Központ
2017. szeptember 22. péntek, Móric
Eső
Péntek
Eső
Eső
Holnap
Eső
Jórészt felhős
Vasárnap
Jórészt felhős

Aki fél életét a galamboknak áldozta

Központ február 17, 2011 Egyéb

Aki fél életét a galamboknak áldozta

 galambok

Beszélgetés a 79 éves Gál Gáborral, Marosvásárhely és egyben Románia talán egyik legidősebb postagalamb-tenyésztőjével és versenyzőjével, aki madaraival négy olimpián és számtalan nemzetközi megmérettetésen vett részt.
 

A madarak közt az utaztatásra legalkalmasabbak a galambok és ezek közt különösen a postagalambok, mert ezekben van a legjobban kifejlődve az az ösztön, melynél fogva nagy távolságból is haza képesek találni. Az ókori rómaiak és görögök idejében (Krisztus előtt kb. 500-ban) a galambokat már hírvivőként is használták. A kínaiak különösen kedvelik ezt a sportot, ők a galambokat sípokkal is ellátják, hogy a ragadozó madarakat távol tartsák tőlük. A postagalambtartás hobbiként 1815–1825 között Belgiumban alakult ki. Annak idején született az az ötlet, hogy olyan galambokat tenyésszenek, amelyek gyors röptűek és visszatalálnak a dúcukba. A kezdetben csak Belgiumban ismert kedvtelés később egész Európában elterjedt. Belgiumban mintegy 500 postagalambegylet van, melynek madarait utaztatják, versenyeztetik, a győztesek tulajdonosait tetemes pénzeösszegekkel díjazzák. A postagalambokat hadi célokra is használták, ennek a történelemből legismertebb esete a XIX. század végi francia–porosz hadjárat, mely alkalommal, midőn Párizst körülzárták, a francia főváros a külvilággal csakis a postagalambok közvetítésével érintkezett. A porosz kormány a postagalambok elfogására sólymokat tanított be, mivel egy postagalamb repülési sebessége egy perc alatt 800–1000 méter…

– Furcsán hangzik, hogy ön jelenleg is versenyző. Milyen vetélkedőkön vesz részt mostanában?

– Jelenleg is járok megyei és országos versenyekre, hisz sportágnak van nyilvánítva ez a ritka és szép kedvtelés. Fiatalkoromban a bukaresti Steauánál kosárlabdáztam, majd atletizáltam. Mindig is hobbim volt a galambtenyésztés, de a versenygalambokkal hivatalosan 1960 óta foglalkozom. Néhány év elteltável már a marosvásárhelyi klub elnöke lettem, igazolt sportolója vagyok ma is. Azóta rendszeresen veszek részt a hazai és nemzetközi versenyeken.

– Ki volt az, aki meghonosította ezt a sportágat Romániában?

– A ’30-as években Traian Niţescu hozta be az első postagalambokat Romániába. Állítólag akkor egy többemeletes ház árát felérő összegért vásárolt 30 sportgalambot a román hadseregnek. Napjainkban a postagalambsport nemzetközi szervezete, az FCI (Federation Colombophile Internationale) 58 tagországot tömörít.

– Hogyan ismerkedett meg Gabi bácsi a postagalambokkal?

– A nagyszüleim földműves családból származtak, így alkalmam volt a vakációkat falun tölteni. Ott persze megszerettem az állatokat is. Az ákosfalvi születésű nagyapámnak voltak galambjai, de a Cuza Vodă utcában, ahol laktunk, hozzánk költözött a híres Váradi faraktáros fia, akinek voltak postagalambjai. Tőle kaptam az első példányokat. 1967–70 között beszereztem néhány híres Bricoux-fajta galambot, amelyek valamikor a Traian Niţescué voltak. Később Újházi Péter magyarországi gyűjtőtől kaptam Fabry-fajtát, aztán 1972-ben az egykori Csehszlovákiából vettem Marcel Desmet-galambokat, 1973-ban beszereztem néhány egyedet a neves Dusdardin & Delbar és Devriende fajtákból is.

– Miből is áll egy postagalambverseny?

– Postagalambokat bizonyos irányból hazafelé repülésre begyakoroltatnak oly módon, hogy először kisebb távolságból eresztik ki, azután fokozatosan mindig messzebbről és messzebbről, míg végre azon helyről, ahonnan röptetni óhajtjuk, vagy ahonnan a versenyt rendezik. Versenyek előtt megjelölik a galambokat, azaz a galamb szárnyait lebélyegzik, majd a versenyt rendező bizottsághoz viszik, amely a maga során szintén ellátja a maga jelével. Azután a galambokat a verseny helyszínére szállítják. Itt meghatározott időpontban – persze derült időben – egyszerre kibocsátják őket. A galambok magasba repülnek, egypárszor körülkeringenek és irányt véve hazarepülnek. Otthon várják az egyes dúcoknál a bizalmi férfiak – pontos órával ellátva – a galambokat, majd amikor megérkeznek, felírják az érkezési órát és percet, és az így kiállított bizonylatot a versenyzőnek átadják, aki ezzel a galambot a versenyt rendező bizottsághoz viszi. Ott ellenőrzik a galamb azonosságát és feljegyzik megérkezési idejét. A versenydíjakat a madarak érkezési sorrendjében osztják ki a tulajdonosok között.

– Hogy talál haza a versenymadár, ennyire jó a tájékozódó képessége?

– Igen, de hatással van rá a Föld mágnesessége, meg a Nap állása is. A legideálisabb, ha az marad az otthona, ahol kikel, de ha a gazda jó körülményeket biztosít neki, egykettőre megszokja, azt a dúcot tekinti otthonának a máshonnan vett madár is. Amúgy a versenyek alatt rengeteg veszély leselkedik a galambokra, nem ritkán lelövik őket, a szélsőséges időjárásnak esnek áldozatául, ragadozó madarak „tizedelik meg” a csapatban repülő „versenyzőket”. Nem lehet mondani a madárnak, hogy „siess haza”. Hogy mikor ér haza, az attól függ, mennyire vonzza az otthona, de attól is, milyen a fizikai kondíciója és az egészségi állapota.

– Melyek a legeredményesebb galambok?

– A legeredményesebbek a belga galambok, mert tudvalévő, hogy a belgiumi Jansen és Desmed-Mathijs fivérek tenyésztik ki a világ leggyorsabb postagalambjait. Ezek azonban nagyon drágák. Rövidebb távon az izmos, széles mellű egyedek teljesítenek jól, míg a szilárdabbak a hosszabb távot bírják. A versenyen az is számít, hogy mennyi ideig maradnak leszállás nélkül a levegőben: akár 12–14 óráig is bírják az egyhuzamban való repülést.

– Meddig él egy postagalamb?

– Egy hím példány 15–16 évig is elél, míg a női egyed 10–11 évig. Mostanában többet élnek, hisz ma már könnyebben gyógyíthatók, de a különböző tápszerek is segítik a hosszabb élettartam elérését.

– Jelenleg is van postagalamb-egyesület Marosvásárhelyen?

– Igen, van egy professzionista és az országos egylet. De van klub Szászrégenben és Segesváron is. 1965-ben én alapítottam meg Marosvásárhelyen a 083 Viitorul postagalamb-egyesületet, melynek keretén belül értem el a fent említett eredményeket.

– Most, miután ennyire aprólékosan bevezetett a versenygalambok titkaiba, kérem, mondja el, ön milyen eredményeket ért el ebben a sportágban?

– Rengeteg hazai és nemzetközi versenyen vettem részt, sőt évente rendeztem 10–15 versenyt, ahol a galambjaim több ezer kilométert is megtettek. Számos országos bajnoki cím birtokosa vagyok, sok világversenyen jöttem ki győztesen a galambjaimmal, több Szpartakiád- rendez­­vényen (Erfurt, Bukarest, Novi-Sad) indultam sikeresen madaraimmal. A legjelentősebb sportvetélkedők, amelyeken részt vettem  az 1973-as düsseldorfi, az 1975-ös budapesti, az 1977-es blackpooli, meg az 1979-es amszterdami postagalamb-olimpia volt, amelyeken érmeket (arany, ezüst, bronz) szereztem. Az 1981-es tokiói olimpián nem lehettem ott, viszont a versenygalambjaim jelesen szerepeltek. Érdekességként említhetem meg, hogy a londoni postagalamb-olimpia után megrendezett fogadáson Erzsébet királynővel is találkoztam, akinek mintegy száz postagalambja van, melyet egy London melletti kis helységben tart.

– Mennyire költséges ez a sport?

– A megfelelő élethely kialakítása, a madarak élelmezése, állatorvosi ellenőrzés, vitaminokkal való ellátás, a gyűrűk vásárlása, a növekvő nevezési díjak, a benzinköltség, a versenyóra megvásárlása mind a  versenyzők költségeket terheli. Viszont mindent kárpótol a versenyeken való részvétel, majd a díjazás, hisz ez a ritka szép sportág több mint egy hobbi. Jelenleg is
mintegy 100 galambom van, melyekre nagyon vigyázom.

– Mit jelentenek az ön számára ezek a galambok? Mennyiért válna meg tőlük?

– Egy jó postagalamb, amelyet versenyekre hordanak nálunk, kb. 50–100 euró értékű. De nincs az a pénz, amiért megválnék tőlük, hisz életem nagyobb részét az ők és elődjeik társaságában éltem le. Tudja, hogy van, akár a szülőnek a gyerekei, ha több is van, neveli, szereti őket és büszke rájuk…

…nincs az a pénz, amiért megválnék tőlük, hisz életem na­gyobb részét az ők és elődjeik társaságában éltem le. Tudja, hogy van, akár a szülőnek a
gyerekei, ha több is van, neveli, szereti őket és büszke rájuk.

Share Button
Ennyien olvasták: 160

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.