Központ
2019. szeptember 20. péntek, Friderika

„A megfelelő helyen és időben mondott mondatokból állt össze a nemzeti identitást erősítő munkám”

Nemes Gyula május 8, 2019 Uncategorized

Nagy Olga nyugalmazott magyar szakos tanárnővel ezelőtt három évvel találkoztam. A tanárnő 43 éven át nevelte az ifjúságot, és hosszú pályája alatt nagyon sok mindent tapasztalt. Ezeket szívesen osztotta meg másokkal is. Főleg az érdekelt akkor, hogy hogyan és milyen eredménnyel lehet a gyermekeket identitástudatra ébreszteni, nevelni.

– Napjainkban sok szó esik az identitástudatról, az identitás vállalásáról. Mit tapasztalt erről hosszú pedagógusi pályája során, meglátása szerint hogyan nyilvánul ez meg napjainkban?

– Napjainkban elég sok szó esik a nemzeti és a vallási identitásról. Valamikor pontosabban meghatározható volt egy-egy személy nemzeti hovatartozása. Generációkon keresztül egy nemzet, egy vallás fiainak vallották magukat az emberek. Ma már egy családon belül is előfordulhat több nemzetiség és vallás. Van olyan eset, hogy magyar lányként magyar iskolát végez valaki, és az ország elhagyása után vagy házasságkötés után már más nemzetiségűnek vallja magát. Ugyanígy a vallását is megváltoztathatja akár háromszor is. Ez az egyik legfájdalmasabb jelenség. Nincs meg a nemzeti öntudat és vallási-hitbéli mélység.

– Ön szerint mi ennek az oka?

– Felnőtté vált az a generáció, amelyiknek tilos volt templomba járni, az 1970-es, 80-as években titokban konfirmáltak a gyermekek. Sok szülő lemaradt a vallásos nevelésről, mert nem vállalta, hogy munkahelyén felelősségre vonják, mert gyermekével templomba jár. Kiesett az a meghitt, kéz a kézben összekapaszkodás, hitnek, hazaszeretetnek az átadása, mert féltek. Jómagam sem a Szabadi úti templomban konfirmáltam, ahol megkereszteltek, hanem a Vártemplomban. Azok a szülők, akik fontosnak tartották a vallásos nevelést, gyermekük hitének formálását, többnyire ezt az utat választották, de sajnos sokan lemondtak erről.

„A tudat bármely típusának formálása már gyermekkorban elkezdődik”

– Mikor kell kialakítani a nemzeti és vallási öntudatot?

– A tudat bármely típusának formálása már zsenge gyermekkorban elkezdődik, így a haza fogalma már benne van az udvarban, a családi házban, ahol megtanul járni a kisgyermek. Azt, ha megtanítom szeretni, akkortól tágíthatom a kört a szülőföld fogalmáig. Ha megtanítom a családtagok szeretetét, tágíthatom a rokonság fogalmáig, az iskolatársakon keresztül a nemzeti hovatartozás tiszteletéig, szeretetéig és vállalásáig. A leghatalmasabb fa is egy kis magból születik – ennyire egyszerű. Vagy éppen ezért bonyolult és titokzatos? De mi a titok kulcsa? Imádkozni is helyes nagyon kicsi kortól megtanítani a gyermeket. Nincs annál megindítóbb kép, mint amikor egy kisgyermek imádkozni tanul. Sajnos sokan az iskolában kezdik a vallásos nevelést, a szülő átengedi ezt a szép feladatot az iskolának. Pedig az iskolának csak folytatnia kell vagy kellene azt, ami a magból sarjad.

– Hogyan mutatkozott ez meg a munkájában?

– Magyar irodalmat és nyelvtant tanítottam 43 éven át nagyon különböző típusú iskolákban. Minden szintű, műveltségű, fejlettségű gyermekkel dolgoztam. Soha nem lengettem zászlót, nem döngettem a mellem, mégis úgy érzem, hogy valami átment a tanítványaimba, hiszen több közülük lelkészként hirdeti az igét, és több mint 200 tanuló magyar tanár lett volt diákjaimból, akik csodálatosan végzik a munkájukat. Apró gesztusokból, szavakból, a megfelelő helyen és időben mondott mondatokból állt össze az én nemzeti identitást erősítő munkám.

„Büszke vagyok, hogy magyarnak születtem!”

-Volt-e kiemelkedő esemény vagy diákjai mondtak-e olyant, ami jelezte, hogy jó úton jár?

– Kettőt emelnék ki: Az egyik, mikor az első szabad augusztus 20-át Sárospatak mellett egy kisfaluban, Vajdácskán töltöttük a VII. osztályommal. Közös reggeli volt egy vendéglőben és éppen kezdődött a zászlófelvonás. Az én 22 diákom abban a pillanatban letette a villát és felállt, és utánuk felálltak a többi asztalnál ülők is. A tulajdonos megajándékozta őket egy-egy csokival, mert mint mondta, ezek a gyermekek gesztusukkal a felnőttekre hatottak.

A másik eset, amikor Ópusztaszerre látogattunk, és a Feszty-körkép megtekintése után az egyik – különben nagyon csintalan – fiú halkan odasúgta nekem „olyan büszke vagyok, hogy magyarnak születtem.” Ezt kell észrevenni, hogy a gyermeknek jó, ha hatunk rá azzal, hogy rávezetjük, azzal, hogy felmutatjuk nekik az értékeinket.

– Van kedvenc könyve, kedvenc zeneszerzője?

– Nincs kedvenc könyvem, kedvenc költőm vagy kedvenc zenedarabom sem. A napi igét a Biblia kalauzból elolvasom, és nagyon szeretem, ha ebben épp az életem problémájára kapom meg a választ. Ez a csodálatos a Szentírásban, hogy több ezer év távlatából úgy érzem, hogy ez az ige ma pont hozzám szól, ezt pont nekem írták. Ez pedig a napi feladat. Nem nemzeti ünnepeinken vagyunk nagy hazafiak és hirdetjük nemzeti hovatartozásunkat, nem karácsonykor és húsvétkor gyúródunk a templomba, hanem meglátjuk Isten csodálatos erejét a kis gyermekeink, a kis unokáink mosolyában, a fűszálban, a kék égben, mikor feltekintünk, és tudjuk, hogy minden miérettünk, az emberekért történik. Mert az ember hordoz magában valamit! Ez a titok kulcsa!

Share Button
Ennyien olvasták: 1278

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.