Központ
2017. szeptember 23. szombat, Tekla, Líviusz
Eső
Szombat
Eső
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

„Ez már nem a mi világunk…”

Czimbalmos Ferenc-Attila május 4, 2017 Sport

Születésnapi beszélgetés Czakó Jánossal

Czakó a felső sorban balról a 11.

Május 3-án családi és baráti körben ünnepelte 74. születésnapját Czakó János, az ASA egykori hátvédje, akit a vásárhelyi labdarúgás egyik legkomolyabb és legkiemelkedőbb egyéniségeként tartanak számon. A sportember a hatvanas és hetvenenes években egy évtizeden át uralta a hátvédsor bal oldalát, így számos jobbszélsőnek nehezítve meg az életét. Czakónak – bár korábban az AJF-ben (Megyei Labdarúgó-egyesület) működő fegyelmi bizottság tagja volt –, jelenleg semmilyen kötődése nincs a futballhoz, viszont hetente találkozik egykori csapattársaival és alkalomadtán szívesen figyeli a minőségi labdarúgó mérkőzéseket.

A minap készségesen válaszolt a Központ néhány kérdésére:

– Isten éltesse! Hogy érzi magát 74 évesen?
– Köszönöm, jól, akár 60 évesen…

– Régóta felhagyott az edzősködéssel. Nem hiányzik?
– Őszintén mondom, nem, hiszen annyi jó futballmérkőzés van a televízióban, hogy az teljesen kielégíti kíváncsiságomat.

ASA 1982-1983. Czakó a felső sorban balról az első.

– Az egykori ASA, a hajdani csapattársak – akikkel mégiscsak gyakran találkozik –, az egykori szurkolók, a valamikori mérkőzések hangulata csak hiányzik!
– Valóban! Sokszor visszagondolok a régi időkre, találkozókra és barátaimmal, volt csapattársaimmal, régi ismerőseimmel nosztalgiázunk.

– A jelenlegi ASA-ról mi a véleménye?
– Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került a klub. Szerintem mintegy 20 év múlva lehet még egy olyan csapat városunkban, mint az egykori ASA, de azt én már nem érem meg…

– Ön a Beszterce-Naszód megyei Nagyidáról került Marosvásárhelyre, pedagógiai főiskolát végzett, aztán városunkban lett ismert labdarúgó. Emlékszik a labdarúgókarrierje kezdeteire?
– Azt nem lehet elfelejteni. 1962-ben kerültem Szentpálról Ludasra, ahol a néhai Incze Paci volt az edzőm, aztán a marosvásárhelyi Lemnarulhoz, ott Csíki Feri edzett minket, aki balszélsőből balbekket faragott belőlem. 1963-ban érkeztem az ASA elődjének számító Mureşul SE-hez, ahol 1975-ig játszottam, akkor vonultam vissza. 1975 és 1980 között a gyerekközpont edzője voltam, majd 1981-ben az ASA segéd­edzője, 1982–1988 között a csapat vezetőedzőjeként tevékenykedtem, akkor Kiss Madocsa, majd Florea Ispir volt a segédem. 1988 és 1993 között az Elektromarosnál dolgoztam, ahová Fazakas Árpád hívott.

– Időközben megszerette Vásárhelyen…
– Igen, hálás vagyok a sorsnak, hogy Marosvásárhely befogadott, itt lettem ismert futballista, ide köt a családom, a barátaim, ismerőseim. Amúgy családom (lánya Katalin, unokája Tímea – szerk. megj.) körében érzem a legjobban magam.

Czakó János Iuliu Curtifan, Bölöni László és Sólyom Csaba társaságában egy ASA találkozón

– Tagja volt egy olajozott gépezetként működő csapatnak, amelynek szinte mindegyik tagja labdarúgóklasszis volt. Mindegyikkel élmény lehetett együtt játszani, mégis: ki volt az ideális csapattársa Czakó Jánosnak?
– A pályán Bölönit szerettem a legjobban, amikor ő bal fedezetet játszott, nekem hátul nem volt sok dolgom. Kár, hogy csak egy volt belőle!

– Jelenleg mi tölti ki a hétköznapjait?
– Szerdánként egy baráti társasággal kávézunk együtt, délelőtt táblézni, délután pedig dr. Halmágyi Imrénél römizni szoktunk. Hétvégeken pedig a dédabisztrai nyaralómban töltődök fel családi, baráti környezetben.

– Még mindig nem jár ki az ASA mérkőzéseire?
– Nem. Hat és fél éve nem járok oda. Utoljára a Rapid elleni találkozón voltam. Az már nem az én, a mi világunk…

– Sok egészséget önnek!

Share Button
Ennyien olvasták: 718

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.