Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Volt egyszer egy Elektromaros labdarúgó klub

Központ február 17, 2012 Sport

elektromaros_sportklubVolt egyszer egy
Elektromaros labdarúgó klub

Az Elektromaros futball szakosztálya 1954-ben alakult, Makkai János vezetése alatt, majd 1980-ban megalakult az Elektromaros Munkás Sportklub, amely mérkőzéseit a Tudor negyedbeli, idővel 6000 férőhelyessé bővített stadionban játszotta. 1971 és 1985 között Végh János volt a csapat edzője, akit Fazakas Árpád váltott a kispadon.

Az Elektromaros az 1983-as bajnoki győzelem után került fel a C-osztályba. Az akkori csapatban a következő labdarúgók szerepeltek: Maier, Bordas, Covaciu, Ursu, Blázi, Benő, Ábrám, Monoki, Karda, Salagean Cl., Stoica Cr., Szakács, Kalló, Kúti Cs., Bordea, Ratea, Dobra A., Bora, Muntyán, Mihály.

 

Elektromaros_csapat

Az 1984-1985-ös idény végén az ,,Electro” a 7.helyen végzett (gólkirály Man), majd az 1985-1986-os szezonban , a szebeni Inter után a 2. helyen végeztek. Ekkor a bajnokság gólkirálya Varga László volt.

Az 1986-1987-es bajnoki évad végén, Fazakas Árpád vezetésével, az Elektromaros az első helyen végzett, a szászrégeni Avantul, és a székelyudvarhelyi Progresul előtt. A C-osztályos csapat gólkirálya Fanici András volt 13 góllal, őt követte Varga László 11 góllal.

Az akkori együttes összeállítása így festett: Naste, Maier, Zibilean, Jánosi, Körtesi, Vass, Szilágyi, Koncz, Bordas, Karda, Szakács, Fraitag, Monoki, Kilin, Ratea, Koncz, Papp, Varga, Bordea, Salagean Cl., György Cs., Bíró, Fanici, Neagoe Gh., Szente Cs., Groza, Moldovan Cr., Stoica Cr., Popa, Ursu.

A B-osztályba frissen felkerült együttest a vezetőség a következő játékosokkal erősítette meg: Vasile Moldovan (CIL Sighet)-kapus, Basno (Chimia Rimnicu-Valcea), Gáll Dezső(ASA), Lechintan (Muresul Ludas), Lucian Popa (ASA), Eugen Grigore (Minerul Balan), Ioan Albu (Muresul Deva), Ioan Cristea (FC Maramures), Kúti Csaba (Chimica), Sorin Popa (Muresul Déva) mezőnyjátékosok.

Az Elektromaros 2006-ban bomlott fel végleg, anyagi gondok miatt.

******

Fazakas_ArpadFazakas Árpád 1949 július 20-án született a Maros megyei Bonyhán, majd Pedagógiai Intézet testnevelési szakán szerzett oklevelet. Focizott a dícsőszentmártoni Chimicánál (első edzője Pálfi István volt), majd 1969-től a marosvásárhelyi ASA-nál. Az ASA-tól az Elektromaroshoz jutott, ahol az edzői padra került. Az A-osztályban 291 mérkőzésen játszott, három alkalommal volt a válogatott tagja.

Jelenleg futballt oktat a marosvásárhelyi Sportliceumban és két év múlva lesz nyugdíjas.

******

Az egykori Tudor negyedbeli, Haladás utcai labdarúgó klub történetéről, legjobb eredményeiről, ismertebb játékosairól, a hajdani stadionról meg az egyesület megszűnéséről az egykori ASA hajdani csatárát, Fazakas Árpádot kérdeztem, aki az akkori Elektromaros Munkás Sportklub labdarúgó szakosztályának legismertebb és legeredményesebb edzője, egyik vezetője volt.


Fazakas Árpád kiváló labdarúgó tehetségként bukkant fel a dícsőszentmártoni Chimicánál, majd Marosvásárhely legpatinásabb csapatánál, az akkori Aranycsapatnak is nevezett ASA-nál kiváló karriert futott be. Mégis az Elektromaros csapatánál kezdett el edzősködni. Hogyan és mikor került az Elektróhoz?

– Végh Jani, aki egykoron a szomszédom is volt, az Elektrónál volt edző 1982-ben, ő hívott oda játszani. De sajnos én lesérültem, és nem vállaltam már a játékot, így a segítője lettem.

– Meddig tevékenykedett itt?

– 1982-ben tehnikai vezetőként kezdtem, majd Végh János segédje voltam, aztán 1986-1994 között voltam alelnök, vezetőedző meg másodedző is.

– Akkoriban az Elektromarosról inkább, mint a Tudor negyed egyesületéről, futballcsapatáról beszélhettünk csupán, amely az ASA árnyékában működött, de a nyolcvanas évek közepén ért el kiváló eredményeket. Melyek ezek közül a legismertebbek, persze az ön tevékenysége alatt?

– 1983-ban sikerült feljutnunk a C-osztályba, akkor én még technikai vezető voltam, majd az 1986-1987-es bajnoki idény végén felkerültünk a B-osztályba, akkor már az én vezetésem alatt. A két feljutás közötti időszakban végig a dobogón foglaltunk helyet, de felső utasításra mindig más csapatnak kellett feljutnia, mint például az 1985-1986-os bajnoki szezon után, amikor egyazon pontszámmal, de jobb gólaránnyal a nagyszebeni Inter jutott be a második vonalba. Ismeretes, hogy az Inter akkori elnöke, szimpatizánsa, fő támasza Nicu Ceausescu volt, a diktátor kisebbik fia… 1988-ban, a Mihail Mariant, Gino Iorgulescut, Cazant, Bozesant, Ticleanut,  Muntanut II., Mircea Popat is soraiba tudó, A-osztályos Sportul Studentesc-et is sikerült kiejtenünk a Románia-kupa tizenhatod döntőjéből, egy drámai büntetőpárbaj után. Felejthetetlen számomra az 1989-es B-osztályos Maros megyei derbi páros mérkőzése az egykori ASA-val, vagy a Chimica elleni páros rangadó, ahol magam is nevelkedtem.

– Kik azok az ismertebb játékosok, akik Fazakas Árpádnak köszönhetik, hogy bekerültek az Elektromaros csapatába?

– Meg kell jegyeznem, hogy az évek során sok kiválóság játszott az együttesnél, főleg a C-osztályban, akik előzőleg már más csapatoknál is sikeresen kergették a labdát. Ilyen volt Körtési, Karda, Monoki, Fanici, a néhai Gáll Dezső, meg Naste, Basno Emil stb. Én vittem a Sportiskolától az Elektromaroshoz többek közt Szakács Misit, Jánosi Lacit, majd Cristi Soicat, Claudiu Salageant, de edzettem Varga Lacit, meg Koncz Gyurit is. Utóbbiak négyen, ha ideig-óráig is, de voltak A-osztályos labdarúgók is.

– Az Elektromaros keretén belül más szakosztályok is működtek, amelyek az akkori gyár támogatását élvezték. Az egyik legismertebb szakosztály mégis a labdarúgóklub volt.

– Igen. 1989-ben mintegy 10000 alkalmazottja volt az Elektromarosnak, 22-23 szekció működött. A néhai Olteanu igazgató vezetése idején minden szakosztályt a gyár támogatott. 1990 után először a mellékgazdaságokban dolgozóktól, majd a sportolóktól kellett megválnia a vezetőségnek, hogy a béreket ki tudja fizetni. Egyébként Olteanu igazgató egy nagyon jó ember volt, aki éppúgy támogatta a kézilabdát, a röplabdát, mint az egyéni sportokat, de a kedvenc sportága mégis a labdarúgás volt. Mára csak a teke szakosztály maradt meg hírmondónak.

– A Haladás utcai stadionnak is kiváló minőségű gyepszőnyege volt, sőt, ahogy az együttes felsőbb osztályba lépett, nőtt a stadion befogadó képessége is.

– Az Elektró pályájának jó volt a minősége az egyesület egykori labdarúgójának, Puji Jánosnak volt köszönhető, aki hozzáértéssel gondozta a pályát meg a stadiont is. Voltak mérkőzések, amelyekre 6-7000 ember volt kíváncsi, sőt a környező tömbházak tetejéről is sokszor kíváncsiskodók követték a mérkőzéseket. Amikor feljutottunk a B-osztályba, már 6000 férőhelyes, vasbeton lelátókat építtetett a vezetőség.

– A labdarúgó klub megszűnésekor, paradox módon, egy gyógyszergyár épült fel a pálya helyén. Ez hogyan volt lehetséges?

– Törvény van arra, hogy ha egy sportpálya helyébe mást építenek, akkor máshova egy újabb sportpályát kell felépítenie a vállalkozónak. Hihetetlen, de igaz, hogy az egykori Elektromaros sportpálya szántóföldként volt nyilvántartva, amit 1990 után visszaigényelhetett a hajdani tulajdonos. Mivel ő kiegyezett a gyár akkori vezetésével, nem tartott igényt idővel a területre, amire később az ismert gyógyszergyár épült. Így nem is kellett az új tulajdonosnak újabb sportpályát építenie.

– Mikor szűnt meg az Elektromaros  labdarúgó szakosztálya?

– 2006-ban, amikor összeolvadt a nyárádtői Unireával, amely egy év múlva felkerült a C-osztályba. Akkor épp én voltam az Unirea edzője, sőt a nyárádtői stadionba került az egykori Elektromaros beton lelátója is, a vasszerkezet pedig a hulladékbegyüjtőhöz…


 

Share Button
Ennyien olvasták: 379

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.