A magyar – teher? Beszélgetés a magyar irodalom oktatásáról

A magyar – teher?
Beszélgetés a magyar irodalom oktatásáról

 „Szakiskolákban, szakosztályokban tanítottam, ahol teljesen más olvasási szokásai vannak a diákoknak, mint egy elit iskolában. Amikor megkérdeztem a tanulókat, mit olvastak utoljára, azt mondták, hogy a filmek feliratait leszámítva, soha semmit. Egy pillanatig azt hittem, viccelnek, de rövid időn belül meggyőződtem afelől, hogy ők teljes komolysággal mondták ezt” – osztotta meg kissé borúlátó tapasztalatait egy magyar szakos tanárnő, aki annak érdekében, hogy diákjaival megszerettesse az irodalmat, felolvasott nekik.

A szóban forgó probléma súlyossága többek között a szülők olvasási, azaz inkább nem olvasási szokásaira vezethető vissza, akik minden áron tehermentesíteni szeretnék gyerekeiket román osztályokba íratván őket – állapították meg a jelenlevők.

Demény Péter szerint kontraproduktív folyton azt mondani, hogy régebb milyen jó volt, most meg milyen rossz: „A cél az, valamilyen úton-módon elérjük, hogy a gyerekek aktiváljanak, könyvet vegyenek a kezükbe” – fogalmazott az író. Éppen ezért, a Látó szerkesztői továbbra is hajlandóak úgynevezett rendhagyó magyar irodalmi órák megtartására, amennyiben úgy az oktatók, mint a diákok igényt tartanak erre. „Azért kezdtük el a tavaszi turnét, mert bár a pályázati források megcsappantak, mi a fejünket akkor is a víz fölött tartjuk és megpróbálunk nyitni a diákok felé, beszélgetni velük és kissé más szemszögből megközelíteni az irodalmat, mint ahogy azt a tanterv előírja” – magyarázta Szabó Róbert Csaba főszerkesztő-helyettes.

A rövid, ám tartalmas beszélgetés eredményeképp a csíkszeredai Sapientia egyetem oktatói át is nyújtották szóban megfogalmazott meghívójukat, melyet a Látó szerkesztői habozás nélkül elfogadtak, így a tanév kezdetével elsőként a csíkszeredai egyetemistákhoz szólnak majd az írók, költők.

Hozzászólások

hozzászólás