Központ
2017. augusztus 19. szombat, Huba
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű

Vásárhelyi sikeredző Svájcban

Központ november 21, 2013 Sport

Vásárhelyi sikeredző Svájcban

svajci

Már több alkalommal írtunk a vásárhelyi illetőségű egykori kézilabdakapusról, a 41 éves Májeri Zoltánról, aki játékosként, majd edzőként több európai országban légióskodott, nem is akárhogyan.  Májeri 2011 óta Svájcban, az US Yverdon Handball Klubnál a férfi, női felnőtt és a férfi ifi csapat edzőjeként is tevékenykedik, emellett a klub menedzselésével is foglalkozik. Munkájának már rég beérett a gyümölcse, hiszen a klub sikert sikerre halmoz, a svájciak nem kis meglepetésére. Hogy mennyire nehéz egy időben három csapatot is edzeni, azokkal jó eredményeket elérni, emellett az egyesület menedzselésével járó feladatokat is ellátni, arról utolsó vásárhelyi hazalátogatása alkalmával beszélgettünk a jeles sportemberrel.

– Zoltán, arról, hogy sikeres karrier van mögötted – profiként dolgoztál Izlandon, Dániában, Magyarországon, akár Macedóniában, Ukrajnában, vagy épp Kuwaitban, nem beszélve arról, hogy Tunézia válogatottjának kapusa is voltál huzamosabb ideig –, már több többször cikkeztek. Két éve Svájcban dolgozol, ahol egy időben három együttest készítesz fel, ami titáni munkát jelent. Hogyan lehet ezt fizikailag bírni, mi több, sikereket is elérni mindhárom csapattal?

– Amikor a klub vezetősége megkeresett, arról volt szó, hogy a felnőtt férfi csapatnak leszek a vezetőedzője, és a junior csapat felkészülésével is foglalkozom majd. Szó sem volt arról, hogy átvegyem a klub női együttesét is. A felkérés után arra gondoltam, hogy senki nem vállal el egy ilyen felkérést, hisz három területen dolgozni – férfiakkal és nőkkel, ami teljesen különböző, főleg mentális és fizikai okok miatt, emellett még a juniorokkal is – enyhén szólva veszélyes kaland. Végül mégis vállalkoztam rá, s a tény, hogy még mindig együtt dolgozunk, felér bármilyen, pályán szerzett éremmel.


– Sikerült mindhárom csapattal előre lépned, sikereket értetek el, ami nem kis teljesítmény…

– Amikor a playstation játékkal játszom, akkor is a leggyengébb csapatot választom, nem a legerősebbet, mert számomra az a kihívás és egyben siker is, ha a gyenge együttesből faragok erőset. Erős csapatot edzeni, erős csapatban játszani sokkal könnyebb.

Komolyabbra fordítva a szót, az első évben a férfi csapatot sikerült benn tartanom az első, az Elite-ligában, ami a klub eddigi legnagyobb teljesítménye, ugyanakkor a női együttessel sikerült megnyernünk a második ligát, így felkerültünk az élvonalba. Nem utolsó sorban a férfi ifjúsági csapattal svájci bajnokok lettünk, Európa egyik legerősebb bajnokságában. A második évben is folytatódott a sorozat, amely teljesítményeinkre felfigyeltek egész Svájcban. Persze ez nemcsak az én érdemem, hanem a játékosoké is. Beért a közös munkánk gyümölcse.

A junior ligában ebből a kantonból soha nem volt csapatuk ezen a szinten. A tavaly a célkitűzésünk az volt, hogy maradjunk benn az első osztályban. Idővel elvesztettük a csapat két jó játékosát, akiket nagyobb, anyagilag erősebb klubok megvásároltak. Idővel a Schaffhausen, majd a Zürich is elvitt még egy-egy játékost, időközben kiöregedett három, tehát rövid időn belül hét játékost, azaz egy csapatra való embert vesztettünk. Erre mindenki azt mondta, hogy vége, jövőre úgy is kiesünk. Nem kis meglepetésére, akár egy évvel korábban, egy teljesen kicserélődött játékoskerettel bent maradtunk az első osztályban. Ez volt az egyik legszebb eredmény, amit egyazon csapatnál, de két különböző játékoskerettel értem el.

Emellett a felnőtt férfi csapattal sikerült megkapaszkodnunk az első osztályban.  


– Visszatérve az ifjúságiakhoz, az idei keretből jutottak fel játékosok a nagycsapatba?

– Ez is a célkitűzésem közé tartozott. Már az előző bajnokság végén csak egyetlen harmincéves játékosom volt, az utána következő „legöregebb” játékos 23 éves. Úgy állunk fel, hogy az együttes játékosainak zöme 18-21 év körüli, s akkor már a 21 éves idősnek számít, mindamellett, hogy a bajnokságban mi vagyunk a legfiatalabb átlagéletkorú csapat. Mi több, három 16-17 éves is tagja jelenleg a felnőtt keretnek, akik Svájc egyik legjobb együttese ellen debütáltak. Elmondható, hogy a helyi fiatal játékosokra építek, de persze, szükség van mindig egy-két tapasztaltabb idegenlégiósra is.  Az idei szezon kezdetén a felnőtt csapathoz hoztam egy magyar junior válogatott játékost, egy francia beállóst és két francia balkezes játékost. Remélem, hogy idén kellemes meglepetésben lesz részünk, még jobb eredményt fogunk elérni, mint a tavaly.


– Hogyan oldható meg a sikeres felkészülés egyazon időben?

– Én inkább technikailag és taktikailag próbálom tökéletesen felkészíteni őket, hogy a fizikálisan képzettebb, tapasztaltabb ellenfelekkel szemben csatát nyerjenek. Ha az ellenfél jobb, mi kétszer többet szaladunk, emellett a kellő pillanatban nemcsak a sablonjáték szerint, hanem kreatívan is cselekednek játékosaim.

Egy olyan edzéstervet dolgoztam ki, aminek legfőbb eleme a mentális erőnlét, ennek köszönhetően képesek a meccsek utolsó 10-15 percében újítani, fordítani az álláson. Igaz, ez kiváló fizikai állóképességet is feltételez. Erre példa, hogy a tavalyi bajnokság hajrájában hét meccset nyertünk egy góllal, amit az utolsó percben szereztünk…


– Miként tudtad megszokni azt a nagy stresszt, ami rád hárult a temérdek feladat mellett?

– Őszintén megmondom, hogy annyira beletemetkeztem a munkába, hogy nem is gondoltam másra.  Emellett reggelenként a szakosztály menedzselésével is foglalkozom, ami a szponzorkeresést, a klub dolgainak a szervezését is jelenti számomra. Az a két ember, aki engem oda vitt, mára nagyon jó barátommá vált, együtt intézzük a klub ügyeit. Egyébként egyikük az elnök, a másik a technikai igazgató. Másképpen fogalmazva: 2011-ben a klub költségvetése mínuszban, 2012-ben nullában, 2013-ban pedig profitban áll.

Amikor odakerültem, 78 igazolt kézilabda-játékosa volt a klubnak, jelenleg 189-en vannak, ami a duplája, tehát nagyon fontos, hogy a legkisebb korosztálytól a legnagyobbig, mindenikkel elszántan és hozzáértéssel foglalkozzunk.


– Melyik volt eddigi svájci idegenlégióskodásod legszebb emléke?

– Az egyik legszebb napom a tavaly volt, amikor egyazon nap, ugyanazon sportcsarnokban két csapatom is nyerni tudott a Svájci kupában, sőt este, a junior együttesem is győzni tudott, a kiváló játékerőt képviselő Weddingen ellen! Csodálatos érzés volt megbizonyosodni, hogy érdemes erőltetett iramban dolgozni, hisz megvannak a munkának az eredményei is!


Share Button
Ennyien olvasták: 122

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.