Központ
2019. november 22. péntek, Cecília

Vannak tervei, de egyelőre a játékoskarrierére összpontosít

Czimbalmos Ferenc-Attila augusztus 24, 2019 Sport

Interjú a marosvásárhelyi Torpi Sportklub női vízilabda-együttesének egykori kiválóságával, Szeghalmi Krisztinával, aki a minap a tavalyi bajnok Bukaresti Steaua csapatával kötött egyéves szerződést, miután az utóbbi idényben a Dinamóval ezüstérmes lett.

A 20 éves Szeghalmi Krisztina, Marosvásárhely legtehetségesebb női vízilabdázója a napokban városunkban töltötte a pihenőszabadságát, miután klubcsapatával, a Bukaresti Dinamóval ezüstérmes lett a hazai élvonalbeli pontvadászatban, de ezzel párhuzamosan a nagyválogatottban is alapemberkét szerepelt. 2012-ben az első országos női vízilabda-bajnokságon ezüstérmet szerzett Torpi Sportklub egykori tini kiválósága idővel felnőtté vált, jelenleg a vízilabda mellett tanul is, hiszen a fővárosi Testnevelési és Sportegyetem elsőéves hallgatója.
Krisztina a Központnak a 2018–2019-es idényről, a válogatottbeli szereplésekről, célkitűzéseiről, ugyanakkor családjáról beszélt, és nem utolsósorban elárulta, hogy melyik hazai élvonalbeli csapattal kötött a minap egyéves szerződést.

Szeghalmi Krisztina 2012-ben a Románia Kupa legjobb játékosa volt

Krisztina ezüstérmes lett a Dinamóval

– Szabadságon vagy jelenleg?
– Igen, ugyanis a nemrég véget ért bajnoki idény, emellett a válogatottbeli mérkőzések fáradalmait pihentem ki a napokban, hiszen zsúfolt, de pörgős idényben volt részem. Amikor hazajövök, az maximum egy hét szabadidőt jelent, ilyenkor itthon pihenek, találkozok a barátokkal, családtagokkal. Az idei szabadságom hosszabbra sikerült, amelybe belefért egy kiruccanás is a szüleimmel, voltam a tengerparton, jártam kirándulni is, mi több, az Untold fesztiválon is szórakoztam…

– Gratulálok neked, hiszen a Bukaresti Dinamo együttesének tagjaként ezüstérmes lettél a hazai pontvadászatban! Milyen volt a szezon, a csapat a te szemszögedből nézve?
– Szoros volt a bajnokság, ugyanis szinte egyazon szinten volt mind a négy csapat. Egy adott pillanatban elsők is voltunk, de a hajrában csak a dobogó második fokán végeztünk az aranyérmet megérdemelten elnyerő Rapid mögött, de a Steaua előtt. Én az idényt végig játszottam, az együttes egyik alapembere voltam, ugyanakkor a csapat gólkirálya voltam 36 találattal, nagyon jó idényben volt részem, meg vagyok elégedve a teljesítményemmel, akár Florea Dumitrache vezetőedző is.

Szeghalmi család: Andrea Krisztina és László / fotó: Orbán Zoltán

A válogatottban is alapember

– A bajnoksággal párhuzamosan a válogatottban is bizonyítottál, ott is alapemberként számítottak rád. Az ottani teljesítményetek hogyan tudod elemezni?
– A 2020-as budapesti Európa-bajnokságra való selejtezőtornán sajnos csak az utolsó előttiek lettünk a csoportban, de ősszel egy kettős selejtezőmérkőzést fogunk játszani Németországgal, majd a győztes kikerül a januári budapesti vízilabda EB-re. Nem lesz könnyű dolgunk, a tavaly is velük játszottunk, akkor az itthoni mérkőzést megnyertük, idegenben veszítettünk, viszont az összeadott gólok alapján ők jutottak tovább.

– Egy nehezebb ellenfél ellen könnyebb bizonyítani, mint egy gyengébb képességű csapattal szemben?
– Egy erős alakulat ellen jobban lehet bizonyítani, egy olyan mérkőzés során jobban felfigyelnek a szakemberek.

2012-ben a Torpi SK női vízilabda csapata ezüstérmes volt

A minap a Steauával kötött egyéves szerződést

– Klubváltás előtt vagy, hiszen lejárt az egyéves szerződésed a Dinamóval. Hogyan tovább?
– A minap egy előnyös ajánlatot kaptam a tavalyi bajnokcsapattól, a Steauától, ahol játszottam egy évig, így elfogadtam szerződésük, és egy újabb egyéves szerződést kötöttem velük.
– Mennyire szoktad meg a fővárosi életet, a zsúfoltságot?
– Nem volt nehéz a változás, hiszen az évek során már több korosztályos válogatott-mérkőzésre Bukarestbe kellett jöjjek, így már ismerős volt számomra a város, viszont a csapattársak zömét ismertem a válogatottból.

Sportkedvelő családja támogatását élvezi

– Hazajöttél Marosvásárhelyre, ahol elkezdtél tulajdonképpen sportolni, vízilabdázni. Az egykori csapattársaiddal, volt edzőiddel tartod-e a kapcsolatot? Egyben követed-e a vásárhelyi vízilabdát?
– Persze! Volt csapattársaimmal szinte napi szinten kommunikálok a világhálónak köszönhetően, ilyenkor, amikor hazajövök, néhányukkal találkozom is. A helyi vízilabdát is figyelemmel követem, a felnőttcsapat fővárosi mérkőzésein is jelen voltam. A CSM együttesébe tömörülő lányok korosztályos bajnokok lettek, gratulálok nekik, de őket nem láthattam még a medence széléről Marosvásárhelyen, viszont Bukarestben szurkoltam nekik is.

– Sportkedvelő családban nőttél fel, hiszen nagypapád nem más, mint a 70. születésnapját a minap ünnepelt Fazakas Árpád, az ASA egykori labdarúgója, édesanyád, Andrea is ismert úszó volt, jelenleg úszóedző, sőt édesapád, László is rövidtávú atlétázó. Ez előny volt számodra, vagy hátrány, hiszen gondolom, elvárások is voltak részükről…
– Részben igen, de én egy komplexebb, elég nehéz sportágat űzök, mint ők egykoron, viszont rájöttem, hogy én is kell sportoljak felső szinten és egyben bizonyítanom is kell. De édesanyám nem volt az edzőm, így ő hagyta, hogy az edzőmtől sajátítsam el az úszás és azon tovább a vízilabda szabályait. Jó tanácsokkal mindig ellátott, viszont a munkámba soha nem szólt bele. Ugyanakkor büszkén elmondhatom, hogy a szüleim mindig, mindenben támogattak engem, ezt köszönöm is nekik.

– Mik a jövőbeli céljaid, mármint ami a vízilabdát illeti?
– Néhány évig mindenképpen még játszani szeretnék, persze befejezni a Testnevelési és Sportegyetemet, ahol most elsőéves vagyok, aztán mesterizni szeretnék, idővel talán edzőként is tevékenykednék, de bíráskodni is szeretnék nemzetközi szinten. De egyelőre a soron következő idényre fogok összpontosítani.

Share Button
Ennyien olvasták: 2037

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.