Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Ahol az ünnep nem 24-én kezdődik

Központ január 14, 2011 Egyéb

Ahol az ünnep nem 24-én kezdődik

A karácsony a család ünnepe, szoktuk mondogatni. És hogy ezzel mennyire egyetértünk, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén is egy négygyerekes családot kérdeztünk arról, hogyan telik náluk az ünnep. Mert ha ugyanazt is ünnepeljük, mégis különböző módon tesszük, különösen, ha a családfő a japán Akio Hayasi.

Japan_csalad

 

 

Amikor Akio feleségét, Katalint sikerült elérnem telefonon, rossz hírt közölt: nagyon elfoglaltak, és nem tudja, ha időben eleget tudnának tenni az interjúfelkérésnek. Végül sikerült beszorítaniuk programjukba, ennek következtében egy rövid időre én is részese lehettem családjuk történéseinek. Harmadik kislányuk, Ágota a múlt héten a Művészeti Líceumba felvételizett, ezt követően pedig igazi „női beszélgetésben” volt részem Katival és a három lánnyal: Jácintával, Ágotával és Ráchellel a dobteremben beszélgettünk. A férfiak (Akio és a család legkisebbje, Avar) otthon maradtak.

Eredetileg Akiónak szántam az első kérdésem. Arra lettem volna kíváncsi, hogy Japánban hogyan ünneplik a karácsonyt?

– Japánban ennek az ünnepnek inkább üzleti jellege van. Nagyon felnéznek Európára, ezért néha még a szokásainkat is utánozzák, karácsony esetében például abban, ahogyan nagy díszes karácsonyfákat állítanak, egymást megajándékozzák, sőt, a Mikulás figuráját is átvették. De nem olyan mint nálunk, nem mélyről jön, ezért neveztem üzleti karácsonynak. De ott is vannak keresztények, nekik viszont nemcsak formailag, hanem tartalmilag is azt jelenti az ünnep, amit nekünk.

– Mikor töltötte Akio első karácsonyát Marosvásárhelyen?

– ’92-ben járt itt először, de akkor nyár volt. Aztán másfél év múlva ideköltözött. ’94-ben volt tehát először karácsonykor itt és egy év múlva már közösen ünnepeltünk.

– Mire fektetitek családotokban a hangsúlyt: minden évben állandóságként éljétek meg az ünnepet (értem ezalatt például az ismétlődő szokásokat), vagy pedig a megújulásra, a változásra?

– Mindig változik és ez nagyrészt azért van, mert a család összetétele is változik. Réges rég, amikor csak ketten voltunk, mi készítettük az adventi koszorút, aztán később hárman, négyen és így nőtt a család. Mostanra teljesen átvették a gyerekek a koszorúkészítést, idén Ráchel és Ágota készítették az adventi koszorút.

– Hogyan készülődtök karácsonyra?


– Ez egy elég hosszas készülődés, amelyben lassan és fokozatosan hangolódunk rá az ünnepre – mert az nem 24-én kezdődik. Már advent előtt elkezdődik a Márton- és András-napi szokások felelevenítésében. Advent érkeztével elkészítjük a koszorút, aztán meggyújtjuk az első gyertyát… Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ebben az ünnepre készülődésben nagyon sokat segít az óvoda. Az ottani készülődés hangulatát hozzák haza a gyerekek és azt vesszük át. Az oviban tanult énekeket mi is megtanultuk, ezeket otthon énekeljük.
Ebben az időszakban böjtöt is szoktunk tartani. Nem vallásos indíttatásból, de annyira szép az üzenet, amit az ünnep hordoz, az új reménység megszületése. Aztán egyre sűrűsödnek az események az ünnep közeledtével. A második gyertyánál már kezdünk belemelegedni az ünnep hangulatába, majd következik a vakáció, szerepelnek a gyerekek. Szeretjük egymást megajándékozni, ezért otthon szoktunk készíteni ajándékokat egymásnak. Egymás ajándékainak készítése többnyire advent vasárnapjain történik. Persze az angyal is eljön minden évben. Régen, amikor csak ketten voltunk, nem volt akivel, akinek várni az angyalt, ezért ajándékokat készítettünk és elvittük falvakba idős embereknek.

– Mi történik Szenteste?

– Mikorra a negyedik gyertya meggyúl, elkészülnek az ajándékok, melyeket a gyerekek és mi, felnőttek készítettünk. Úgy várjuk az angyalt, hogy van egy dobozunk, amibe beleteszünk mindent, amit majd az angyal szétoszt. A gyerekek édesanyámmal szoktak templomba menni, aztán együtt sétálunk. Majd amikor jövünk haza, látjuk a villogó karácsonyfákat és alig várjuk, hogy mi is hazaérjünk. Az úton találgatjuk, hogy vajon nálunk is van-e. És ahogy közeledünk a lakásunkhoz, látjuk, hogy a mi ablakunk is villog és az olyan nagy öröm, hogy elkezdünk hazafele futni. Van, amikor nem egyenesen haza, hanem a testvéremhez megyünk először, talán azért is, hogy a minket otthon váró örömeinket és élményeinket méginkább fokozzuk. Karácsonyi nagy lakomák nem igazán szoktak lenni a családban. Ilyenkor az ajándékokkal tele van a lelkünk. Japán vacsorát szoktunk készíteni estére és másnapra is. Tavaly aszaltszilva-levest készítettünk és carrét, egy gulyáshoz hasonló ételt főztünk. Sütiket is szoktunk készíteni, és a sütés-főzésben az egész család részt vesz.


– Kap-e többletet a karácsony egy japán apukától?

– Az ételek is az Akio kultúrájához igazodnak, és igen, összességében is más. Az ünnep nem annyira vallásos irányultságú, hanem inkább az egymásra való odafigyelés a hangsúlyos. Gyertyát gyújtunk, körbeüljük, és a beszélgetés arra irányul, hogy mit kívánunk: magunknak, egymásnak, a világnak. (Ágó megszólal: Én azt kívánom, hogy a világon ne legyen sok szemét.)

– Lányok, írtatok levelet az angyalnak? Mit kértetek tőle?

Ágó: Írtam levelet és kértem: egy plüssmacit, egy kicsi gyíkot, egy kutyát, egy cicát, egy halat és egy madarat. (Kati: Ágó nagyon szereti az állatokat, esténként a lexikonnal alszik el.) S egy csokit.


Jácinta: Nem írtam levelet, mert úgy tudom, hogy ha a gondolatomban benne van, akkor az angyal elhozza. Szerintem ezért nem kell leírni. Nekem mindenem megvan. És a családnak is. Van szeretet, boldogság. Minden, ami egy boldog családhoz kell.


Ráchel: Egy Mikuláscsokit (Ágó: Én egy Túró Rudit), egy lovat, gyíkot, egy játékot, plüsslovat és egy Túró Rudit.


Avar (az ő kívánságait nővérei fogalmazták meg): Sok almát, mert mindig azt eszik. Csokit kér, mert azt mindig megeszi. És süteményeket. És játékokat. És gyümölcsöket.


Share Button
Ennyien olvasták: 162

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.