Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

A Sinka-testvérek Lengyelországban futballoznak

Központ augusztus 24, 2011 Egyéb

SinkaA Sinka-testvérek Lengyelországban futballoznak

Beteljesedett Marosvásárhely sportvilágának jelenleg egyetlen és egyben Románia legismertebb sportoló ikerpárjának, a 22 éves Sinka-testvéreknek, Mónikának és Zsuzsannának a gyerekkori álma: külföldön sportolhatnak. A FC Municipal A-osztályos női bajnok és kupagyőztes együttesének, illetve a román válogatott tagjai az Extraligás Pogon Szczecin Women együtteséhez kerültek kölcsönbe. A jelenleg Szczecinben edző két kiváló női labdarúgó, a világhálónak köszönhetően készségesen válaszolt a Központ néhány kérdésére.
 – Mennyire igaz azon információ, miszerint ti szakítottatok a marosvásárhelyi csapattal, és külföldön folytatjátok labdarúgó pályafutásotokat?


– Valóban igaz, de nagyon igyekeztünk titokban tartani, mindaddig, amíg biztos nem lesz az odakerülésünk. Egyébként épp a Központnak mondtuk el a tavasszal, hogy gyerekkori álmunk volt mindig is, hogy idővel külföldön kamatoztathassuk tehetségünket, ami nemrég sikerült is – mondta Mónika.

– Melyik együttesről is van szó?

– A lengyelországi Extraligas Pogon Szczecin Women együtteséhez kerültünk, amely csapat két éve van az Extraligában, és a tavaly a 4-ik helyen végeztek. Első benyomásaink szerint mind a vezetőség, mind a játékostársak, mind a közönség is nagyon jól viszonyul hozzánk, úgy érezzük, hogy befogadtak.

sinka_n
 

– Hogyan kerültetek az együtteshez?

–A világhálón keresztül vették fel velünk a kapcsolatot. A csapat edzője volt a válogatott másodedzője, aki már régebb kiszemelt minket. Elhívtak próbajátékra Szczecinbe, mi elmentünk próbajátékra, és nagyon jó benyomást tettünk a csapat vezetőire, igazán akarták, hogy mi is tagjai legyünk a csapatnak. Itt Lengyelországban egy évig kölcsönben játszunk, anyagiakról nem szeretnék beszélni. Egyébként több hazai együttestől volt ajánlatunk, de mi külföldön akartuk folytatni a pályafutásunkat.

– Gondolom, hogy nem volt zökkenőmentes az elkerülésetek a marosvásárhelyi együttestől…

– Sajnos nagyon nehezen egyezett bele a vásárhelyi vezetőség. Majdnem egy hónapig kérleltük, hogy engedjenek el. Nem akartak beleegyezni, folyton azzal érveltek, hogy mi vagyunk a legjobb játékosok, és nem akarnak megválni tőlünk. Akkor azonban, amikor sérült voltam, nem tettek értem semmit. Rájöttünk, hogy volt szerződésünk, de ezt titokban írattak velünk alá. Mert ha tudtunk volna erről a szerződősről, akkor én is követeltem volna, hogy fizessék a rehabilitációmat és egyéb járandóságomat. Mindent megígértek, hogy maradjunk, de mi már úgysem tudtunk volna a csapatnál játszani. Nem a legjobb viszonyban váltunk el a vásárhelyi csapattól. A lányokkal, azaz a volt csapattársakkal viszont barátságban maradtunk. Egyébként mindent köszönünk a vásárhelyi csapatnak és a vezetőségnek, de sajnos rosszul estek egyes dolgok – folytatták a lányok.

– Eddig milyen mérkőzéseken vettetek részt a lengyel együttesnél?

– Augusztus 5-én a Darfil Tomaszow Mazowiecki csapattal játszottunk az utolsó barátságos meccsen, de sajnos kikaptunk 2:1 arányban. Ezen a mérkőzésen Mónika kezdő volt, én meg a második félidőben álltam be játszani. Itt Lengyelországban már megkezdődött a bajnokság. Már lezajlott két forduló, az első meccsen sajnos kikaptunk 1:0-re Gornik Leczna csapatától (Mónika kezdő volt, én a 65-ik percben jutottam szóhoz), de a második meccsen nyertünk 6:0 arányban, a  KKP Max-Sprint Bydgoszcz ellen. Ezen a meccsen én voltam a kezdő, meg is szereztem az első gólt a lengyel bajnokságban. (Mónikát pihentették). Itt sokkal keményebb a bajnokság, hisz Extraligában játszunk. Lengyelországban egyébként 82.000 leigazolt női játékos van, míg Romániában mindössze kb. 500. Lengyelországban három liga van, plusz az Extraliga, ami a legfelsőbb szint.  A körülmények és a pályák jók. Találkoztunk a vezetőséggel meg a szurkolókkal is, nagyon kedvesek velünk. Külön konferencia volt a bajnokság előtt, ahol minket is személyesen bemutattak.

– Mi a vezetőség célkitűzése?

– Az első három hely egyikének a megszerzése a cél, de szeretnénk bajnokságot nyerni. Egyelőre azt szeretnénk, hogy egészségesek legyünk, és minél több játéklehetőséget kapjunk, hogy bizonyítsunk ennél a csapatnál. Egyelőre ez a színvonal megfelel nekünk, de nem kizárt, hogy egyszer majd magasabb rangú együttesnél is kipróbáljuk tudásunk. Addig is mindent elkövetünk a sikerek érdekében.

– Eddig biztos tagjai voltatok a román válogatottnak, ahol eddig szinte minden mérkőzésen kiválóan játszottatok. Gondoljátok, hogy Lengyelországban futballozva könnyebben bekerülhettek a válogatottba?

– Nem mondtunk le a válogatottról. Szerintünk ezek után sokkal könnyebb lesz bekerülni, mert itt sokkal erősebb a bajnokság, a lehetőségek is kiválóak, a felkészülés is keményebb, tehát formálódhatunk – folytatta Zsuzsa, a marosvásárhelyi együttes hajdani gólvágója.

– Idővel, ha úgy adódik lehetőség, és úgy hozza majd a sors, s persze anyagilag is megérné, hogy külön-külön együttesben folytassátok a pályafutásotokat, elfogadnátok majd a lehetőséget, tekintve, hogy ikrek vagytok és eddig mindig, mindenhol együtt voltatok?

– Hát, ha úgy adódik, hogy minden szempontból megérné, akkor elvállalnánk. Nagyon nehéz lenne különválni, de ilyen az élet. Nem lehetünk örökké együtt, de amíg lehet, megpróbáljuk együtt, közösen az álmainkat beteljesíteni. Együtt születtünk, mindig, mindenhol együtt voltunk, egymást segítjük, nincsenek titkaink, mondhatni, hogy egészet alkotunk. A pályán pedig megkapnánk egymást még behunyt szemmel is.

– Mint köztudott, testvérednek, Mónikának mintegy fél éve keresztszalag szakadása volt (külső és belső meniszkusz), amely miatt műtéten esett át. Hogyan bírja a lába az erőfeszítést?

–Hála a fennvalónak, nagyon jól érzi magát, nem fáj a lába, bírja az erőfeszítést. Nagyon örvendünk ezért mindketten – mondta Zsuzsa, így tett tanúbizonyságot, azzal kapcsolatban, mennyire ismeri ikertestvérét.

–Idővel, miután majd szögre kerülnek a focicsukák, mivel szeretnétek foglalkozni?

– Miután elkezdtük a sporttanári-egyetemet, már akkor gondoltunk arra, hogy a labdarúgói karrierünk befejezése után is a sport terén szeretnénk elhelyezkedni mint edző vagy sporttanár. Ilyen irányú képzettséget szereztünk az egyetemen, de még nem akarunk annyira előre gondolni. Egyelőre a foci az első. Amíg fiatalok, elszántak és határozottak vagyunk, sikeres labdarúgói karriert szeretnénk magunk mögött hagyni – fejezték be a beszélgetést a marosvásárhelyi együttes volt játékosai, Sinka Mónika és Zsuzsánna. Hadd tegyük hozzá, hogy álmaik beteljesüléséhez sok sikert kívánunk a tehetséges és csodálatos ikerpárnak

.

Share Button
Ennyien olvasták: 108

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.