Központ
2017. november 19. vasárnap, Erzsébet
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Havazás
Kedd
Havazás

Vásárhelyen kézilabdázott, Budapesten aikidózik

Czimbalmos Ferenc-Attila augusztus 17, 2017 Sport

Benedek Marton aikido-bemutató közben, felső sorban, jobbról a második

A 45 éves Benedek Márton szülővárosában, Vásárhelyen kezdett el kézilabdázni 1979-ben, majd idővel a városi ificsapat tagja, aztán városi válogatott lett. 1993-ban, az érettségi után Magyarországra költözött, ahol letelepedett, majd családot alapított. Ideig-óráig ott folytatta a kézilabdát, aztán aikidózni kezdett, ami életforma lett számára. Márton a minap egy osztálytalálkozóra látogatott haza Vásárhelyre, ahol gyerekkoráról, a kézilabda iránti szeretetéről, a diákéveiről és nem utolsó sorban családjáról mesélt. 

Viorel Florea keze alatt formálódott Marosvásárhelyen

– Marci, ha jól emlékszem, az általános iskolai időszak alatt évekig sikeresen kézilabdáztál. Milyen szinten művelted ezt a sportágat?
– Marosvásárhelyen 11 évet kézilabdáztam az általános iskolai és a líceumi évek alatt. Az egykori 2-es általános iskolában (jelenleg Dr. Bernády György Általános Iskola) a néhai Viorel Florea testnevelőtanár – aki 1973–1975 között a hajdani Muresul női kézilabdacsapatát is edzte és sok, egykori marosvásárhelyi kézilabdázót fedezett fel –, tanított meg a kézilabda alapjaira. Idővel a városi ificsapat tagja, aztán a városi válogatott lettem. A gimnáziumi évek alatt, 1988-1992 között is folytattam, amikor szakközépbe jártam. 1990-ben hagytam abba a sportolást, mivel nehéz volt szakmunkásképzőbe, ezzel egyidőben gimnáziumba is járni és párhuzamosan mindennap sportolni. Mindenek mellett a kommunizmus utolsó éveiben még a tömegközlekedés is nagyon megbízhatatlan volt, hosszú távon az edzések nem voltak összeegyeztethetőek az iskolai órarenddel.

Lányával Marovásárhelyen

– Aztán Magyarországra telepedtél ki. Miért? Ott folytattad a kézilabdát?
– Az érettségi után Magyarországra költöztem, még a kötelező katonai szolgálat teljesítése előtt. A kézilabda hiánya és szeretete egy két éves időszakra visszavezetett a sport világába, munka után a megyei Kőbánya Sport Klub együttesébe jártam edzeni, ahol az öregfiúk csapatban játszottam a megyei bajnokságban. Két év után a sérülés veszélye miatt abbahagytam a kézilabdát, és elkezdtem kerékpározni hobbi szinten, napi 60 kilométereket tekertem, hogy formába maradjak.

A kézilabdáról tért át az aikidóra

– Hogyan kerültél kapcsolatba az aikidóval?
– Amikor a jelenlegi páromat, Erzsit megismertem, egy ideig abbahagytam a kézilabdát, meghíztam, mintegy100 kilós lettem. Erzsi nagyfia, Krisztián – aki jelenleg barnaöves cselgáncsozó Sasaki Dojoban –, vett rá, hogy újra sportoljak, így az Ki-Aikidót választottam.

– Milyen szinten űzöd ezt a harcművészetet?
– Ebben a sportágban nincsenek megmérettetések, versenyek, ez egy harcművészet, itt csak gyakorolunk, bemutatókat tartunk.

Uesiba Morihei, az aikidó alapítója

– Mit kell tudni a Ki-Aikidóról?
– Az aikidó tradicionális alapokra épülő modern, japán harcművészet. Alapítója Ueshiba Morihei, ismertebb nevén O-szenszej, azaz „Nagymester”, vagyis „Nagy tanító”. Az aikidó gyakorlati technikái a kifinomult mozgáson, az ellenfél erejének érzékelésén, valamint annak szétszórásán vagy az ellenfélre való visszafordításán alapulnak. Az alapító megfogalmazása szerint az aikidó egy olyan út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és amellyel békét teremthetünk a Világegyetemben. Az aikidó gyakorlása során nem létezik ellenfél vagy ellenség, hanem partner van, akit vezetnünk és irányítanunk kell.

Bemutatókon, szemináriumokon vesz részt Európában

– Különböző fegyverek használatát is elsajátítják az aikidó-művelők?
– Igen, az aikidó gyakorlásának a pusztakezes technikákon kívül másik pillérét a fegyveres gyakorlatok jelentik. Az aikidó edzéseken használt fegyverek fából (ritkábban műanyagból) készülnek; ilyenek például a bokken (fakard), jo (bot), illetve tanto (fából készült, kés alakú gyakorlófegyver). A bokkennel való gyakorlást aiki-kennek, a joval való gyakorlást aiki-jonak nevezik.
A fegyveres gyakorlatok lehetnek egyéni alapmozdulatok és „katák”, amelyek 4,6,13,22 illetve 31 lépésből épülnek fel. Az alapmozdulatok elsajátítása után páros gyakorlatokon keresztül javíthatják a művelők a mozdulataikat.
De megtanulhatunk ezek ellen az eszközök ellen pusztakézzel védekezni, technikákat alkalmazni.

– Hol vesztek részt bemutatókon?
– A firenzei Beppe sensei (Giuseppe Ruglioni Shihan) 9 danos olasz nagymesterünknek köszönhetően különböző szemináriumokon vettünk részt úgy Olaszországban, mint Európa más országaiban is. Ő volt az, aki megmutatta nekünk azon utat, amely mosollyal, vidámsággal és a lelki békével van kikövezve, még ha ez olykor a modern világban nagyon nehéz is. A bemutatók alatt is sokszor odajött hozzánk, mosolyra húzta szánkat és azt mondta: ,,mosolyogj és élvezd a sportolást is, hiszen nem harcolunk egymással, csak keressük a jó utat a lelki harmóniát”.

– Mit sajátítottál el az aikidónak köszönhetően, amit a mindennapi életben is felhasználsz?
– Ha konfliktusba keveredsz, próbáld meg mindazt elkerülni, fontos, hogy a legrövidebb időn belül kiküszöböld a helyzetet kockázatmentesen. De elsősorban a legfontosabb a partner tisztelete. Amúgy elég forróvérű vagyok, hiszen székely vér csordogál az ereimben, hisz szüleim Hargita megyéből származnak – és ezt a párom tudja a legjobban bizonyítani –, de az aikidó sokat segít, hogy a nehéz pillanatokban előbb gondolkozzak, mint cselekedjek. Amúgy ez a sportág egy életformát jelent számomra, melyben nagyon sokat segít a családom, mivel mindenben támogatnak elkísérnek a szemináriumokra, így nyaralásként fogjuk fel mindig.

Családjával egy takarító céget működtet

– Jelenleg mivel foglalkozol?
– Vállalkozó vagyok, egy takarítással és kertészettel foglalkozó céget működtetünk Budapest területén, a Dobogó-kő lábánál, ami egy népszerű kiránduló- és üdölőhely Pest megye határánál.

– Kérlek, mesélj néhány szót családodról is…
– Van két gyerekem az első házasságomból – a 18 éves Zsombor és a 14 éves Zsófia, de a második házasságomból született Veronika, a közös gyerekünk. A páromnak, Erzsinek is van két nagy fia, meg egy nagy lánya, kikkel közös családi házban lakunk boldogan.

– Már 24 éve elkerültél szülővárosodból, de mit is jelent neked Marosvásárhely?
– Nagyon sokat, főleg az általános iskolai időszak miatt, amikor tartós, baráti kapcsolataim alakultak ki, amelyeket a mai napig ápolok. Jó volt a társaság, kiváló tanári kar egyengette az útjainkat, ott alapozódott meg bennem a sport iránti szeretet, ami erőssé változtatott, emellett felelősségtudatra és tiszteletre tanított. Minderre büszke vagyok. Amúgy ritkán járok haza Vásárhelyre, évente, kétévente egyszer, de jól esik itt lenni mindig…

Share Button
Ennyien olvasták: 821

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.