Központ
2019. június 18. kedd, Arnold, Levente

Túl korán derékba tört Grittó Attila futballkarrierje

Czimbalmos Ferenc-Attila április 8, 2019 Sport

A 2017. szeptember 7-i lapszámunkban írtunk a három, akkor még 17 éves Maros megyei tehetséges labdarúgó – a koronkai Grittó Attila, a marosvásárhelyi Csegöldi Ottó és a nagyernyei Ovidiu Horșia – buszbalesetéről, melynek következtében a járgány egy út menti betonfalnak ütközött, miután a mikrobusz vezetője elaludt. A Balavásár és Göcs közötti tetőn bekövetkezett baleset következtében a marosvásárhelyi Akadémia egykori játékosai közül Csegöldi és Horşia kisebb sérüléseket szenvedtek, Grittó lába pedig beszorult a szék és a belső váz közé, nyílt törést szenvedett.

Másfél évvel a baleset után a Központ felkereste Grittó Attilát a család koronkai lakásán, ahol az öt műtéten átesett egykori tehetséges futballista egészségi állapotáról, ugyanakkor rövid, de sikeres pályafutásáról mesélt.

Koronkában az Új utcabeli Grittó család háza előtt Attila éppen kerékpározott, amikor megérkeztem hozzájuk. A súlyos sérülése ellenére életvidám, optimista beállítottságú, jó modorú fiatalembert ismertem meg, akit a baleset és azzal járó hosszas felépülés megerősített.

Öt műtéten esett át

– Hogy vagy? Mint látom, kerékpározol, gondolom, jobban vagy, mint hónapokkal korábban…

– Valóban, viszont öt műtét van mögöttem – ebből négyet Marosvásárhelyen, egyet pedig Bukarestben hajtottak végre, sőt az összes műtét költségeit a FCSB-vezetősége állta, de még így sem vagyok teljesen egészséges. Lehetséges, hogy még egy alkalommal megműtik a bokám ínszalagját, mivel a bokaszalagom is szakadt, és még van egy kis szakadás, de ez még bizonytalan. Az első operációk plasztikai műtétek voltak, a baleset következtében eltört rész körüli szöveteket és bőrrészt állították helyre.

– Mennyire sikerült lelkileg feldolgoznod a balesetet, annak következményeit, és főleg azt, hogy sajnos nem futballozhatsz többet felső szinten?

– Nehezen, hiszen sajnos volt sok időm ezen morfondírozni. Sajnos ez egy megtörtént eset, sőt végződhetett volna rosszabbul is. Az élet megy tovább, de örvendek annak, hogy jól alakult a rekuperációm, élvezhetem a családom és a barátaim támogatását. Ha nem is felső szinten, de hobbiszinten még fogok focizni!

Családja és barátai a lelki támogatói

–  A baráti köröd komoly támaszt jelent, nélkülük sokkal nehezebben tetted volna túl magad ezen a súlyos sérülésen.

Grittó és Horsia Ovidiu

– A műtétek utáni hazakerülésem időszakában egymásnak adták a kilincset a barátok, a szomszédok, az ismerősök, akik látogatóba jöttek hozzám, ami nagyon jól esett. Most is naponta megkeresnek a közeli ismerőseim, sőt a világhálónak köszönhetően sok barátommal tartom a kapcsolatot. Ez azt jelenti, hogy szeretnek, ragaszkodnak hozzám, és bíztatnak engem.

– Apropó barátok. Kik a legjobb barátaid a futballisták közül?

– Sokan vannak, így sokat kellene felsoroljak közülük, de többen így is kimaradnának, ezért nem említenék meg közülük egyet sem. De azt megjegyzem, hogy a Speranţa klubnál Eduard Bota edzősége alatt egy nagyon jó közösség alakult ki, akik zöme fennebb jutott, sokukkal napi szinten tartom a kapcsolatot. Csegöldi Ottót és Ovidiu Horşiát mégis megemlíteném, hiszen együtt játszottunk a FCSB-nél, sőt, sajnos együtt voltunk még a sajnálatos buszbaleset éjjelén is.

Grittó középen, Horsia balról és Csegöldi jobbról.

Hónapokig nem nézet meccset a Barca-drukker

– Attila, másfél évvel a buszbaleset után nézel-e futballmeccseket?

– Most már igen, bár hónapokig nem volt rá lelkierőm.

– Gondolom neked is, mint más hasonló korú fiatal sportolónak voltak álmaid. A tied mi volt?

– Természetesen én is sikeres labdarúgó szerettem volna lenni, reméltem, hogy idővel valahol külföldön kamatoztathatom tudásom…

Sajnos, a Fennvaló ezt másképp akarta!

– Egykori edződ, Eduard Bota és más marosvásárhelyi szakemberek is elismeréssel szóltak tehetségedről. Az U17-es válogatott tagja is voltál. Hogyan emlékszel vissza azon időszakra?

– Örömmel jutnak eszembe a felejthetetlen mérkőzések, edzések, edzőtáborok a korosztályos román válogatottal. Oda feljutni nekem, vidéki gyereknek nagy megtiszteltetés volt, sőt tudom, hogy a tehetségemnek és a munkabírásomnak köszönhetően sikerült. Az emlékek és az egykori csapattársak, jó barátok örökre megmaradnak számomra. Azt sem tudom feledni, hogy a FCSB-nél töltött időben szinte naponta találkozhattam az élvonalbeli együttes játékosaival, mellettük edzhettünk, akiket előtte csak a televízióból ismerhettem.

– Melyik futballcsapattal szimpatizálsz?

– Megrögzött Barcelona-rajongó vagyok, szeretem a sokpasszos, gyors, győzelemre törő játékukat.

Jövőben szeretne érettségizni

– A futball és idővel a műtétek miatt huzamosabb ideig kimaradtál az iskolából. Hogy tudod pótolni a lemaradást?

– Elég nehezen. A marosvásárhelyi Faipari Líceum tizenkettedikes diákja vagyok kémia szakon, de mivel sokat hiányoztam az iskolából az edzőtáborok és a mérkőzések miatt, több mint valószínű, hogy egy évet halasztok, hogy jobban fel tudjak készülni az érettségi vizsgákra. Az, hogy mit hoz majd a sors számomra? Azt még nem tudni. De egy dolgot mindenkinek kívánok: egészséges legyen!

Grittó Kinga, Attila édesanyja is részt vett a fiával való beszélgetésen, majd a végén hozzáfűzte: ,,Kiskora óta Atti nagyon szerette a focit, a labda volt a kedvenc játékszere. Őt nem mi, szülők vettük rá, hogy futballozzon, az ő elhatározása volt, ezért is támogattuk. Mivel mindig imádta a futballt, elfogadtuk azt, és ezután is mindenben támogatni fogjuk gyerekeinket, és büszkék vagyunk mindkettőjükre” – büszkélkedett gyerekei teljesítményével a gondterhelt, lelkileg megviselt, de annál erősebb édesanya, aki hajdanán nagy szeretettel vitte edzésekre fiát, Attilát.

Hogyan történt a baleset?

A fiatal és tehetséges futballisták Bukarestből tartottak Marosvásárhelyre, miután az új egyesületükben, a bukaresti FCSB-ben augusztus 19-én bajnoki mérkőzést játszottak a 3. ligában. Aznap délután egy távolsági kisbusszal indultak haza Marosvásárhelyre, amikor éjszaka, hajnali 2 óra körül súlyos balesetet szenvedtek Marosvásárhelytől mintegy 23 kilométerre, Balavásár és Göcs között, a göcsi tető környékén.

Grittó Attila előrement a sofőrhöz, akinek szólni akart, hogy Koronkában majd álljon meg, hogy le tudjon szállni. Minden valószínűséggel abban a pillanatban koppant le a fáradt sofőr szeme, a mikrobusz pedig a betonfalnak csapódott. A becsapódás pillanatában a leghátsó sorban ülő Ovidiu és Ottó kiestek a hátsó kocsiablakon, aminek következtében vágások keletkeztek a karjukon és a lábukon. Ottónak a szemöldökén is keletkezett vágás, amit három helyen kapcsoltak össze, de a szeme mellett is volt egy zúzódása. A sofőr mellett levő Attila lába pedig beszorult a szék és a belső váz közé, aminek következtében sajnos szétroncsolódott a bokája, nyílt törést szenvedett.

Csegöldi és Horșia a baleset után kevéssel visszatértek Bukarestbe, sőt, napok múlva már játszottak is a 3. ligában, a FCSB színeiben.

Mindhárom családban hagyománya van a futballnak

A Grittó, Csegöldi és a Horsia családban is hagyománya van a labdarúgásnak. Ovidiu Horsia édesapja, idősebb Ovidiu Horșia egykoron a Metalotehnica nagycsapatában futballozott Szöllősi László és Sipos Árpád edzősége idején, majd évekig szülőfalujában, a falusi és a megyei bajnokságban szereplő egykori nagyernyei Akarat színeiben is focizott, mely együttesnek meghatározó játékosa volt.

Csegöldi Ottónak a bátyja, Zsolt is futballozott a FC Juniornál, ahol Ottó is elkezdte a labdarúgást, de ő idővel abbahagyta.

Grittó Attila mindkét nagyapja és édesanyja testvére is egykoron futballozott Koronkában, sőt Atti húga, a 14 éves Adrienn kéköves karatés volt.

 

Sérülés(ek) miatt derékba tört futballkarrierek

A futballvilágban számos labdarúgó volt, akinek sérülés miatta abba kellett hagynia a labdarúgást. Íme, néhány hazai egykori válogatott labdarúgó esete:

1. Cristian Chivu 33 évesen az Internazionale ünnepelt sztárjaként volt kénytelen visszavonulni, miután sorozatos sérülésekkel küszködött.

Chivu 19 évesen már kezdő volt a román válogatottban, 20 évesen már az Ajax csapatkapitánya volt, az Interrel BL-győztes, az Ajaxal holland, az Interrel olasz bajnoki címet szerzett. Románia színeiben 75 mérkőzésen 3 gólt ért el.

2. Adrian Ilie 32 évesen szintén a gyakori sérülések miatt hagyott félbe a futballal.

,,Cobra” pályafutása során 4 bajnoki címet szerzett a Steauával, de a Galatasaray és a Valencia színeiben is akasztottak bajnoki aranyérmet a nyakába. Román válogatottként részt vett az 1996-os és 2000-es Európa-bajnokságon, valamint az 1998-as világbajnokságon. Ilie 55 válogatott mérkőzésen 13 gólt lőtt, de 21 találatot ért el az európai-kupasorozatok során.

3. Ilie Balaci 1987-ben, 32 évesen játszott utoljára, mivel egy súlyos térdsérülésből nem sikerült teljesen kiújulnia. Balaci a craiovai Universitateaval 3-szoros bajnok volt, az 1982–1963-as idényben a csapattal az UEFA-kupasorozat elődöntőjéig jutott el, de az 1984-es Európa-bajnokságon is részt vett a román színekben. A ,,Szőke Csoda” 65 válogatott mérkőzésen 8-szor volt eredményes.

4. Ilie Dumitrescu 1998-ban, mindössze 29 évesen akasztotta szögre a futballcsukát, miután sikeres karriert futott be a Steaua, a Tottenham, a West Ham együtteseiben, a Steauával 4-szeres román bajnoki címet szerzett, 13 gólt rúgott az európai kupákban, emellett a válogatottban 62 találkozón 20 alkalommal volt eredményes.

5. Nicolae Mitea 28 évesen hagyta abba a futballt a folytonos sérülések következtében, de pályafutása alatt sem volt komoly, mivel a szórakozásra nagy hangsúlyt fektetett.

Mitea 18 évesen már kezdő volt az Ajax-színeiben mely együttessel bajnoki címet szerzett, a román válogatottban 8 találkozón két gólt lőtt.

6. Gabi Balint 30 évesen a sorozatos térdsérülései miatt vonult vissza. A Steaua aranygenerációjának tagja 5 bajnoki címet zsebelt be a fővárosiakkal, sőt 1986-ban BEK-győztes, 1987-ben Európai Szuperkupa-győztes volt. 1989-ben két gólt szerzett Dánia ellen, mely találkozó során hazánk válogatottja 20 év után kijutott a világbajnokságra.

Kanyaró Attila 27 évesen akasztotta szögre a csukát

A marosvásárhelyi labdarúgóélet legismertebb egykori labdarúgója egészségügyi okok miatt volt kénytelen visszavonulni 1978-ban, 27 évesen. A fényes jövő előtt álló ifjú vásárhelyi labdarúgó pályafutását egy rendkívül ritka és veszélyes betegség törte ketté: 1970-ben tudta meg, hogy szívkoszorúér deformációja van, ami miatt a mexikói vébé és az olimpiai válogatott ausztráliai turnéjának kihagyását is jelentette.

Fotó: Népújság

Kanyaró Attila (Kanyaró György egykori labdarúgó, edző öccse) 1951. május 24-én született Marosvásárhelyen, idővel elvégezte Bukarestben a testnevelési főiskolát, majd évekig a Marosvásárhelyi Iskolás Sportklubnál edzősködött. Több kiváló helyi futballistát nevelt, mint például Molnár Levente (Vasas, Rába ETO Győr, Budapesti Honvéd, Matáv Sopron), Flavius Moldovan (ASA, Rapid), Lucian Nan (ASA, Medgyesi Gaz Metan), Alin Bănceu (Kolozsvári U, Petrozsényi Jiul, Fortuna Sittard, Karácsonkő), Claudiu Şomfălean (ASA, Medgyesi Gaz Metan, Nagyszebeni Inter), Flavius Ioan Şomfălean (ASA, Medgyesi Gaz Metan) stb.

Feleségével, Zsuzsannával két fiuk van: a 29 éves Tamás és a 25 éves Péter, utóbbi az MSE labdarúgója.

Share Button
Ennyien olvasták: 872

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.