Központ
2017. szeptember 23. szombat, Tekla, Líviusz
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

Tigrisbőrben

Központ május 9, 2013 Sport

Tigrisbőrben

tigris

Nincs olyan vásárhelyi, Maros megyei szurkoló, aki ne tudná, hogy a Maros KK kabalája a Tigris, azaz egy tigrisnek öltözött alak, aki a mérkőzések szüneteiben humoros mozdulataival nevetésre készteti a publikumot.  Már kilencedik éve az együttes kabalafigurája, aki Lórencz Lajos (Bubi) mellett, az együttes talán legrégebbi tagja.  De ki alakítja a Tigrist? Mióta „él“a vásárhelyi Dzsungelben? Mivel foglalkozik, hol dolgozik főállásban? Ki is tulajdonképpen a Maros KK kabala figurája, aki előszeretettel szórakoztatja a nézőket a csapat hazai mérkőzésein? Mindezekre a kérdésekre keressük a választ interjúnkban.

 

– Zsolt, téged mindenki Tigrisként ismer. Hogyan is lettél Tigris?

– Kevesen tudják, hogy én 10 éves koromtól kezdődően a Maros KK elődjénél, a Herlitz Mobexnél kosárlabdáztam, először Fodor Tibornál, aztán Steff Zakariás keze alatt, majd a B-osztályban, sőt az A-osztályos kerettel is készültem. 15 éves voltam, akkor még líceumba jártam, amikor a vezetőség felkért, hogy öltözzek be a Tigris ruhájába, hogy kabalaként a pályára lépjek. Persze, hogy elvállaltam, hisz ez a szerep, úgy érzem, valahol illik is a természetemhez.

– Ezt hogyan érted?

– Mindig szeretek viccelődni, humorizálni, de amúgy barátságos természetű, pozitív beállítottságú személy vagyok…

– Mióta vagy Tigris?

– Ha visszagondolok, 15 éves voltam, amikor először beöltöztem, ma meg 24. Tehát kilenc éve vagyok a Maros KK Tigrise. Hogy eltelt az idő, mintha most kezdtem volna…


– És meddig szeretnél e bőrbe bújva szórakoztatni?

– Évente arra gondolok, hogy még egy évet csinálom, de nem tudom abbahagyni. Ez olyan, mint a drog, nehéz megszabadulni tőle. A Tigris tulajdonképpen szinte egyidős a klubbal, egyiket a másik nélkül nehezen lehetne elképzelni, mivel a Maros KK tulajdona.


– Amióta Tigris vagy, gondolom, mindenki így (is) ismer a városban. Ez is a beceneved?

– Persze. Így ismernek a vezetők, edzők, barátok, ismerősök, szurkolók, mindenki. Én főállásban a marosvásárhelyi Megyei Kórház ortopédia részlegén dolgozom, ahol az orvosprofesszor, de még az alkalmazottak is Tigrisként szólítanak.


– A klubnál a 2001-es születésű, vagy kisebb korosztályú gyerekeket is oktatod. Ők hogyan tekintenek rád?

– Edzőként és kabalafiguraként ismernek engem, aranyosak, mert sokat beszélgetünk együtt. Ügyes gyerekek, és szép jövő áll előttük, ha tovább folytatják. Meg vagyok elégedve velük. A 14 gyerekből, ha tíz tehetségesnek tűnik, s közülük egy felkerül a nagy csapathoz, már nagy elégtétel lenne.  


– A mozdulataidat rögtönzöd, vagy előre kidolgozod annak koreográfiáját?

– A szünetekben enyém a főszerep, nekem akkor kell szórakoztatnom a közönséget. Táncolok a pom-pom lányokkal, kosárra dobok, pacsizok a közönség tagjaival, ugrálok, mindent megteszek, ami eszembe jut.

Persze, hogy a mérkőzések kimenetele, fordulata szerint változik a hangulatom, változik a mozgásom is. Viszont én is a csapat szurkolója vagyok, egy-egy jól sikerült hárompontos dobás, vagy egy kihagyott helyzet után jön, hogy ordítsak, kitomboljam magam, ilyenkor ugrálok, vagy épp a palánk oldalát ütöm a mellső lábaimmal.


– Hogyan bírod a meleget a jelmezben?

– Az igazság az, hogy ilyen meleg időszakban kevesebbet ugrálok, mozgok, hiszen szörnyen meleg van a Tigris belsejében. Télen még kellemes, mert nem fázom, meleget tart a bundája. A mérkőzés végére jobban leizzadok, mint a játékosok.


– S utána, gondolom, több liter vízzel oltod a szomjad.

–Igen, elvégre a sörnek, a víz az alapanyaga…


– Zsolt, azaz Tigris, a Maros KK idegenbeli mérkőzéseire szoktál-e járni?

– Igen, ha tehetem, de csak szurkolóként. A Tigris csak Marosvásárhelyen, a sportcsarnokbeli dzsungelben él, ott érzi a legjobban magát.

A tavaly engem is meghívtak Temesvárra az All Star Game (Észak és Dél párharca) hazai rendezvényére, ahol a helyi Oroszlánon kívül, amely a temesváriak kabalája, meghívták minden csapat kabalafiguráját is. Érthetetlen okokból csak ketten voltunk jelen, az Oroszlán, meg én. Nem akarok nagyképű lenni, de a Tigrisnek nagyobb sikere volt, mint az Oroszlánnak, mi több, idegenben!


– Annak az Oroszlánnak, amelynek maskaráját ellopták nemrég, s csak a feje maradt meg?

– Igen, de nehogy azt kérdezd, hogy ez megtörténhet-e Marosvásárhelyen is! Ettől én nem válok meg egy pillanatra sem, s amúgy is, a Sportcsarnokban lévő irodában van a Tigris kelléktára, öltözője.


– Azt még mondd el az olvasóknak, a Tigris (meg a Maros KK) hódolóinak, hogy mi a hobbid, mivel foglalkozol szívesen szabadidődben?

– Szeretek szórakozni, baráti társaságba járni, kosárlabdázni… Lungu elnök úrral, Szászgáspár Barnival, Brusturral, Coruiial és több más társammal együtt kosarazunk hobbi szinten, az amatőr megyei kosárlabda bajnokságban, s a hazai meccseinket a Faipari líceum termében játsszuk.

Hogy mit szeretek még? Tigris lenni! Én a klubnál nőttem fel, ott is tevékenykedem, ott váltam ismertté, ott szeretnek engem, ott van a második otthonom. Azaz, a Tigrisnek a dzsungelben a helye!


Share Button
Ennyien olvasták: 171

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.