Jelenleg mivel foglalkozik, és mit mond el a családjáról?

– A nejem 20 kilométerre Pakstól egy öregotthont irányít. A fiam Pécsett testnevelő tanárnak tanul. Ő az NB II-ben focizott Baján, de egy sérülés miatt ideig-óráig abbahagyta a futballt, majd újrakezdte, és jelenleg 27 évesen az NB III-ban játszik.

– Mit is jelentett Jenei Ferencnek az ASA?

– Marosvásárhely mindig a legkedvesebb marad számomra, mindamellett, hogy Kolozsváron is jól éreztem magam, de itt töltöttem a labdarúgó karrierem legszebb időszakát.

– Kik azok az egykori marosvásárhelyi vagy onnan elkerült labdarúgók, akikkel jelenleg is baráti kapcsolatot ápol?

– Both Gyurival, aki Budapest mellett telepedett le, Szántó Csabával, aki Ausztriában él, meg Botezan Adival jó barátok vagyunk jelenleg is, szinte mindennap beszélgetünk. Amúgy tartom a kapcsolatot első edzőmmel, Kanyaró Györggyel is, de mindig jó érzés számomra találkozni hajdani csapattársakkal, barátokkal.

Share Button
Ennyien olvasták: 356

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.