Központ
2017. szeptember 26. kedd, Jusztina
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

100 éves az I. világháború: Az 1916-os román betörés

Nemes Gyula április 23, 2016 Társadalom, Uncategorized

Január, február, március folyamán írtunk az I. világháború kitörésének okairól, a lakosság lelkesedéséről, majd a szomorú hírekről, hősi halottakról, sebesültekről. Mai lapszámunkban folytatjuk a világháború eseményeinek bemutatását. Ezúttal az 1916-ban történt román betörésről közlünk adatokat.

Fénykép3291

A világháború kitörése után Románia két évig semleges maradt, de az 1916. augusztus 17-én, Párizsban aláírt titkos szerződés szerint a háborúba való belépés esetén Franciaország, Anglia, Olaszország és Oroszország elismeri Románia Erdélyre vonatkozó követeléseit. (A román–magyar határ jórészt a Tisza mentén húzódott volna, a komáromihoz hasonlóan határhíddá vált volna a szegedi Belvárosi híd is.) Augusztus 18-án már Marosvásárhely és Maros-Torda vármegye vezetősége megkapta a magyar belügyminisztérium erre vonatkozó titkos üzenetét. A következő napokban már a főszolgabírók és alispánok is megkapták a bizalmas információt, de ez nem szűrődött ki a lakosság körébe.

A népfelkelők ellenállása nem volt hiábavaló

A titkos szerződés aláírása után tíz nappal, augusztus 27-én este, a 11 órakor átadott hadüzenettel egy időben a román csapatok a Kárpátok 18 hágóján átlépték a határt. A váratlan támadást előkészítve az orosz csapatok erős offenzívával az osztrák–magyar hadsereget feltartóztatták a keleti fronton. A Kárpátok hágóit védő, elavult, kiselejtezett fegyverekkel felszerelt idős népfelkelőkkel szemben a váratlan támadás látványos sikereket hozott. 28-án elfoglalták Brassót, majd a fő támadási irány a Székelyföld felé irányult. A székely népfelkelő zászlóaljak minden tőlük telhetőt megtettek falvaik védelmében. A Csíkszeredáért folyó harcokban az 1-es lovas dandár szeptember 9-én indított ellentámadást. Kétnapos küzdelem után az állomány 50-60 emberre apadt. A román csapatok hatnapi kemény csata után szeptember 11-én elfoglalták Csíkszeredát, 15-én bevonultak Székelyudvarhelyre. A népfelkelők ellenállása nem volt hiábavaló. Az elhúzódó csatározás időt adott a reguláris egységek gyors átcsoportosítására. Ezért a hadjárat utolsó, mindent eldöntő hadműveletére Parajd-Szováta térségében került sor szeptember 26-a és október 3-a között. (Józsa András: Csata a Bekecsen)

Magyar tuzerek a roman fronton

Menekültek Marosvásárhelyen

Augusztus 29-től kezdődően hat héten át menekültáradat vonult keresztül Maros-Torda vármegyén és Marosvásárhelyen. Augusztus 31-én a magyar hatóságok elrendelték Marosvásárhely művészi értékeinek szakszerű Budapestre menekítését. Ugyancsak a fővárosba menekítették a református egyházközség művészi és történeti értékeit. Szeptember folyamán állandó jelleggel 8-10 ezer menekült tartózkodott a városban. Fogadásuk, táplálásuk és továbbküldésük a város feladata volt.

A korabeli marosvásárhelyi lapok folyamatosan közlik az új frontvonalról érkező híreket. A Székely Napló 1916. augusztus 24-én megjelent száma még Románia nem üzen hadat a központiaknak címmel közöl rövid sajtóhírt. Bár a titkos paktum már néhány napja megvolt kötve az osztrák magyar és a német nagykövet „Brătianu-tól biztosítékot kaptak arra nézve, hogy Románia nem készül a központi hatalmak ellen hadat üzenni.” Ezért nem meglepő, hogy a hadüzenet átadásának pillanatában már Erdélyre törő ellenség határon való átlépése után a lap egyik cikkének írója így fogalmaz: „Egész Erdély nyelv és valláskülönbség nélkül ragad fegyvert a tolvajok, a betörők ellen, ezt az egységet, testvériséget, polgári nyugalmunkat, honvédő lelkesülésünket féltékenyen őrizzük és óvjuk, mert erre nagy szüksége van a hazának.”

A központi hatalmak seregei elfoglalták Bukarestet

Az osztrák–magyar alakulatok védelmi harcaiba először egy bosnyák gyalogezred katonái kapcsolódtak be Parajd térségében, majd megérkeztek a miskolci, illetve a kassai 9-es és 10-es honvéd gyalogezredek. A galíciai frontról átcsoportosított harcedzett honvédseregeknek sikerült megállítani az offenzívát. A Bekecs oldalán minden méternyi területért kemény harc dúlt. A legvéresebb küzdelem a stratégiai fontosságú Bekecs-tető birtoklásáért folyt. Október 3-án került sor az utolsó rohamra. Az Erdélyt elfoglaló román csapatok támadásba lendültek ugyan, de nem sikerült átütniük a védelmi vonalakat. A sikertelen támadás után a román egységek fokozatosan visszavonultak a Kárpátok vonaláig.  A központi hatalmak seregei november 25-én elfoglalták Bukarestet.

A Székely Napló október 19-én megjelent száma már arról tudósít, hogy Erdély földjén nincs ellenség: „A hadszíntér román területre terelődött át, Predeálnál a hegygerinceken, továbbá a Törcsvártól délre már román földön folynak a harcok.” A Marosvásárhelyen tartózkodó székelyföldi menekültek is kezdenek hazatérni szülőfalvaikba: „A betörés által otthonukból kizavart és Marosvásárhelyen a legmelegebb fogadtatásra talált székelyföldi vasutasok is megkezdték hazatérésüket.”

Share Button
Ennyien olvasták: 746

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.