Schlier Zsuzsa álma egy olimpián való részvétel
A marosvásárhelyi vívás jelenlegi legsikeresebb és legtehetségesebb versenyzőjével, a 14 éves Schlier Zsuzsával, valamint edzőjével, Szabó Zoltánnal beszélgettünk a dr. Pongrácz Antal nevét viselő MOGYE sportterme előtt. A népszerű Zsuzsit eddigi pályafutásáról, iskolai tanulmányairól, hobbijairól és nem utolsó sorban célkitűzéseiről faggattam, míg Szabó Zoltánt arra kértem, hogy elemezze tanítványa eddigi sikereit.
– Zsuzsi, zsenge korban vagy még, de tehetségednek, akaratodnak és munkabírásodnak köszönhetően viszonylag hamar berobbantál a hazai vívó élvonalba. Kevés dolgot tudnak rólad a sport szerelmesei, kérlek, mutatkozzál be az olvasóknak.
– 14 éves vagyok, a Szász Albert Sportlíceumba járok. 6 éves koromban kezdtem el vívni édesanyámnak köszönhetően, aki hajdanán szintén itt vívott az edzőmmel, Szabó Zoltánnal. Ők szeretették meg velem ezt a sportágat. Visszaemlékszem, egy nyári nap léptem be először a terembe, azóta itt ragadtam.
– És hogyan megy a tanulás?
– Mondhatom, jól, habár az utóbbi időben a sok kiszállás miatt kicsit rontottam, jelenleg 9-es tanuló vagyok.
– A tanulás mellett kiválóan megy neked a vívás is…
– Nagyon szeretem ezt a sportágat, boldogan járok edzésekre.
– Hazai szinten ismert vívó lettél, akivel számolnak már. Megszoktad ezt a népszerűséget?
– Nem volt könnyű megszokni ezt a pörgő életstílust, a hazai versenyeket külföldi megmérettetések követik, időközben edzések, velük párhuzamosan tanulnom is kell, de mára sikerült. A szüleim is, az iskolában is mindenki támogat, örülnek az eredményeimnek, jól egyezünk az osztálytársakkal. Amúgy sokat számít a pihenés is. Szabadidőmben szeretek a barátnőimmel lenni, sokat olvasok, zenét hallgatok.
– Van példaképed, akinek a nyomdokaiban szeretnél haladni?
– Kiskorom óta tisztelem Ana Maria Brânzat, az olimpiai, többszörös világ- meg Európa-bajnok román vívónőt, akire felnézek. A világ legjobbjai közé tartozik jelen pillanatban is. De igazén senkire nem szeretnék hasonlítani, én idővel is Schlier Zsuzsi szeretnék lenni!
– A versenyek előtt vagy alatt van-e lámpalázad?
– Nincs. Próbálok összpontosítani és csak a versenyre koncentrálni.
– Milyen érzés, amikor fellépsz a pódium legfelsőbb fokára?
– Csodálatos, akkor érzem magam igazán boldognak.
– Amikor vesztésre állsz, hogyan befolyásol téged edződ, Szabó Zoltán? Tudsz még rá is figyelni?
– Persze, figyelek rá, mert sokat számít nekem, hogy ott tudom magam mellett, de sok minden a pillanatnyi lelkiállapotomon múlik.
– Mennyire volt zsúfolt neked ez a szezon?
– Eléggé fárasztó volt, ezt még meg kell szoknom, hiszen ezután sem lesz másként.
– Mik a terveid a sportpályafutásoddal kapcsolatosan?
– Szeretnék idővel kijutni felnőtt világbajnokságra és olimpiára is. Habár tudom, hogy még addig rengeteget kell dolgoznom, de remélem, álmom valóra válik…
Szabó Zoltánnal folytattam a beszélgetést tanítványáról:
– Mennyire volt fárasztó ez a szezon Zsuzsa számára?
– Ha arra gondolok, hogy az utóbbi idényben versenyeztünk többek közt Szerbiában, Svájcban, Izraelben, Bulgáriában, Szlovákiában, Magyarországon és Románia több városában, ahol jó eredményeket ért el, akkor azt kell mondanom, hogy kimerítő éve volt. Legutoljára Bukarestben vett részt egy kisebb versenyen, ahol egy tussal maradt alul az elődöntőben, előtte Craiován az iskolák közti országos bajnokságon diadalmaskodott, ahol 14 évesen a 15 évesek korosztályában versenyzett. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy Zsuzsa 14 évesen a 17 évesek kadet Európa-bajnokságon nyolcadik lett, ami életkorát tekintve kiváló eredmény.
– Mindezt anyagilag hogyan lehet bírni?
– Ha van eredmény, akkor a szövetség is támogat. Zsuzsiért a szülei is komoly anyagi áldozatokat hoznak, amit ő eredményei révén igyekszik meghálálni.
– Még milyen versenyekre szeretnének eljutni ebben az idényben?
– A hónap folyamán Békéscsabán veszünk részt egy nemzetközi párbajtőr-versenyen, majd június 1-jén ott leszünk Nagyváradon egy hazai versenyen, majd szeptember végén kezdődik újra a kadet körverseny. Addig egy megérdemelt vakáció következik tanítványom számára.
– Zsuzsa edzőjeként hogyan jellemzi tanítványát?
– A tehetsége megvan, rajta, a munkáján múlik minden. Most abban az életkorban van, amikor nagyon nehéz nemet mondania a barátoknak, barátnőknek. A tanulmányain kívül csak az edzésekre és a versenyekre kell összpontosítania, habár ő nem az a típusú fiatal, akit könnyen lehet befolyásolni. Biztos vagyok benne, hogy többször gondolt már ezekre a dolgokra, azt is tudom, hogy elszánt, szorgalmas sportoló, aki tudja, mit akar kihozni önmagából.
A fontos az, hogy már számolnak vele minden versenyen és felnéznek rá, nem nézik le az idősebb ellenfelei sem, inkább tartanak tőle. Mindenki azt kérdi a versenyek előtt, „hogy Zsuzsi jött?”.
Amúgy jó úton halad, hiszen a tavaly szeptember óta szinte minden versenyen érmet szerzett. Nem könnyű neki, elismerem, de büszke vagyok rá, hiszen eddigi edzői karrierem során ilyen képességű és sikeres tanítványom még nem volt, habár voltak ügyes fiú tanítványaim is junior szinten.
– Kijelenthetjük, hogy Schlier Zsuzsa egyéni ifjúsági világbajnokunk, háromszoros olimpiai résztvevőnk, a néhai Pongrácz Antal nyomdokaiban halad?
– Igen, büszkeség számomra, hogy a néhai Pongrácz Antal – aki amellett, hogy tehetséges sportoló, kiváló ember is volt –, nyomdokaiban halad egy tehetséges, marosvásárhelyi sportoló lány.
Egyébként a Pongrácz Matyi fényképe ott díszeleg az edzőterem falán, akire naponta büszkén felnézünk…
