Központ
2017. szeptember 20. szerda, Friderika
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Eső valószínű
Péntek
Eső valószínű
Eső valószínű
Szombat
Eső valószínű

Aki gondunkat viseli

Központ február 9, 2011 Egyéb

Aki gondunkat viseli

 Mi lesz, ha pártokra szakadunk, lesz-e jövőnk, ha így fogyunk? Gyermekeinket taníttatjuk, de nincs elég munkahely, ki tart el minket nyugdíjas éveinkben, mit hoz a holnap, lesz-e mit aprítanunk a tejbe?… – sorjáznak bennünk a kérdések. A mindennapi közbeszéd csak panasz, elégedetlenség, aggódás. Drágul a kenyér, nincs miből eltartani a családot, kevés a nyugdíj, nem bízunk senkiben, megkopott az életkedvünk.Ugye, hogy magunkra ismerünk?

 Az archaikus ember még közvetlen kapcsolatban volt a természettel, s meg volt győződve, hogy a természet járását Isten közvetlenül irányítja. Mára már kifürkésztük a természet titkait, belenyúlunk a génekbe, tudományos elméleteinket rendre lecseréljük, s ha kell, a biológia tankönyveit is átírjuk, csak éppen nehogy gátat szabjunk a szabadosság rombolásának. Ruházatunkat, élelmünket már fejlett iparunknak és gazdaságunknak köszönhetjük, megoldottuk a történelem és tudomány megannyi rejtélyét. Már csak az a fránya időjárás maradt hátra, ami mindig keresztbe tesz. Igaz, nem tudunk mit kezdeni a földrengésekkel, cunamikkal, lavinákkal és vulkánkitörésekkel, de néha az árvizekkel és az erdőtüzekkel sem.
Csúcstechnológiánk ellenére sem vagyunk boldogok, megelégedettek. Sőt mintha jobban félnénk, mintha több volna a féltenivalónk: záraink, fegyvereink, biztonsági kódjaink erről tanúskodnak.
Minduntalan szeretnénk elfelejteni, hogy alkotásaink ma is függnek a természet titkaitól, a szabadsággal járó bűn kiszámíthatatlan következményeitől, az emberi gyengeség esetlegességétől. Energiaforrásaink kihasználása és igazságos elosztása pedig az emberi jó szándék és felelősség ingatag harmóniájától.
Nem szeretjük a szót, hogy függés. Pedig függünk: adottságainktól, a körülményektől, az időjárástól, egyszóval a titokzatos Léttől, amelynek részesei vagyunk.
Ha őszinték lennénk magunkhoz, bevallanánk: bizony éreztük, hányszor beleszólt terveinkbe a gondviselés, hányszor áthúzta számításainkat, s attól nekünk mégis mindig jobb lett. Nevezzük ugyan szerencsének, véletlen egybeesésnek vagy éppen csodának. De ott megéreztük a gondviselés hatalmát, erejét, simogatását.
A hegyi beszédben Jézus azt mondja: Ne aggodalmaskodjatok megélhetéstek miatt, tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek.
Mennyire más lenne gyermeki módon átadni a hatalmat a Gondviselő Istennek. Hogy mint az Atya gyermekei, jól érezzük magunkat biztonságot, védelmet adó tenyerén. Ha jólesne függeni Tőle alázatban és engedelmességben. Mint a gyümölcs a fán.
Hogyha megteremtette ezt a világot, szent bölcsességével megtalálja módját a fenntartásnak is. Minden okunk megvan, hogy bízzunk Benne. Előtte kedvesebb az ember minden virágnál, madárnál.
A jézusi embert nem üldözi a fátum, a sors, nem menekül a végzet elől.
Ahelyett, hogy saját alkotásainkat, a tárgyakat, a pénzt bálványoznánk, egyszerűbb lenne előtte leborulni, s átadni az életünk irányítását Neki. Mert, ami véges, az esetleges, az nem tesz halhatatlanná. Mi magunk viszont halhatatlanságra kaptunk meghívást.
Az aggódás és panaszkodás is sokszor azt jelzi, hogy bármennyire is szeretnénk, képtelenek vagyunk saját erőnkből kilépni a tér és az idő szűk kereteiből.
Bízni, hinni a Gondviselésben, ráhagyatkozni az engem szerető és megtartó Istenre, feltételezi azt a pozitív hozzáállást, amellyel meglátom Isten ujját életemben. Nem a szüntelen panaszkodásra, kritikára, aggodalmaskodásra fecsérlem energiámat, időmet, beszédemet, hanem kialakítom magamban a hálás, a jót észrevevő és értékelő lelkületet. Keresem és megtalálom a lehetőségét, hogy minden napom egy kicsit közelebb vigyen hozzá. Gyakorlom a jóságot, a türelmet, a megbocsátást. Nem merülök el sem siker keresésében, sem a sikertelenség miatti panaszkodásban, hanem tevékenyen élem az evangéliumot. S akkor Ő megad hozzá mindent, amire szükségem van. Megmaradnak ugyan a nehézségek, meg kell küzdenem az igazságért, el kell tűrnöm az igazságtalanságot és a betegséget, de közben megedződöm, teherbíróbb leszek, mások számára pedig remény forrása. Ha ma kiállom a kísértés próbáját, holnapra már Ő maga simítja ki arcomon a ráncokat.


Share Button
Ennyien olvasták: 106

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.