Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

A ferences lelkület és a keresztény szeretet ad erőt munkájukhoz

Központ augusztus 18, 2011 Egyéb

Pal_atyaA ferences lelkület és a keresztény szeretet ad
erőt munkájukhoz

 Gyerekenként napi 8 lej 30 bani a gyermekjogvédelemtől és havi 97 lej elhelyezési pénz az államtól – ekkora az az összeg, amelyből a Szent Erzsébet Társulásnak el kell tartania a gondjaiba vett 37 árva- vagy elhagyott gyereket. Állandó civil támogatás hiányában, Pál atya gyerekeinek sorsát a gondviselés igazgatja.

 A szegénykonyhával indult

 Bakó Béla Pál – Pál atya – 1990-ben került ferences novíciusként Marosvásárhelyre. A következő év elején Esztergomban elvégezte a noviciátust, majd még abban az évben visszatért a városba. A főtéri ferences templom lebontása után a rendtartomány szerzetesei az Ady-negyedben telepedtek le, itt lakott Pál atya is, aki első perctől észlelte, hogy egy olyan városrészbe került, ahol sok a szegény, nélkülöző ember. Ekkor rendtársaival elhatározták, hogy szegénykonyhát alapítanak. Tervük valóra vált, 1994-ben megvásárolták a volt Ady Endre utca (ma: Milcovului) egyik ingatlanját. A konyhára a környékbeli nélkülözők jártak ebédelni, eleinte 8 ember, de amikor Pál atyát 2003-ban Csíksomlyóra helyezték, akkor már napi 100 adagot osztottak.

h2

 …majd következett a családi típusú ház árváknak

 Pál atya, miután meglátogatta a Trébely utcai állami árvaházat, elhatározta, hogy néhány gyereket kivesz onnan. Olyan gyerekeket igyekezett választani, akiknek valóban egyetlen hozzátartozójuk sem volt. 1998-ban megalakult a marosvásárhelyi ferencesek első családi típusú gyermekotthona. Ekkor már létezett a Lídia gyermekotthon, ezért ennek nyomdokain nem volt nehéz elindulni. „Nem másolni szerettük volna a Lídiát, próbáltunk a magunk útján járni, de azért jó volt látni egy, a miénkhez hasonló szerkezetű házat – meséli a szerzetes, aki szándékosan nem illeti az intézmény szóval a gyermekotthonokat. 1997-ben sikerült megvásárolniuk egy házat nem messze az Ady Endre utcától, ebben eleinte 4, majd pár hét múlva már 8 gyerek lelt otthonra.

Pál atyának nem egyedül kellett döntést hoznia a szegénykonyha és a családi típusú gyermekotthon kérdéseiben. A ferences rend szokásai szerint ezekről a kérdésekről a helyi közösség tagjaival közösen döntöttek, majd a rend állta a szeretetszolgálat költségeit. A gyermekotthon két évig működött a ferences rend keretén belül, végül a rendtartomány nem tudta vállalni a költségeket. Így 2000-ben létrejött a Szent Erzsébet Társulás, amelynek fő célja a szegény, árva, elhagyott gyerekek gondozása, taníttatása, és ennek keretében működik azóta is a szegénykonyha és a gyermekotthonok.

 Nyolc házuk van

 A Szent Erzsébet Társulásnak jelenleg 8 háza van, ezek közül 5 Sárpatakon, 3 pedig Marosvásárhelyen. A gyermekotthonok esetében alapelv volt, hogy ne zsúfolják túl a házakat, ezért egy háznál maximum 6 gyereket helyeznek el. Ennek az a magyarázata, hogy így jobban oda lehet figyelni, több idő jut a gyerekekre.

A társulás fontosnak tartja, hogy a gyerekek családias környezetben nevelkedjenek. Pál atya elmondta, rá kellett jönnie, hogy a családi típusú gyermekotthonok egy külön ága a gyermeknevelésnek. Elég sok szabály van, aminek eleget kell tenni, de néha azt érzi, még többre lenne szükség, mert sokszor tapasztal magában engedékenységet a gyerekek irányába.

 A szellemi fejlődésükre is odafigyelnek

 A 37 gondozott közül a legkisebb egy 3. évét betöltött gyerek, a legidősebb pedig egy 21 éves fiatal, aki még mindig velük lakik. (A családi típusú gyermekotthonok esetében, ha a gyerek betöltötte a 18. életévét, nem muszáj elhagynia az őt addig nevelő közösséget.)

Iskola után, ha erre igény van, külön tanár foglalkozik a gyerekekkel. Van olyan gondozottjuk is, aki önállóan tanul, de sokan szorulnak segítségre. Vannak tanárok, akiket munkájukért megfizetnek, de vannak önkénteseik is, sajnos utóbbiak száma egyre csökken.  Ezen kívül a házaknak van pszichológusa, háziorvosa, szakácsa, továbbá minden házban két nevelő. A nevelők kétnaponta váltják egymást, és nem kell komolyabb házimunkát végezniük azért, hogy idejük nagy részét a gyerekekre fordíthassák. A Szent Erzsébet Társulás célja, hogy minden gondozottjuk a maga képességeinek birtokában tudjon kibontakozni, önmaga lenni. Ezért nem az a fontos, hogy a gyerekekből még a lehetetlent is kisajtolják, hanem mindig figyelembe veszik a gyerek képességeit, és ennek megfelelően próbálják irányítani az életpályáját.

Egy kenyérre, egy liter tejre és egy kötés zöldhagymára elég az a napi  8 lej 30 bani, amit a gyermekjogvédelemtől minden gyerek után kapnak, és amit kizárólag élelemre költhetnek. Ezen kívül a gyermekjogvédelem a 16 hivatalos alkalmazott közül 6-nak fizet egy, a minimálbér felével megegyező összeget. A másik biztos anyagi pénzforrásuk a 97 lej elhelyezési pénz. Azt a 42 lejt, ami alanyi jogon járna a gyereknek, az állam visszatartja, azon a címen, hogy amikor a gyerek 18 éves lesz, a felhalmozott összeget egyszeri juttatásként fogja megkapni. Pál atya szerint ezzel a gyermeken nem igazán segítenek, hatékonyabb módszereket kellene kitalálni az állami gondozottak sorsának rendezésére. A szerzetes szerint naponta küszködnek a törvény előírta furcsaságokkal, de ha elkezdenének ezek ellen lázadozni, azt csak a gyerekek szenvednék meg. (A törvény rejtelmeibe mi is bepillantást nyerhettünk. Ottjártunkkor egy hivatalos papír érkezett, mely gondosan felsorolja azt a körülbelül 10 dokumentumot, amelyre szükség van ahhoz, hogy a gyerme­keket három napra elvigyék nyaralni!…)

Ilyen körülmények között mindennapjaik teljesen a gondviselésre vannak bízva, hiszen egy gyerek esetében nagyon sok a kiadás: ruháztatás, iskoláztatás, utaztatás. Ezen kívül a gyerekek közül soknak van egészségügyi problémája, viszont nagyon ritkán kapnak ártámogatott recepteket. Van egy, ritkábban két külföldi támogatójuk, akik azonban inkább eleinte, a házak megvásárlásában segítettek. Később egyre apadt a külföldről érkező támogatás, azt várták, hogy a kezdeményezés önállósuljon, és a házak önfenntartóak legyenek.

Mégis, mindig akad valaki, aki adakozik – nem a leggazdagabbak, hanem egy olyan réteg, akinek még van érzéke embertársai iránt. Szerveznek gyűjtéseket is, de az, hogy nincs állandó, biztos támogatójuk, próbára teszi a munkatársakat – különös tekintettel az alkalmazottak bérére vagy a házak költségeinek kifizetésére. Ha csupán az anyagiakra koncentráltak volna, rég abba kellett volna hagyniuk a munkát, állítja Pál atya. A ferences lelkület – amid van, oszd meg a szegényekkel – és a keresztény szeretet élteti a Szent Erzsébet Társulás munkáját.


Share Button
Ennyien olvasták: 349

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.