Központ
2017. október 17. kedd, Hedvig
Derült
Kedd
Derült
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

„Romániának győznie kell, hogy megőrizhesse esélyeit a továbbjutáshoz!”

Központ szeptember 5, 2013 Sport

„Romániának győznie kell,
hogy megőrizhesse esélyeit a továbbjutáshoz!”

jenei

Exkluzív interjú Jenei Imrével, a román és a magyar labdarúgó válogatott volt szövetségi kapitányával, aki hajdanán a bukaresti Steaua csapatának edzője is volt, amely együttessel 1986. május 7-én elhódította a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. A mai napig roppant népszerűségnek örvendő egykori labdarúgóval, majd edzővel Nagyváradon, egyik kedvenc kávézójának teraszán találkoztam, ahol labdarúgó karrierjéről, edzői sikereiről, majd családjáról és nem utolsó sorban a holnapi, Románia-Magyarország sorsdöntő világbajnoki selejtező mérkőzésről is beszélgettünk.

– Tudván, hogy ön egy éve koszorúérműtéten esett át, megkérdezném: hogyan szolgál az egészsége?

– Szeptember 23-án lesz ennek egy éve. Én most, hála a fennvalónak, jól vagyok, nem érzek különösképpen semmi rendellenességet, ki tudja, még meddig működik a „motor”?


– Gyakran szerepel a képernyőkön, a hazai sportcsatornák gyakran kérik ki a szakmai véleményét. Hogy telnek a hétköznapjai, mivel foglalkozik jelenleg?

– Így van, és ennek örülök, hiszen azt jelenti, hogy a mai napig értékelik a labdarúgással kapcsolatos véleményem.

A hétköznapokon pedig reggelenként megvásárolom a három kedvenc újságom, majd a barátaimmal találkozom, egy tea mellett megbeszéljük az aktuális politikai és sporttémákat, ami rendszerint eltart délig. Kettőkor ebédelünk, ez már 40 éve hagyomány a családunkban. Ebéd után elolvasom az újságokat, 16 óra felé ledőlök egy kicsit, este pedig a tévét nézzük, vagy a barátokhoz megyünk. Hetente kétszer eljárok kártyázni egy baráti társaságba.

Amúgy, amióta megműtöttek, naponta 8-10 kilométert sétálok a feleségemmel. Tudja, Nagyváradon és főleg a sétálóutcán számtalan ember felismer, rám köszönnek, aláírásokat kérnek, fotózkodnak velem, ami fárasztó ugyan, de nagyon jóleső érzés. Csak gyakran peches vagyok, mert a magyaroknak néha románul, míg a románoknak magyarul köszönök…


– Ön, akárcsak kedves felesége – Gyulai Ilona kétszeres olimpiai bronzérmes és többszörös világbajnok tőrvívó – magas szinten, eredményesen sportoltak. Hogyan sikerült önöknek a családi életet és a sportot összeegyeztetni?

– Mindketten sportegyetemet is végeztünk, sporttanári oklevéllel is rendelkezünk, mindamellett, hogy én csak edző voltam, nem tanítottam, ezért voltam csak „edző úr”, vagy „Imi bácsi”. A feleségem a nyolcvanas években edzősködött, és ezzel párhuzamosan tanított is itt, a sportegyetemen. Amikor edzőként kezdtem tevékenykedni a Steauánál, egy hazautazásom alkalmával a feleségem azt mondta, hogy lemond az edzőségről, mivel nem férhet meg két éles kard egy hüvelyben. Így maradtam csak én edző, ő meg tovább nevelte a kislányunkat.


– Ön aradi születésű, Nagyváradon lakik, viszont labdarúgói karrierjének legszebb és legsikeresebb éveit a Steauánál érte el, hiszen játékosként ötszörös bajnok és háromszoros román kupagyőztes volt, emellett a Steaua egyetlen edzője, akinek a legtöbb, 9 trófeát sikerült elhódítania a fővárosi katonacsapattal. Mit is jelentett önnek ez a csapat?

– Sportpályafutásom legsikeresebb időszakát jelentette. Az igazság az, hogy én nem akartam a Steauához kerülni, ügyvéd akartam lenni. Annak idején nem volt még jogi egyetem Aradon, viszont Temesváron igen, és oda akartam menni focizni. A Steaua elődje, a CCA 1956-ban az aradi besorozó központhoz az én nevemre behívót küldött, hogy Bukarestben jelentkezzek, viszont én akkor ifi válogatott is voltam, a Dinamo is le szeretett volna szerződtetni, viszont én így a CCA-hoz kerültem, ahol 13 évig játszottam.

A CCA-nak nagyon jó együttese, bajnokcsapata volt (Voinescu, Toma, Apolzan, Onisie, Constantin, a Zavoda-testvérek, Tătaru, Cacovean, Boné stb.), a 13 év alatt kiváló szakemberek edzték az együttest (Dobay, Gh. Popescu, Savu, Onisie, Kovács István), akiktől sokat tanultam én is.


– Pályafutása végén két évet Törökországban is játszott a Kayserispor együttesénél. Hogy sikerült annak idején Romániából külföldre szerződni?

– Akkor volt a legelső lehetőség, hogy román labdarúgók külföldre szerződhessenek. Először öten mentünk ki, hárman a Dinamótól és ketten a Steauától (Constantin és én Törökországba), majd még ketten, Părcălab a Dinamótól és Voinea a Steauától Franciországba. Hazatértem után, 1971-től a Steaua utánpótlás együttesét vettem át, aztán 1975-ben az első csapathoz kerültem. Az első idényben sikerült is dupláznunk, megnyernünk mind a bajnokságot, mind a kupát.


– Edzői pályafutásának a csúcspontja a Bajnokcsapatok Európa Kupájának az elhódítása volt a Steauával. 1986-ra egy kiváló együttes kovácsolódott össze Bukarestben, amely csapatnak az egyik legmeghatározóbb játékosa a marosvásárhelyi illetőségű Bölöni László volt. Mit jelentett az akkori Steaua gépezetében Bölöni?

– Nagyon sokat! Bölöni Laci amellett, hogy kiváló labdarúgó, igen intelligens, értelmiségi ember volt, aki sokat használta az eszét a pályán és azon kívül is. Két, jól meghatározott feladattal ellátott labdarúgóm volt akkor, T. Stoica és Bölöni, ők egymást segítették. Nélkülük elképzelhetetlen lett volna az akkori sikersorozat.

Lacit egyébként a válogatottnál is nagyon szerették, amikor edzősködött is, hiszen nagy hangsúlyt fektetett a fiatal tehetségekre. Sajnáltam, hogy nem maradt tovább a válogatottnál, viszont örvendtem, hogy a lisszaboni Sportinghoz került, ahol elkezdődött az edzői sikersorozata, és anyagilag is megérte neki.


– A Steauánál ön edzte még a volt ASA-s játékost, Fodor Jánost is. Sőt a CCA-nál csapattársa volt Cacovean és a néhai Boné Tibor is. Előbbi az ASA elnöke, utóbbi edzője volt. Emlékszik még rájuk?

– Hogyne, Fodor Jani egy jópofa székely gyerek. Emlékszem, egy edzésen összekapott Piţurcával, majd állon ütötte és eltörte az arccsontját. Erre aztán büszke volt, hiszen nem akárkinek ütött vissza, hanem egy válogatott játékosnak…

Amúgy emlékszem az egykori ASA aranycsapatára, jó játékosok voltak ott. Kanyaró Attilával mai napig tartom a kapcsolatot.

Az egykori CCA-nál én voltam a jobbhátvéd, Bóné pedig a balhátvéd, aki egyébként szenzációs futballista volt. Emlékszem, az akkori CCA, akárcsak az 1986-os Steaua már a gyors, rövid passzos játékot játszotta. Én akkoriban még rúgtam a mérkőzéseken

1-2 hosszú keresztlabdát. Egy meccsen Bóné rám förmedt, hogy „ne technikázz, röviden passzolj!”. Idővel Bóné is a rövid, gyors passzos játékot próbálta megtanítani játékosainak az ASA-nál.

Arra is visszaemlékszem, hogy egy mérkőzésen Bóné lekent egy pofont egy játékosnak, de nem állították ki, mert nem látta a játékvezető, a megfigyelő viszont észrevette, így a következő fordulóra eltiltották. Így az UTA ellen, szülővárosomban Bóné helyén játszottam balhátvédet.


– 1986-1990 között, majd 2000-ben a román labdarúgó válogatott, 1992-1993 között a magyar nemzeti tizenegy szövetségi kapitánya volt. Tehát lényegében ismeri mindkét ország labdarúgását. A két csapat szeptember 6-án sorsdöntő mérkőzést játszik egymással. Hogyan látja az esélyeket?

– Piţurcának elég nehéz dolga van, hiszen nincs meg az a 8-9 biztos kezdőjátékosa a csapatban, akikre mindig alapozni lehetne, s ami igen szükséges egy válogatottnak. A régi kerettagok ma nem nagyon kapnak játéklehetőséget a klubcsapataikban, ezért Piţurcának állandóan cserélgetnie kellett, s ez nem vezet semmi jóra. Többször elmondtam neki, hogy többet szerepeltesse ugyanazon játékosokat, hogy jobban megismerjék egymás játékát. Az újságírók is eléggé kritizálják Piţurcát, igaz, ő egy „nyakasabb” oltyán, de nincs könnyű dolga.

Amúgy nem lesz könnyű mérkőzés. Egyet mondhatok, láttam a magyarokat is játszani a csehek elleni barátságos találkozón, s a románokat is a szlovákok ellen, s mindkét csapat erősen halvány teljesítményt produkált. Szerintem közel azonos játékerőt képvisel a két csapat, pontosabban erősen közepeset.

A román csapat technikailag eléggé képzett focistákból áll, de ez a fölény csak kiváló gyepszőnyegű pályán érvényesülhet. A román csapat esélyét növeli, hogy kimegy majd mintegy 50 000 néző, ami 15-20%-al emeli a győzelmi esélyeket.

Egy biztos, a román csapatnak hat pontot kell szereznie a soron következő két mérkőzésen, a magyarok és a törökök ellen, hogy megőrizze továbbjutási esélyeit.


– Márciusban töltötte be a 76-ik születésnapját, ezért is sok egészséget kívánok önnek. Végezetül, kérem, mondjon néhány szót a családjáról is.

– Van egy lányom, aki Bukarestben él meg egy fiam is. Előbbinek van egy fia, aki úszik és atletizál, míg a fiam lánya 11 éves, ő is úszik, igaz, mindketten csak amatőr szinten. Kívánom, hogy ők is egészségesek legyenek!

Share Button
Ennyien olvasták: 210

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.