Központ
2017. december 16. szombat, Etelka, Aletta
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Borús
Hétfő
Borús

Rég volt, szép volt, igaz is volt!

Központ február 13, 2014 Sport

coros11Rég volt, szép volt, igaz is volt!

– Interjú Maros megye első téli olimpikonjával –

Mint ismeretes, február 7-én elkezdődtek a XXII. Téli Olimpiai Játékok az oroszországi Szocsiban, amelyek február 23-ig tartanak. A mai sportoldalunkban Maros megye legelső téli olimpikonját, a Muresul sportklub igazgatóját, Coroş Vasilét ismerhetjük meg, aki az 1980-as, amerikai egyesült államokbeli, Lake Placid-i Téli Olimpiai Játékokon vett részt az 500 és 1000 m-es távon, ahol 27-ikként, illetve 31-ikként ért célba.  Az akkori felkészüléséről, az olimpiai játékokról, a helyi korcsolyasport jelenéről és nem utolsósorban a sportág jövőjéről beszélgettünk a minap Coroş Vasiléval.

– Ön volt az első vásárhelyi korcsolyázó, aki kijutott az olimpiára.  

– Hat éves kemény munkának az eredményeként sikerült. Elmondhatom, hogy nagyon szigorúak voltak azok az időnormák, amiket teljesítenünk kellett ahhoz, hogy kijussunk egy olimpiára. Akkoriban én voltam az első romániai férfi gyorskorcsolyázó, aki teljesíteni tudta ezeket. Idővel elfelejtődik a rengeteg munka, megmaradnak viszont a kellemes emlékek. Ma is szívesen emlékszem vissza arra, hogy a világ legjobb futókorcsolyázói közé tartoztam, hiszen az 500 méteres távon a 27-ikként sikerült végeznem a 38 sportoló közül, míg az 1000 m-en 31-ikként jutottam célba a 42 résztvevő közül. Már ott lenni is nagydolog volt, hiszen akkor sem volt Romániában 400 méteres műjégpálya, s most sincs…


– Ön minek köszönheti ezt a kiváló teljesítményét, tehetségének, vagy elszántságának?

– A sportolóknak a tehetségük meg az akaratuk mellett, szükségük van a szerencsére is.  Az 1979-es inzelli világbajnokság elég jól sikerült számomra, hiszen az összetettben a 17-ik voltam, pedig a világrekord 500 méteren már akkor is 37.5 volt, amit Alma Atában, az akkori világbajnok orosz Evgenij Kulikov ért el. Én 1.5 másodpercre voltam az akkori világrekordtól, ami egyáltalán nem volt rossz eredmény. A vb után, az Aranykorcsolya nemzetközi versenyen, az 500 méteres távon már új országos csúcsot állítottam fel, 38,88-as időeredménnyel. Azt csak 1993-ban, egy volt sportolóm, a jelenleg Kanadában élő Máthé Tibor döntötte meg, 38.38-as időeredménnyel.

De van egy dolog, amiről még nem nagyon beszéltek azóta sem az újságokban…


– Miről lenne szó?

– 1979 decemberében egy elég komoly sérülést szenvedtem, megsérült az Achillesz-inam, így két hétig orvosi kezelésben részesültem. Aztán Lake Placid-ben az 500 méteres távon már megszakadt az Achilleszem, az utolsó 200 métert szinte fél lábon tettem meg, nehezen csúsztam be a rajthoz. Két nap múlva – az érzéstelenítő injekciónak és annak köszönhetően, hogy felvágtuk a korcsolyát, hogy bele férjen a lábam –  az 1000 méteres távot is végig kínlódtam. Csak én tudom, milyen fájdalmaim voltak. De megpróbáltam az emberfelettit is, hiszen tudatában voltam annak, hogy ritkán adatik meg egy sportolónak az olimpiai részvétel lehetősége. Úgy gondolom, ha nem jött volna közbe az a sérülésem, az első tíz között végeztem volna mindkét távon.


– Akkor még kik képviselték Romániát futókorcsolyában az olimpián?

– Ott volt a sepsiszentgyörgyi IMASA futókorcsolyázója, Jenei Dezső rövidtávokon és a Brassói Traktor versenyzője, Erdélyi András hosszútávokon. Az akkori eredményeinkkel „bevittük” Romániát a futókorcsolya olimpiai történetébe.


– Mi az, ami örökre megmarad az emlékezetében az 1980-as Lake Placid-i Téli Olimpiával kapcsolatosan?

– Természetesen örök élmény marad számomra az a légkör, amiben a versenyek zajlottak. Az, hogy ott lehetett az olimpián, minden sportoló számára a beteljesülést, sportpályafutásának a csúcsát jelentette. Mindig szívesen emlékszünk vissza mindannyian, hiszen azóta is baráti szálakat ápolunk sokakkal az egykori sportolók közül.


– Ön után kik volt azok a romániai gyorskorcsolyázók, aki részt vettek téli olimpián?

– Mihaela Dascălu (Albertville–1992, Lillehammer–1994 és Nagano–1998) és Cerasela Hordobeţiu (Albertville–1992, Lillehammer–1994), majd Kopacz Tibor (Sarajevo–1984)  is részt vett Románia színeiben téli olimpián, aztán Jakab Andrea (Salt Lake City–2002  és Oltean Daniela (kétszer is, Salt Lake City–2002  és Torino–2006 ) is kijutott téli olimpiára, marosvásárhelyi színeket képviselve, de csak Jakab Andrea volt közülük marosvásárhelyi illetőségű.


– Azóta fejlődött-e Romániában a korcsolyasport?

– Azóta nem sokat fejlődtünk. A sízést, a futókorcsolyát, a műkorcsolyát, a jégkorongot, ha összehasonlítjuk más olimpiai sportágak sportbázisainak szempontjából, akkor azt kell mondanom, hozzájuk képest Hamupipőke cipőben járunk. Évek óta nem sikerül befejeznünk a csíkszeredai nyílt műjégpálya építését, ami 90 %-ban ugyan megvan, és nagyot lendítene a gyorskorcsolya fejlődésén.

Időközben sikerült Brassóban megrendezni az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált (FOTE), épült egy komoly síugró trambulin Brassóban, tehát, fel lehet mutatni valamit, de ez nem mondható el a korcsolyáról. Kínlódunk a műkorcsolyával, a pályákkal. Remélem, hogy rövidesen Marosvásárhelyen is befejeződik a Jégcsarnok építése, ami fellendítené újra a téli sportágak iránti érdeklődést. Marosvásárhelyen van 30-35 ezer beiskolázott gyerek, ami nagyon komoly alapot jelenthetne a válogatáshoz. Testnevelési Főiskola Romániában van kb. 30-40, de sehol nem hallottam, hogy képeznének téli sportokra specializált szakembereket. Szakedzők nélkül ezek a sportágak megszűnésre vannak ítélve. Az edzőnek nagyon jó pszichológusnak kell lennie, édesapának, barátnak, szakácsnak, masszőrnek egy személyben, de ami a legfontosabb: ismernie kell a szakmát ahhoz, hogy eredmények szülessenek. S még nem beszéltünk a feltételekről, az anyagiakról sem! S még van valami… Sokan elfelejtették, hogy az olimpiára készülő sportolók legalább évente tíz hónapot edzőtáborokban töltöttek hajdanán. Ma már csak a nemzetközi élvonalhoz tartozó országokban van ez így, igaz, ott megvannak az eredmények is.

Mára nálunk a minőségi sport vesztett tekintélyéből. Vannak komoly edzők, akik ezt elismerik, de sajnos, akiktől ma az előrelépést várnánk, elnapolják, húzzák-halasztják a dolgok rendezését.


– Hogyan látja a román sportolók esélyeit a 2014-es téli olimpián?

– Értékelem az edzőknek és a szövetségeknek a munkáját, fontosnak vélem, hogy a hátrányos helyzet ellenére, sikerült 24 embert kvalifikálni az olimpiai játékokra. Ellenben, ha az első tíz sportoló közt tud végezni bármelyikük, azt fantasztikus eredménynek tartanám. Az a tény, hogy Romániának csak 24 sportolója vesz részt az idei Téli Olimpián, szerintem szégyen. Még Tófalvi Évát sem látom az első tízben, bár már az ötödik téli olimpián vesz részt, hiszen nagyon erős a mezőny, és más körülmények között készült fel, mint ellenfelei.

Az olimpia után a szövetségnek le kell vonnia a következtetést, hogy mit szeretne elérni az elkövetkező 12 évben. A legfontosabb probléma, hogy hiányoznak a szükséges sportbázisok, ezért sokat kell fizetni külföldön ezek bérlésére. Az anyagiak meg a sportbázisok stabilitásának hiányában az eredmények is nehezen fognak jönni, nem beszélve az edzők és a sportolók felkészüléséről.


– Most újra téli olimpia van, ezúttal Szocsiban. Figyeli az eseményeket?

– Persze, a sportágak televíziós közvetítéseit figyelem, érdekel a román sportolók teljesítménye. Ha a Fennvaló is úgy akarja, akkor a vásárhelyi Jégcsarnokot is befejezik, így újra fellendülhet a korcsolya, a gyorskorcsolya, a jégkorong is városunkban. Még a sportpályafutásom elején álmodtam arról, hogy egyszer kiváló minőségű jégpályánk lesz, most, mielőtt nyugdíjba mennék, szeretném, ha az álmom beteljesülhetne.  


Oltean Daniela Szocsi-i szereplése két tizedmásodpercen múlott!

 

A Mureşul egyetlen gyorskorcsolyázója, a klozsvári születésű Oltean Daniela, aki két téli olimpián is részt vett, viszont hajszálón múlott, hogy nem kvalifikálódott a harmadikra. Minderről Gáll Károly, a Mureşul SK egyetlen gyorskorcsolya edzője a következőket mondta:

– Nagyon későn kerültünk jégre (október 1-jén), a Román Korcsolya Szövetség egyáltalán nem tudott segíteni anyagilag, mert már két éve nem kap finanszírozást a minisztériumtól, teljesen a Mureşul klub érdeme, hogy Oltean Daniela kijutott a Calgary-i és a Salt Lake City-i Világkupára. Emellett az egyik sportolónk édesapjának anyagi támogatásának köszönhetően sikerült kimennünk Inzellbe, ahol december 9-ig készültünk.

Időközben a Román Olimpiai Bizottság vállalta, hogy anyagilag támogat minket, aminek köszönhetően Daniela december 9-től és január 9-ig folytathatta a felkészülést Inzellben. Ez a finanszírozás is csupán az ígéret szintjén maradt, hiszen a mai napig nem utalták át a klub számlájára.

Aztán úgy nézett ki, hogy az anyagiak hiánya miatt, kérdéses lesz a Berlini Világkupára való kiutazás, de szerencsénkre, egy hollandiai lelkes magánszemélynek köszönhetően, sikerült végül kijussunk Németországba.

A  másik probléma, hogy nem volt akivel edzeni. Az, aki szakember, tudja, hogy a gyorskorcsolyában (akárcsak az atlétikában, vagy a kerékpározásban), egyedül nem lehet felkészülni, hiszen minden kiváló sportolónak kell, hogy legyen egy üldözője, aki szintén kiváló sportoló.

Daniela Calgaryban is nagyon jól indult, főleg a 3000 méteren (ami a kedvenc száma is) a 7-ik körig, de az utolsó félkörben két másodpercet vesztett, ami nagyon sok volt. Mindössze két tizedmásodpercen múlott (ami egy korcsolya hosszat jelent), hogy nem jutott ki Daniela Szocsiba –ősszegezett a tapasztalt korcsolyaedző.

Share Button
Ennyien olvasták: 183

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.