Központ
2018. július 23. hétfő, Lenke

Tigrisbőrben

Központ május 9, 2013 Sport

Tigrisbőrben

tigris

Nincs olyan vásárhelyi, Maros megyei szurkoló, aki ne tudná, hogy a Maros KK kabalája a Tigris, azaz egy tigrisnek öltözött alak, aki a mérkőzések szüneteiben humoros mozdulataival nevetésre készteti a publikumot.  Már kilencedik éve az együttes kabalafigurája, aki Lórencz Lajos (Bubi) mellett, az együttes talán legrégebbi tagja.  De ki alakítja a Tigrist? Mióta „él“a vásárhelyi Dzsungelben? Mivel foglalkozik, hol dolgozik főállásban? Ki is tulajdonképpen a Maros KK kabala figurája, aki előszeretettel szórakoztatja a nézőket a csapat hazai mérkőzésein? Mindezekre a kérdésekre keressük a választ interjúnkban.

 

– Zsolt, téged mindenki Tigrisként ismer. Hogyan is lettél Tigris?

– Kevesen tudják, hogy én 10 éves koromtól kezdődően a Maros KK elődjénél, a Herlitz Mobexnél kosárlabdáztam, először Fodor Tibornál, aztán Steff Zakariás keze alatt, majd a B-osztályban, sőt az A-osztályos kerettel is készültem. 15 éves voltam, akkor még líceumba jártam, amikor a vezetőség felkért, hogy öltözzek be a Tigris ruhájába, hogy kabalaként a pályára lépjek. Persze, hogy elvállaltam, hisz ez a szerep, úgy érzem, valahol illik is a természetemhez.

– Ezt hogyan érted?

– Mindig szeretek viccelődni, humorizálni, de amúgy barátságos természetű, pozitív beállítottságú személy vagyok…

– Mióta vagy Tigris?

– Ha visszagondolok, 15 éves voltam, amikor először beöltöztem, ma meg 24. Tehát kilenc éve vagyok a Maros KK Tigrise. Hogy eltelt az idő, mintha most kezdtem volna…


– És meddig szeretnél e bőrbe bújva szórakoztatni?

– Évente arra gondolok, hogy még egy évet csinálom, de nem tudom abbahagyni. Ez olyan, mint a drog, nehéz megszabadulni tőle. A Tigris tulajdonképpen szinte egyidős a klubbal, egyiket a másik nélkül nehezen lehetne elképzelni, mivel a Maros KK tulajdona.


– Amióta Tigris vagy, gondolom, mindenki így (is) ismer a városban. Ez is a beceneved?

– Persze. Így ismernek a vezetők, edzők, barátok, ismerősök, szurkolók, mindenki. Én főállásban a marosvásárhelyi Megyei Kórház ortopédia részlegén dolgozom, ahol az orvosprofesszor, de még az alkalmazottak is Tigrisként szólítanak.


– A klubnál a 2001-es születésű, vagy kisebb korosztályú gyerekeket is oktatod. Ők hogyan tekintenek rád?

– Edzőként és kabalafiguraként ismernek engem, aranyosak, mert sokat beszélgetünk együtt. Ügyes gyerekek, és szép jövő áll előttük, ha tovább folytatják. Meg vagyok elégedve velük. A 14 gyerekből, ha tíz tehetségesnek tűnik, s közülük egy felkerül a nagy csapathoz, már nagy elégtétel lenne.  


– A mozdulataidat rögtönzöd, vagy előre kidolgozod annak koreográfiáját?

– A szünetekben enyém a főszerep, nekem akkor kell szórakoztatnom a közönséget. Táncolok a pom-pom lányokkal, kosárra dobok, pacsizok a közönség tagjaival, ugrálok, mindent megteszek, ami eszembe jut.

Persze, hogy a mérkőzések kimenetele, fordulata szerint változik a hangulatom, változik a mozgásom is. Viszont én is a csapat szurkolója vagyok, egy-egy jól sikerült hárompontos dobás, vagy egy kihagyott helyzet után jön, hogy ordítsak, kitomboljam magam, ilyenkor ugrálok, vagy épp a palánk oldalát ütöm a mellső lábaimmal.


– Hogyan bírod a meleget a jelmezben?

– Az igazság az, hogy ilyen meleg időszakban kevesebbet ugrálok, mozgok, hiszen szörnyen meleg van a Tigris belsejében. Télen még kellemes, mert nem fázom, meleget tart a bundája. A mérkőzés végére jobban leizzadok, mint a játékosok.


– S utána, gondolom, több liter vízzel oltod a szomjad.

–Igen, elvégre a sörnek, a víz az alapanyaga…


– Zsolt, azaz Tigris, a Maros KK idegenbeli mérkőzéseire szoktál-e járni?

– Igen, ha tehetem, de csak szurkolóként. A Tigris csak Marosvásárhelyen, a sportcsarnokbeli dzsungelben él, ott érzi a legjobban magát.

A tavaly engem is meghívtak Temesvárra az All Star Game (Észak és Dél párharca) hazai rendezvényére, ahol a helyi Oroszlánon kívül, amely a temesváriak kabalája, meghívták minden csapat kabalafiguráját is. Érthetetlen okokból csak ketten voltunk jelen, az Oroszlán, meg én. Nem akarok nagyképű lenni, de a Tigrisnek nagyobb sikere volt, mint az Oroszlánnak, mi több, idegenben!


– Annak az Oroszlánnak, amelynek maskaráját ellopták nemrég, s csak a feje maradt meg?

– Igen, de nehogy azt kérdezd, hogy ez megtörténhet-e Marosvásárhelyen is! Ettől én nem válok meg egy pillanatra sem, s amúgy is, a Sportcsarnokban lévő irodában van a Tigris kelléktára, öltözője.


– Azt még mondd el az olvasóknak, a Tigris (meg a Maros KK) hódolóinak, hogy mi a hobbid, mivel foglalkozol szívesen szabadidődben?

– Szeretek szórakozni, baráti társaságba járni, kosárlabdázni… Lungu elnök úrral, Szászgáspár Barnival, Brusturral, Coruiial és több más társammal együtt kosarazunk hobbi szinten, az amatőr megyei kosárlabda bajnokságban, s a hazai meccseinket a Faipari líceum termében játsszuk.

Hogy mit szeretek még? Tigris lenni! Én a klubnál nőttem fel, ott is tevékenykedem, ott váltam ismertté, ott szeretnek engem, ott van a második otthonom. Azaz, a Tigrisnek a dzsungelben a helye!


Share Button
Ennyien olvasták: 230

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.