A Marosvásárhelyi MSE korábbi labdarúgója, a 18 éves Török Dávid – a többszörös hazai veterán bajnok atléta, Barabási Rozália fia –, 2019. augusztusában a magyarországi NB III Keleti csoportjában szereplő Füzesgyarmat játékosa lett, mely alakulattal az őszi pontvadászat végén az első helyen végzett. Dávid a téli szünidőt szülővárosában töltötte, ahol napi rendszerességgel készült fel a tavaszi évadra. Egy somostetői edzés végén a Központ néhány kérdésére válaszolt.
Fizikai edzések a Somostetőn
– Látom, nagy odaadással futottad a köröket és végezted a fizikai gyakorlatokat. Mik szerepelnek az edzéstervedben?
– Tíz perc bemelegítés után az edzőnk által kiírt edzésterv gyakorlatait végeztem el. Ma (január 24-én – szerk. megj.) inkább részidőket szaladtam, közben különböző nyújtógyakorlatokat is végeztem, de az edzés után még erőgyakorlatokat is végeztem az itteni erőgépeken, majd levezetésképpen a tömbházunkig szaladok, ami mintegy 3–4 kilométert jelent. Ezeket a gyakorlatokat január 13. óta napi rendszerességgel végzem, majd Füzesgyarmaton labdás edzéseket tartunk, aztán a felkészülési mérkőzések következnek, végül március elején kezdődik a bajnokság.
– Az okostelefonodat is hűségesen bütykölöd…
– Nem kell félreérteni, csupán a gyakorlatok idejét mérem, amelyeket külön oldalra mentem el és WhatsApp-on elküldöm az edzőnknek. Ő tulajdonképpen kiértékeli, majd összegezi és nyilvántartja az együttes mindegyik labdarúgójának felkészülési értékeit.
Az ottani felkészülési lehetőségek jobbak, mint itthon
– Hogyan összegezed az őszi idényt?
– Az első hónap nagyon nehezen telt, hiszen nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan elterveztem: fiatalon elkerültem szeretteimtől, emiatt is honvágyam volt, de idővel egyre jobban megszoktam a várost, a csapattársak és a vezetőség is sokat segített. Nem volt könnyű pszichikailag sem, hiszen negatív meglepetésként ért a kritika gyengébb teljesítmény után, de sikerült mentálisan megerősödnöm. Ugyanakkor örvendek, hogy ott saját magam ura vagyok, és eddig mindent saját erőmből értem el. Az évről-évre fejlődő füzesgyarmati együttesen belül merész tervekről beszélnek, azaz a fiatalok nevelése és beépítése az alakulatba a prioritás, emellett fő célunk az NBII-be való feljutás, idővel pedig ott jó szereplést elérni. Jól szerepeltünk az őszi idényben, de a tavaszi szezonban minden meccset meg kell nyerjünk, hogy a célt teljesíthessük.
– Milyen különbségeket vettél észre a két ország harmadik ligájában szereplő csapatok felkészülési lehetőségei között?
– A sportbázisok, edzőközpontok bizony lekörözik az ittenieket.
Az MSE-nél töltött időszak kedves marad számára
– A labdarúgás mellett párhuzamosan a tanulmányaidat is folytatod?
– Igen. Mindamellett, hogy a futballra nagy hangsúlyt fektetek, a tanulmányaimat is fontosnak tartottam folytatni: így esett a választás Sárrétudvarra (a település 20 kilométerre van Füzesgyarmattól), ott vagyok én harmadéves gimnazista.
– Mielőtt Füzesgyarmatra kerültél volna, 2019-ben az MSE csapatában a 3. ligában szerepeltél, ezzel párhuzamosan a klub U 19-es együttesében is játszottál. Hogyan tekintesz vissza az MSE-nél eltöltött időszakra?
– Nagy örömmel, hiszen egyedi pillanatokban volt ott részem, több jól felkészült szakemberrel és futballistával dolgozhattam együtt. Ők bíztak bennem, így nekik köszönhetően kaptam játéklehetőséget, egyben bizalmat is, így a szívembe zártam az MSE-nél töltött időszakot, ahol kiteljesedtem mint labdarúgó.
– Mik a jövőbeli céljaid?
– A füzesgyarmati ajánlatnak köszönhetően az egész futballkarrierem az egyik napról a másikra megváltozott, megtanultam, hogy minden napot maximálisan ki kell használjak, hogy bizonyítsak, hiszen minden álmom az volt, hogy profi labdarúgóvá váljak. Tehát a kezemben van a sorsom, csak egészséges legyek, és remélem, hogy a szerencse is mellém társul, hogy minél fennebb kerüljek. Azt is tudom, ha itthon maradtam volna, kevés lehetőségem lett volna bizonyítani, de az is lehet, hogy elkallódtam volna.
