Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős
Derült
Csütörtök
Derült

Volt egyszer egy Metalotehnica…

Központ június 27, 2012 Sport

Sipos_ArpadVolt egyszer egy Metalotehnica…

Interjú Sipos Árpáddal, a hajdani Otelul, majd Metalotehnica, aztán Matricon labdarúgócsapatának egykori kőkemény bekkjével, majd edzőjével, aki hosszú évekig, egészen a megszűnéséig irányította a labdarúgó szakosztályt.

 

–  Üdvözöllek itthon, Marosvásárhelyen. Milyen alkalommal jöttél haza, hisz köztudott, néhány éve családostól végleg kiköltöztetek Magyarországra?

– Nagypapa vagyok, feleségemmel a két aranyos kisunokánkat jöttünk meglátogatni. Persze kihasználtam az alkalmat és jó barátaim, egykori csapattársaim, Bíró II. Levente, Fazakas Árpi meg Alexandru Cioloboc meghívását is elfogadtam, így fergeteges lábtenisz meccseket is játszhattunk.

– A szurkolók még a Metalotehnicánál eltöltött időszakból ismernek téged, ahol hosszú évekig futballoztál, majd edzőként tevékenykedtél. Talán nem ártana, ha a fiatalabbak kedvéért szólnál néhány szót a klub történetéről.

– A Metalotehnica labdarúgó szakosztálya 1952-ben alakult, Otelul-Encsel Mór néven a tartományi (jelenleg megyei) bajnokságban indult.  Jó kis csapat volt már akkor, emlékszem, hogy az 1961-1962-es idényben, a kétcsoportos, 28 csapatos tartományi bajnokságban 6 csapat képviselte városunkat.

A hatvanas, hetvenes években erős volt a tartományi bajnokság, szinte csak helyi nevelésű játékosokból álló csapatokkal. Én az 1982– 83-as szezontól kezdődően 1990-ig szerepeltem náluk a C-osztályban. Minden évben harcoltunk a feljutásért, de ez valahogy soha nem jött össze az anyagiak miatt, vagy a vezetőség érdektelensége miatt, már nehéz eldönteni.

– A csapatot mindig csak a gyár támogatta?

– Igen, a Metalotehnica elsősorban alkatrészeket és textilgépeket gyártott, több ezer embernek adott munkát. A vezetőségnek sokat köszönhetett mindig a labdarúgó klub, habár más szakosztályok is működtek, mint például a röplabda, a birkózás, a sakk, a csapat játékosainak többsége helyi illetőségű vagy Maros megyei játékos volt. A Metalotehnica idővel ütőképes C-osztályos együttessé vált, a jobb képességű, tehetségesebb futballisták felkerültek az ASA-hoz, onnan meg sok jó játékos került –  kölcsönbe –  a környék alacsonyabb osztályú csapataihoz.  

– Te személy szerint mikor kerültél a Metalotehnicához?

– 1967-ben lettem az egykori marosvásárhelyi ASA gyermek-, majd ificsapatának leigazolt sportolója, a néhai Kiss Árpád és id. Ördögh Attila irányítása alatt, ahol 1972-ig játszottam. Akkor igazoltam az ugyancsak helyi, akkor C-osztályban szereplő Viitorulhoz, amelynek színeiben három évet szerepeltem. Katonaérett fiatalember lévén én is megkaptam a behívót, így Gyergyószentmiklósra kerültem, az akkor C-osztályban szereplő Jövő csapatához, ahol két szezont játszottam. A katonai szolgálat után, az 1975-1976-os évadban visszakerültem Marosvásárhelyre, az akkor ugyancsak 3. vonalban szereplő Metalotehnicához. Másfél évre rá az ASA-hoz kerültem, ahol két évet fociztam. Onnan a dicsőszentmártoni Chimicához igazoltam, majd 1982-ben harmadszorra is visszakerültem a Metalohoz, ahol sportpályafutásom legszebb éveit tölthettem el, s ahol a szakosztály felszámolásáig, 1998-ig kitartottam.  

–  Melyek voltak a Metalotehnica legjobb időszakai?

– Sok jó időszak volt, de én mégis megemlíteném az 1982-1983-as bajnoki évadot, amikor a C-osztály IX. csoportjában az újonc Metalotehnica, Sikó Árpád és Nagy Miki vezetésével a 3. helyen végzett, 38 pontot gyűjtve. Az említett csoport tagjai voltak a szintén Maros megyei Avantul Szászrégen, a Muresul Marosludas, az Otelul Szászrégen és a Metalul Segesvár is.

Említésre méltó az 1983-1984-es bajnoki idény is, amikor a C-osztály ugyancsak IX. csoportjában a Metalotehnica a 3., míg az Elektromaros a 7. helyen végzett.

Az 1985-1986-es bajnoki idényben pedig 50 ponttal a 4. helyen zárta a bajnokságot Nagy Miki együttese, akkori legnagyobb ellenfelei az Elektromaros, a nagyszebeni Inter, a szovátai Medve-tó, a székelyudvarhelyi Progresul, a szászrégeni Otelul, a maroshévizi Muresul, a székelykeresztúri Unirea, a gyergyószentmiklósi Viitorul és a segesvári Metalul voltak. Felejthetetlenek maradtak számomra is az akkori Metalo-Elektro teltházas városi derbik…

– Annak idején sok tehetséges, kiváló labdarúgó fordult meg a Metalotehnicánál. Kikre emlékezel a legszívesebben?

– Igazságtalan lenne részemről, ha csak néhány nevet említenék, de helyszűke miatt be kell érned ezzel. Az 1984-1985-ös évadból Ungvári István, Bordas Vasile kapusokra, Ioan Ratea, Nagy Zoltán, Szöllősi László, Papp Sándor, Koncz György, Jean Cribdelean, Gergely Csaba, Márton Sándor, Bodoni, Tamási, Varga Károly, Demeter, Irimias, Jánosi, Atelean, Mátéfi László, a néhai Olasz Lajos, Mátéfi Attila mezőnyjátékosok voltak társaim, a csapatot pedig Fazakas József és a néhai Nagy Miki edzők vezették.  

Az 1988-1989-es C-osztályos bajnoki évadot az együttes a 6. helyen zárta. Akkor együtt fociztam, többek közt, jó barátommal, Bíró II. Leventével, továbbá olyan jó focistákkal, mint Somesan, L. Popa, Csizmadia, Ciula II, Cioloboc H., Cioloboc R., Trandafir László, Muntean Tibor, Dobos, Vasiu.

– A rendszerváltás után, annyi más egyesülethez hasonlóan, a Metalotehnica is felbomlott. Sipos Árpád, utolsó mohikánként, a végéig kitartott.  

– Ha visszagondolok, akkor még most is beleborsódzik a hátam, amikor hosszú kínlódás után, megszűnt a szakosztály. Én valóban végig kitartottam, akkor is, amikor az anyagiak miatt a vezetőség sorra tette ki a játékosokat a gyárból. Egy ideig még az együttes ifjúsági csapatát is edztem, amely megyei bajnok lett. Az utolsó években játékos-edzőként tevékenykedve részt vállaltam a szervezésből, gondnokként a füvet nyírtam edzések előtt, majd a csapatot edztem. Bevallom, nagyon szerettem a Metalotehnicát, a fél életem oda kötődik, labdarúgó pályafutásom legszebb éveit ott éltem. Utána a C-osztályos Gaz Metan ifi-, majd felnőttcsapata következett, majd az akkori alsóbb osztályban szereplő két nyárádszeredai csapatot, a Nirajult és a Mobilát is én készítettem fel.

– Jelenleg hol laktok Magyarországon és mivel foglalkozol? Azaz, van-e valami kötődésed a labdarúgáshoz?

– Évek óta Pest megyében lakunk, ott telepedtünk le. Két leánygyermek boldog édesapja vagyok, harmonikus családi életet élek, már több mint 24 éve.  Egy ideig még focizgattam a hajdani ASA-s Both Gyuri által edzett, erdélyi kitelepedettekből álló kispályás csapatnál, majd az Aranyászok kispályás bajnokságban is.  

A tavaly óta leigazolt játékosa lettem a Pest megyei Mátyásföldi LTC öregfiúk együttesének, amely az országos másodosztályban szerepel. Csak sajnos elég sérülékeny vagyok, és az idő is kicsit eltelt már fölöttem…

Share Button
Ennyien olvasták: 457

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.