Központ
2018. augusztus 16. csütörtök, Ábrahám

Újra bajnok és kupagyőztes a City’us

Központ június 27, 2013 Sport

Újra bajnok és kupagyőztes a City’us

csoma_alpar

A negyedik bajnoki cím begyűjtése után (a Sepsiszentgyörgy ellenében), ha nehezen is, de az ötödik kupagyőzelemét is megszerezte a marosvásárhelyi City’us teremlabdarúgó együttese, miután hazai pályán győzte le a iasi-i CSMS együttesét 7-4 (3-2, 4-4) arányban.Az együttes utolsó mérkőzésein gyengébb színvonalú játékot mutatott, mint az utóbbi években, ami azzal is magyarázható, hogy a hazai színvonal maradt a régi, de sajnos együttesünk „csúszott” lennebb, amit elgondolkodtató tényként kell kezelnie a csapat vezetőségének, hisz az ősszel induló UEFA Futsal Cup-ban ez nem lesz elegendő.

Talán a csapat összes szurkolójának feltűnt, hogy a tavaszi idényben nem játszott a kiváló kapus, a 39 éves székelykeresztúri illetőségű Klein László, akinek nevéhez a klub sikereinek egy része is kapcsolódik.

Klein, aki 140-szeres román teremlabdarúgó válogatott, jelenleg RMDSZ-tanácsos Székelykeresztúron és a helyi D-osztályos együttes vezetésével foglalkozik, ahol az édesapja, id. Klein László az edző.

Telefonon keresztül készült az interjú:

– Rég nem láttunk játszani téged a City’us színeiben, mi ennek az oka?

– Mintegy évig, a saját költségemre jöttem szinte naponta Székelykeresztúrról Marosvásárhelyre edzeni, az üzemanyagot nem fizette a klub (ami naponta 70 lejt jelentett számomra), én sem bírtam ezt anyagilag. Aztán leültem a vezetőséggel, ők megígérték, hogy intéződnek ezek a gondok, de erre nem került sor. Így, amikor szükség volt rám nehezebb mérkőzésen, arra elmentem.

Egy időben én is el voltam szállásolva Marosvásárhelyen, de a napi étkezésbe nekem is be kellett szállnom, akkor ez még nem volt megoldva a klubon belül, mint jelenleg.

Nekem csak annyi volt a kikötésem, hogy az üzemanyag árát térítsék meg, de mivel a klub tulajdonosának, Terbeának akkoriban gyűlt meg a baja az igazságszolgáltatással, nem sikerült beszélnem vele, Kacsó edző pedig egyedül nem tudott dönteni.

– Kicsit furcsa volt, hogy te nem játsztál a City’usnál, viszont a válogatottban számított rád Sito Rivera szövetségi kapitány. Hogy volt ez lehetséges?

– Vele a dolgokat megbeszéltem, tudott a helyzetemről. Én Székelykeresztúron naponta edztem, kondícióban tartottam magam olyan szinten, hogy ne valljak szégyent a válogatott meccseken.

Habár azt is tudom, hogy a válogatott vezetősége sem akart engem igazán, mivel nem játsztam a klubcsapatomnál, de Sito kiállt mellettem.

A Lettország elleni idegenbeli EB-selejtező előtt, volt egy nyolc napos, edzőtábor, ahol azt mondták, elválik, ki a jobb, és ki fog majd védeni a válogatottban. Idővel, a soron következő három mérkőzésen én védtem végig, egyik legjobb voltam…

– Számítasz még arra, hogy mindezek után teremlabdarúgó 1. ligás hazai együttesnél szerepelj?

– Én még szeretnék játszani, nem vagyok annyira öreg, mint ahogyan Kacsó mondta nemrég, az egyik marosvásárhelyi sportműsor alkalmával. Marosvásárhelyen nem hiszem, hogy még számítanának rám, le is járt a szerződésem, de talán másutt…  Nagy bennem a bizonyítási vágy, főleg azért is, mert a hátsó ajtón távoztam a teremlabdarúgásból. Egyszer már abbahagytam, aztán visszatértem Marosvásárhelyre, de szeretnék még focizni, várom az ajánlatokat. Tudniillik, bármely csapat sokat nyer, egy biztos kezű kapus által.

– Látszott, főleg a tavaszi idényben, hogy elkelt volna még egy tapasztaltabb hálóőr a City’us-nál, hiszen Iancu sok gólt kapott, főleg gyengébb képességű együttesektől.

– Ez így van. Például a Iasi elleni mérkőzésen, amikor, gondolom, az edző azt hitte, simán megnyerhető a meccs, ezért is kezdett pótkapussal, aztán csak a tapasztaltabb Iancut állította be, majd sikerült győzniük. Habár 4-3-nál is a kapufa mentette meg a City’ust.

– Ebben az időszakban, amikor nem teremfociztál, foglalkoztál otthon nagypályás labdarúgással?

– Itthon vezettem a nagypályás együttest, amelynek továbbra is elnöke és pótkapusa vagyok. Rövidesen édesapám is visszavonul mint edző, majd fiatalítani szeretnénk, aztán edzőt fogok keresni.

Mindennap eljárok velük az edzésekre, a kapusokkal is foglalkozom, beállok védeni, ha szükség van rám, viszont Szentábrahámon a körzetiben már nem focizok.

– Visszatérve a City’ushoz, újra bajnok és kupagyőztes lett az együttes, neked is részed volt a sikerben. A csapat vezetősége küldött neked aranyérmeket és trikót?

– Még nem, de úgy gondolom, hogy nekem is jár, hiszen én is a sikerek részese voltam. Amikor Iancunak el volt törve a keze, hasznos csapattagként kezeltek, mindenki elismerte játékomat. Mindenesetre várom az érmeket… Habár…

– Habár?

– Kacsóval csapattársak voltunk Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen, a válogatottban is, egyidősök vagyunk, úgy láttam, hogy bizonyos játékosokat favorizált a csapaton belül, de nem akarom ezzel megsérteni. Furcsa volt, hogy a bajnoki érmek átvételénél ő volt az első, a játékosok előtt.

De amúgy jól vagyok, családom és főleg kislányom, az egy éves Tamara társaságában kellemesen telik az idő.

Fáj, hogy ez történt. Ennek ellenére üdvözlöm volt csapattársaimat gratulálok nekik az újabb sikerekhez, és gyógyulást, mielőbbi felépülést kívánok Csoma Alpár barátomnak, egykori csapattársamnak!


Csoma Alpárral kapcsolatos hír, miszerint a 29 éves szovátai illetőségű, tehetséges teremlabdarúgó az elmúlt héten, kedden meniszkusszal megműtötték. Marosvásárhelyen (a Sepsi elleni idegenbeli bajnoki döntő második mérkőzésén szenvedett sérülést).

Mint Csoma lapunknak elmondta, a műtét sikeres volt, őt már hazaengedték Szovátára, bízik a felépülésben és reméli, hogy a társaival együtt mielőbb hasznos tagjává válik a City’usnak.


Share Button
Ennyien olvasták: 245

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.