A minap három egykori súlyemelő gondolt egy merészet, és ádáz munkájuknak meg főleg a sportág iránti odaadásuknak köszönhetően, hét év után újraélesztették a súlyemelést városunkban a Juvenes klub keretén belül. Selcuzan-Csiki Sándor vezetőedző és segédei, Sebastian Dogariu és Ciprian Megheșan teljes erőbedobással foglalkoznak a leendő súlyemelőkkel, akár egykori versenyzőkkel, de emellett edzésprogramokat állítanak össze, sőt pedagógusként és pszichológusként is foglalkoznak a sportolókkal, még a helyes testtartást is tanítják.
A 31 éves Selcuzan-Csiki Sándor készségesen válaszolt a kérdésekre.
– Kiknek és minek köszönhetően éledt újra a súlyemelés Vásárhelyen?
– Nekem, illetve két egykori csapattársamnak , a világ- és Európa-bajnoki második Sebastian Dogariunak és Ciprian Megheșannak köszönhetően éledt újra. A nulláról kezdtük, Dogariunak az összeköttetésein keresztül a hazai föderáció tagja lett a klub egy hónapja, ő intézte el a hivatalos okiratokat, így versenyszerű egyesület lettünk.
– Honnan jött az ötlet, hogy újraindítsátok ezt a sportágat, amelynek egykoron nagy hagyománya volt Maros megyében?
– Amióta hét éve megszűnt, nem telt el olyan nap, hogy ne gondoltam volna arra, vagy ne álmodtam volna arról, hogy idővel én is azok közé tartozom majd, akik Vásárhelyen felélesztik a súlyemelést. Jómagam 12 évig űztem ezt a sportágat, nem voltam nagyon tehetséges sportoló, de ambiciózus voltam, ennek köszönhetően megálltam a helyem. Azon időszakban 11-szer voltam országos döntős, többször is voltam érmes, nemzetközi versenyeken is részt vettem. Nagy áldozatokat hoztam azért, hogy tervem megvalósítsam, de sikerült, és jelenleg jó úton haladunk a klub keretén belül.
– Hogy kerültél kapcsolatba a Juvenes egyesülettel?
– A volt klubtársaimtól, egykori érdemes sportolóktól hallottam, hogy a Juvenes Sportklub érdekelt lenne, hogy olyan sportágakat újraélesszen, amelyek egykoron megszűntek és hagyományuk volt. Így keltették újra életre 25 év után a rögbit is. Amúgy a súlyemeléssel együtt 11 sportágat működtet a klub, de a kétéves fennállása alatt annyit fejlődött városunkban, mint más egyesület több tíz év alatt.
– Mi a célja a klubnak?
– Minél több gyereket szeretnénk a klub felé irányítani, de nem a maximumot szándékozunk kicsavarni belőlük, inkább becsületes nevelésben részesítenénk. Célunk, hogy a 8-10 éves gyerekeket a súlyemelés felé irányítsuk, majd minden téren dolgozunk velük, a kiscsoportokat 1-2 évig játékosan neveljük, s ha hajlamosak a sportágra, akkor ott tartsuk őket. Viszont ha valamelyikük csapatsportra hajlamos, oda tereljük, így megadjuk a helyes irányt nekik, hogy idővel kibontakozzanak mint sportolók. Tudjuk, hogy jelenleg hiányzik az akaratuk, ami jobban megvolt bennünk egykoron, ezért is indítunk egy megelőző programot a súlyemelés keretén belül. Így edzésprogramokat állítunk össze számukra, amellyel legyőzhetik a mai elsődleges „ellenségüket”, a virtuális világot, és megbarátkozzanak a sportolással. Fontos, hogy elnyerjék a helyes testtartást, ha ducik, karcsúsítjuk őket.
– Mint értesültem róla, nem csak súlyemeléssel foglalkozol…
– Támogató edző-tanár vagyok, több tanfolyamot és egyetemi szakosodást végeztem, edzői oklevelem van, emellett posztgraduális végzettséggel is rendelkezem a pszichológia terén, tehát pszichopedagógus is vagyok a klubnál. Persze az edzősködés mellett én is edzek, hiszen újrakezdtem a súlyemelést, de emellett a klub más sportágainak edzéseire is járok, ahol figyelem a sportolókat, edzőket, s ha kell, tanácsokkal látom el őket. Mindezek mellett testnevelő tanár is vagyok Buzásbesenyőben, a helyi Dósa Dániel Általános Iskolában. Amúgy Ciprian Meghesan kollegám kinetoterapeutaként is dolgozik a klub keretén belül.
– Mint említetted, versenyszerűen működik a klub. Mikor vesztek rész az első megmérettetésen?
– Ebben az évben két versenyt szeretnénk szervezni. Az első egy barátságos bemutató lesz, amelyen szándékunk szerint próbáljuk megértetni a vásárhelyiekkel, hogy a súlyemelés tulajdonképpen nem halt meg, hanem mély álomban volt és mi felébresztettük.
– Kellékek szempontjából miként áll a klub súlyemelő szakosztálya?
– Kezdetleges még a dolog, nem könnyű beszerezni a minőségi kellékeket, mivel olimpiai szabványokhoz vagyunk kötve, így több hónapba is telik, amíg saját kellékeink lesznek. Jelenleg a helyi CrossFit-terem (a crossfit súlyemeléssel rokon sportág, ahol löknek, akár a súlyemelésben, de torna, atlétika és akrobatikus gyakorlatokat is használnak – szerk. megj.) biztosítja nekünk a kelléktárat.
– Azon szülők, akik sportolni, súlyemelni szeretnék adni gyereküket, hol jelentkezzenek?
– A Tudor negyedbeli CrossFit ultramodern termében (Jeddi út 2. szám) naponta 17-19 óra között tartunk edzéseket, de nem csak súlyemelőket várunk oda, hanem olyanokat is, akik szakszerűen szeretnének sportolni, fejlődni, mozogni és helyes testtartást, illetve harmóniát akarnak elérni.
Fontos tudni, hogy a súlyemelés nem durva sportág, mint ahogyan tűnik. Vannak szebbnek látszó sportágak, amelyek durvábbak. A súlyemelés tulajdonképpen mozgásterápia, helyes testtartás meg izomzat elsajátítása, és nem maradnak alacsonyak a sportolók, ha szakszerűen edzenek.
A súlyemelés történetéről városunkban
Egy 1902-ben a helyi református kollégium és a római katolikus gimnázium közösen megrendezett tornaünnepélyének műsorán, az ifjú titánok súlyemelésben is megmérkőztek. A hivatalos elismertetésre 1954-ig kellett várni, amikor is, Asztalos Sándor vezetése alatt a Locomotiva sportegyesület indított szakosztályt, később csatlakozott hozzá a Constructorul , majd 1960-tól a Știinta (edzők: Zöldes István és Vásárhelyi Károly) is. Őket a Mureșul (1967), Avântul (1969), Oțelul (1969) és AS Armata (1971) klubok követték, de a Lemnarul, a Metalotechnika, a szovátai Medve-tó klubok keretén belül is létezett súlyemelő szakosztály.
Mint Selcuzan-Csiki Sándor elmondta, nagyon gazdag múltja van a vásárhelyi súlyemelésnek, sőt volt egy időszak, amikor annyira színvonalas volt a megyei bajnokság, mint jelenleg az országos bajnokság.
Selcuzan-Csiki szerint a szakág első főfoglalkozású edzője minálunk Rád Sándor (Oțelul, AS Armata) volt, aki első tanítványai, a Szovátáról importált László János (félnehézsúly), Gheorghe Olteanu (pehelysúly) no meg fia, Rád Zoltán (nehézsúly) terelik Marosvásárhelyre az első bajnoki érmeket.
A súlyemelőedző elmondta, hogy a sportág legsikeresebb versenyzői városunkban a kétszeres ,,olimpiás” (1980,1984) és első városunkbeli ,,ötkarikás” ezüstérmes (60 kilóban, 280 kg-os összetettel Los Angelesben 1984-ben) Radu Gelu, a háromszoros világ- (Savannah, Egyesült Államok) és Európa-bajnok (Varsó) Szász Kálmán (Kovács János és Marcel Iridon tanítványa) és a kétszeres Balkán-bajnok (1991 és 1992), kétszeres Európa-bajnok (1995, 2001 és 2002) Feri Attila voltak, utóbbi az 1996-os Atlantai Olimpián bronzérmes lett.
Viszont Selcuzan-Csiki Sándor szerint sikeres súlyemelő volt még többek közt Kiss István, Ștefan Balaban, Cserei István, Eugen Chivu (a 70-es évekből), Toader Iacob, Szász István, Kiss Sándor, Drócsa Béla, Drócsa Zoltán (a 80-as évekből), míg a 90-es évekből Sebastian Dogariu, Poczó Sándor, Papp Zoltán és Farkas Zoltán (1991-ben Eb-bronzos) volt elismert.
