Központ
2018. augusztus 17. péntek, Jácint

Sikeres atléta volt a MOGYE egy budapesti orvostanhallgatója

Czimbalmos Ferenc-Attila április 5, 2018 Sport

Róth Luca, jobbról. Start utáni pillanatok. / 2011

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fogorvosi szakán jelenleg harmadéves budapesti Róth Luca többszörös magyar bajnok atléta – gyerek-, majd ifjúkorában és juniorként is remekelt – egy kellemetlen sérülés miatt végleg búcsút mondott az élsportnak.

A dobogó legmagasabb fokán

Marosvásárhelyre kerülése után a 24 éves Luca amatőr szinten tovább hódol hobbijának, az atlétikának: hetente több alkalommal jár a Bolyai sportpályára, ahol önszántából edz, így fitten tartja magát. Egy bolyais edzés után találkoztunk és beszélgettünk sportkarrierjéről, a marosvásárhelyi egyetemi évekről, ugyanakkor a jövőjéről is.

Verseny előtti bemelegítés 2011-ben

Élsportoló, többszörös országos magyar bajnok

– Megismerkedésünkkor hideg, szeles, esős időben te elszántan edztél a Bolyai pályán, akár hajdanán, amikor élsportoló voltál. Honnan van ez az elszántság?
– Az élsportnak köszönhetően, hiszen az atlétika része volt az eddigi életemnek. Előbb a sport, a futás iránti szeretet hajtott, az egykori atléta apukám nyomdokában haladtam, de már az óvodában, testnevelési órákon is mindegyre diadalmaskodtam. Idővel a szülőktől kapott támogatás, a csapaton belüli összetartás, csapatszellem, ugyanakkor az eredmények is hajtottak.

– Mikor kezdtél el versenyszerűen sportolni?
– Ami azt illeti, nem esett messze az alma a fájától, hiszen miután a balettel és az úszással is kacérkodtam, 2004-ben, azaz 10 éves koromban édesapám, Róth Ferenc sportújságíró levitt a budapesti BEAC-pályára egykori sporttársaihoz, ismerőseihez, ahol hajdanán ő is versenyzett, aztán ott ragadtam. Hozzá hasonlóan, nekem is az ugrószámok és a rövidtávú futószámok váltak a kedvenceimmé.

– Milyen eredményeket értél el?
– A legelső versenyemen távolugrásban és rövidtávú futószámokban diadalmaskodtam. 2011-ben, amikor ifi másodévesként versenyeztem, voltak a legjobb eredményeim, hiszen a budapesti Fedettpályás Országos Bajnokságon sikerült három aranyérmet (4X200-as váltó, a 60-méteres síkfutás és hármasugrás) és egy bronzérmet (távolugrás) nyernem. Én összesen 3 arany és 3 bronzérmet szereztem az országos bajnokságokon egyéni kategóriákban, de több dobogós helyezésem van a 4X100 és 4X200 méteres távokban is.

– Nemzetközi szinten is értél el eredményeket?
– Igen. Legelőször 2007-ben, Dortmundban voltam a legelőkelőbb nemzetközi versenyen, majd azt továbbiak követték: többek közt a Négy Ország viadalán is kétszer a magyar válogatott csapat tagja voltam. Arra is büszke vagyok, hogy az országos bajnoki címek után, 2011-ben a Lille-ben tartott vb-re elértem a B-szintet, de a túlzott akarásom és a bizonyításvágyam miatt nagyon be voltam görcsölve, ezért nem jött össze az A-szint, így nem jutottam ki az ifi vb-re. Amúgy, az én egyéni rekordom 5,74 méter távolugrásban, ami nem rossz eredmény.

Pécsre készült, de a MOGYE fogorvosi szakára került

– Az élsport számtalan emléket idéz elő egy sportolóban, ugyanakkor számos lemondást követel. Ezt te is tapasztaltad?
– A sportolással párhuzamosan jó tanuló is voltam, példa erre, hogy kerületünkben, ahol lakunk, három éven keresztül sikerült megpályáznom az ösztöndíjat. Sokszor kellett lemondanom az osztálytáborokról, vagy osztálykirándulásokról, de büszke vagyok arra, hogy élsportoló lehettem Budapesten, amit nem bántam meg, hiszen az eredmények és az élmények mindent kompenzálnak.

– Miért kellett abbahagynod az atlétikát mint élsportot?
– Az atlétikát addig űztem, amíg a MOGYE-re bejutottam. A 2011-es bizonyult a legsikeresebb évemnek, utána több sérülésem is volt, egy porckorong-sérülés miatt kellett az élsportot végleg abbahagynom. Azóta az atlétika hobbiként maradt meg az életemben.

– Hogyan kerültél a vásárhelyi egyetemre?
– Pécsre felvételiztem az ottani orvosi egyetem fogorvosi szakára, de nem sikerült bejutnom. Az akkori felkészítő tanáromnak több diákja került Marosvásárhelyre, így ő is a MOGYE fogorvosi karát ajánlotta nekem, így ezt választottam. Időközben sikerült a papírokat beszereznem, kellőképpen felkészülnöm, majd 2015-ben sikeresen felvételiznem, amit időközben nem bántam meg.

– Milyenek voltak az első hónapok? Hogyan találtad fel magad Marosvásárhelyen?
– Amikor bejutottam, nagyon örültem, de az első félév, az első hónapok nehezek voltak számomra, hiszen soha nem voltam huzamosabb ideig ennyire távol otthonomtól. Amikor kihirdették a felvételi eredményeit Marosvásárhelyen, egy sepsiszentgyörgyi lányt kértem meg, hogy lefordítsa nekem románról magyarra az eredményeket. Ő utána felajánlotta, hogy másodmagával együtt lakjunk, aminek a mai napig is örülök, és főleg annak, hogy az itteni emberek nagyon nyitottak, kedvesek. Idekerülésem után sokáig azt mondtam, hogy én Magyarországon lakom, de itt járok egyetemre, viszont az utóbbi időszakban azt hangoztatom, hogy én itt élek, de hazajárok Magyarországra.

A Bolyai pályán edz Baczó László felügyelete alatt

– Hogyan kerültél újra kapcsolatba az atlétikával, a Bolyai pályával, ahol hetente több alkalommal gyakorolsz?
– A felvételi után az első gondolatom az volt, hogy lesz-e lehetőség számomra hobbiszinten atletizálni. Egy korábban, a MOGYE-n végzett, gimnáziumbeli barátnőm segítségével sikerült felvennem a kapcsolatot Baczó László atlétikaedzővel.

– Nem zavar, hogy most éppen feljavítási munkálatok alatt van a pálya?
– Nem, hiszen kiskoromban versenyeztem hasonló, vagy rosszabb minőségű pályákon is, de ami furcsa volt számomra, hogy nem volt gumifelülettel bevonva. Én elfogadtam a lehetőségeket, és nézem a lehetőségek pozitív oldalát, ugyanakkor kikérem Baczó László véleményét is, de saját magamnak írom ki az edzéstervet, ezt 14 év élsport után megtehetem.

– Hiányzik a versenysport?
– Igen, de az életem egy újabb szakaszába jutott, így elfogadom a lehetőségeket. Amúgy hiányoznak a versenyek is, de Szabó Barnabásnak, a MOGYE testnevelő tanárának köszönhetően az egyetemek közötti versenyeken részt veszek. Utoljára Pitești-en diadalmaskodtam.

– Visszatérve az egyetemre, hogyan boldogulsz a vizsgákon, a gyakorlatok alkalmával?
– Nem tudtam, hogy itt, a magyar szakon román nyelven folynak a gyakorlatok, de időközben angolul boldogulok.

Szereti Marosvásárhelyt, de a Magyarországon vagy Németországban képzeli el jövőjét

– Vásárhelyt sikerült felfedezned, megismerned?
– Igen. Szeretem a Főteret, de a Víkendtelepet, a Somostetőt, az Állatkertet, a Teleki Tékát is meglátogattam, sőt időközben a várost is megismertem. Most már az a furcsa nekem, ha hazamegyek Budapestre, és ott nagy a zsúfoltság…

– Mivel foglalkozol, amikor nem jársz egyetemre és nem sportolsz?
– Barátokkal járok enni, kávézni és moziba.

– Mik a jövőbeni terveid a hivatásoddal kapcsolatosan?
– Sportolni biztosan fogok a munka mellett is, így az atlétikát nem fogom abbahagyni. Mindenképpen Magyarországon fogok szakosodni a szájsebészet terén – a testvérem, Dr. Záhonyi Balázs is szájsebészként dolgozik az anyaországban –, de a német nyelvterületet sem zárom ki. Amúgy az édesapám álma volt, hogy én sportösztöndíjjal kikerüljek Amerikába, de 12 éves korom óta, amióta a testvéremet felvették a pécsi fogorvosi egyetemre, én is fogorvos szeretnék lenni…

Share Button
Ennyien olvasták: 696

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.