Központ
2017. szeptember 19. kedd, Vilhelmina
Zivatar valószínű
Kedd
Zivatar valószínű
Zivatar valószínű
Holnap
Zivatar valószínű
Eső valószínű
Csütörtök
Eső valószínű

A beszéd művészete – interjú Gyéresi Júlia beszédtechnikussal

Központ augusztus 9, 2010 Egyéb

Sokan értetlenül, kételkedve fogadták a hírt, hogy a Művészeti Egyetem beszédtechnika tanárnőjével, Gyéresi Júliával szeretnék interjút készíteni. A magyar beszédet tanulni kell? – kérdezték kajánul. Bizony az anyanyelven történő beszédet, amely legmélyebb lényegünk, egyszer csak tanulni kell, tanulni lehet. Interjúalanyunkkal a beszédtechnika világáról, a színházról és az általános beszéd-állapot javításáról beszélgettünk.

– Hogyan lesz valakiből beszédtechnikus?
– Az elhivatottságban nem hiszek, a körülmények és a helyzetek véletlenszerű összefonódásában annál inkább. Az én életem így alakult: jelenleg beszédtechnikát tanítok a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. De lehettem volna akár színésznő is, ha kellő bátorság van bennem a kellő pillanatban, és a gyermekkori elképzeléseimet a majdani felnőtt életemről idejében valóra váltom. Elkéstem. Ha most nagyon drámai akarnék lenni, akkor azt mondanám: „A gyáva többször hal meg sír előtt, / A bátor egyszer ízli a halált.” William Shakespeare mondja ezt a Julius Caesarban, mi pedig Vörösmarty Mihály fordításában szoktuk idézgetni ezt az alkalomadtán bárkire vonatkoztatható szentenciát. Szóval, amikor még diákja voltam a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemnek, ahol ma oktatok, akkor mindig különleges élvezetet leltem az irodalmi szövegek meghangosításában. Illyés Kinga és Killár Kovács Katalin, hajdani tanáraim, észrevették ezt, és lehetővé tették, hogy irodalmi esteken, fellépéseken szerepet vállalhassak egy-egy vers, illetve prózai mű elmondásával. Aztán 1990-től a Marosvásárhelyi Területi Rádiónál is lehetőség adódott arra, hogy a versmondó, egyáltalán a szövegmondó szenvedélyem úgymond felszínre törhessen. Hatházi András kollégámmal, aki jelenleg a Kolozsvári Állami Magyar Színház megbecsült tagja, két éven át szólaltattuk meg Hét évszázad magyar verseit heti rendszerességgel Simon Gábor rádiószerkesztő felkérésére. Azóta is heti rendszerességgel mondok verset a rádióban Kinizsi Gyöngyi szerkesztővel együttműködve. 1994-ben, gondolom, szinte magától értetődően merült föl Béres Andrásban és Kovács Leventében, hogy esetleg megpróbálkozhatnék e tantárgy oktatásával. Be kell vallanom, rettenetesen szorongtam évekig, hiszen a beszédtechnika soha nem tartozott a színész szakos diákok kedvenc tantárgyai közé.

– Miben hasonlít, és miben különbözik a beszédtechnika világa a játszásétól?
– A néző, aki a nézőtéren ülve a színészt nézi, hallgatja, a legtöbbször úgy érzi, hogy ezt akár ő is ugyanúgy végre tudná hajtani a színpadon, ha lehetősége adódna rá. És éppen ebben rejlik a színművészet titka, ha a nézőben ilyen érzéseket kelt a színész játéka, beszéde, jelenléte. Ez hitelességének fokmérője. Márpedig hitelességet nem lehet tanítani. Mindazonáltal a hitelesség fogalma a mai napig nem tisztázott, csak erőteljes sejtéseink vannak felőle. Ösztönösen ráérzünk arra, ami hiteles, és arra is, ami művi. A színész professzionalizmusának fokmérője, ha van ilyen, akkor éppen az, hogy minden alkalommal ugyanolyan teljesítményt képes nyújtani, mint ihletettségének legintenzívebb momentumában a próbák során. Sokszor úgy tűnhet, hogy a színpadon megszólaló színész ugyanúgy beszél, akár bármelyik civil, hiszen beszédtevékenységének megvalósításához ugyanolyan mértékben rendelkezik ép idegrendszerrel, ép hallással és ép beszédszervekkel, mint bármelyikünk. Ahhoz viszont, hogy hangja eljusson a nézőig, az élvezeti értéke ne csökkenjen, ahhoz a megfelelő állejtés és a fokozott zönge elengedhetetlen. Nem láthatóan kell jól artikulálnia, hanem a legkisebb izommunkával, a lehető legtermészetesebb módon a lehető legnagyobb hatásfokkal elsajátítania azokat a technikákat, amelyek lehetővé teszik a görcsmentes színpadi megszólalást. Mindig azt szoktam mondani, hogy a jó technika nem látszik. Magától értetődő és természetes, akár a légzésünk, mégis hihetetlen precizitást és gyakorlást követel meg.

– Milyenek voltak a kezdeti idők? Kik voltak az első tanítványaid?

– Amikor elkezdtem a tanítást, tele voltam kételyekkel. Az évek során még több lett a kételyem. Tudom, érzem, hogy minden diák más, másként kell közelíteni mindenki felé, de erre sajnos egyre kevésbé van mód, mert fokozatosan csökkenő tendenciát mutat a beszédre fordított idő a tantervben. Nekem az a véleményem, hogy napi rendszerességgel történő gyakorlás nélkül, következetes egyéni erőfeszítés nélkül nincs eredmény. Én kézrátétellel nem tudok 2–3 pördületű pergő hangot elővarázsolni, ha az a diák otthon nem próbálkozik egyénileg, nem kínlódik, és nem érzi milliószor azt, hogy úgyis értelmetlen, és nem próbálkozik meg újra és újra. Szóval minden idő kezdeti számomra, mert mindig újrakezdünk valamit, újraértelmezzük a tegnapunkat, erőteljes és folyamatos párbeszéd folyik múltunk és jelenünk között. Szakmai nyelvre átfordítva: add, hogy a tegnapi elégtelen izomműködésen alapuló technikám mára összerendezettebb legyen! Szóval a felelősség kettős: irányt mutatok, és alternatívákat sorolok föl, de a megvalósítás és a megvalósulás nem az én munkám. A legelső évfolyam, akiket tanítottam, mindig nagyon kedves lesz számomra, hiszen a lányom akkor már életem része volt, igaz, még csak magzati állapotban, de jelen volt az óráinkon. Nagyon szerettem őket, elfogadtak, segítőkészek voltak, és később a barátaimmá váltak: Antal Ildikó, Csatlós Lóránt, Márton Gyöngyi, Márton Lóránt, Mihály Csaba, Nagy Csongor és Tompa Klára. Mindig hálás leszek nekik.

– Az erdélyi fiatal generáció sajnálatos módon rossz beszéd-állapotban van manapság. Ki és mi a felelős ezért? Mit lehetne tenni az általános beszéd-állapot javításáért?

– A beszéd állapota mindig azt tükrözi, hogy az illető fiatal milyen környezetben szocializálódott, milyen családi mintát kapott örökül, hogyan befolyásolta e mintát az iskola, a tanárai, a baráti köre stb. Sokszor szóba kerül a nyelvromlás, a román meg az angol nyelv magyarra tett hatása és így tovább. E kérdéskör nagyon komplex és ellentmondásos álláspontokat felvető. Véleményem szerint a nyelv folyamatos változáson átmenő élő textúra, és mindig az adott kor élethelyzeteit, életérzéseit tükrözi. Nem romlik, illetve javul, hanem változik, alakul.
Ami engem kimondottan szakmai szempontból érdekel, az az érthetőség. Engem nem az foglalkoztat ily módon, hogy mit mondanak, hanem az, hogy hogyan mondják. Az emberi hang pedig mindenkoron az egyén pillanatnyi pszichés állapotát tükrözi. Személy szerint a beszédfejlesztést az óvodákban kezdeném. 6–7 éves korra a gyerekek elvileg elég érettek arra, hogy nyelvtanilag hibátlanul beszéljenek. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnék a kreativitást és aktív verbális jelenlétet követelő élőbeszédre, mint a rengeteg vesszőhangsúlyt beidegeztető mondókára, versikére.

 

– Hol és hogyan tanuljon/tanulhat az, aki fejleszteni szeretné beszédtechnikáját?
– Őszintén: nem tudom. Egyre kevesebb az erre szánt idő, és korlátozottak a lehetőségek is. Nem tehetek mást, ajánlhatok két csodálatos szakkönyvet, amelyek nagy mértékben befolyásolták a látásmódomat, és alakítottak oktatói szemléletemen. Az egyik Vera F. Birkenbihl Kommunikációs gyakorlatok című könyve, a másik Evemarie Haupt Hangterápia című munkája. És most veszem észre, hogy mind a kettőnek nő a szerzője! Nem vagyok feminista, de valóban nem véletlenül hatott rám ennyire markánsan éppen ez a két szerző. De semmiképpen nem téveszthetjük szem elől Montágh Imre, Hernádi Sándor és Wacha Imre munkásságát.

– Meg lehet-e tanulni ezt autodidakta módon vagy mindenképpen szükség van némi irányításra?
– Önmagam példájából kiindulva azt tudom mondani, hogy meg lehet tanulni autodidakta módon is a jó minőségű, tiszta artikulációjú, gazdag rezonanciájú beszéd technikáját. Én annak idején rengeteg bakelit lemezt hallgattam, sok-sok verset nagy-nagy színészek tolmácsolásában. Engem ez érdekelt, ez kötött le. Manapság egyre kevesebb fiatalt érdekel a versek világának zeneisége, egyre kevesebben olvasnak fennhangon önmaguk örömére. A hanglejtésben pedig a személyiségünk dallama mutatkozik meg. Minél kulturáltabb valaki, annál határozottabban, lágyabban beszél. De azért azt mondom, hogy mindenképpen forduljunk szakemberhez az alapvető prozódiai kérdések tisztázása érdekében, ha hivatásos beszélőkként különféle médiumokban akarunk elhelyezkedni.

– Mennyi idő alatt lehet javítani a hibákat?
– Ez rettenetesen egyszerű: az egyén életkora osztva kettővel. Egy rossz sziszegő kijavítása egy 18 éves diák esetében 9 hónapnyi intenzív és folyamatos gyakorlást igénylő feladat. Ezért jó korán elkezdeni a hibák kiküszöbölését.

– Hogyan látja a jövőt, merre kell, illetve lehet haladni a diákok, színészek beszédtechnikájának fejlesztésében, javításában?

– Amennyiben a diákoknak, a jövő színészeinek elvárásaik vannak önmagukkal szemben, és magas szintű szakmaiságot kívánnak az elkövetkezendőkben képviselni, úgy bízom benne, hogy megtalálják a mindennapi módját annak, miképpen tartsák karban nemcsak a testüket, szellemüket, fantáziájukat, de a hangjukat is. Mert első a hang, azután jön a mozdulat és a tartás.

Share Button
Ennyien olvasták: 227

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.