Központ
2017. szeptember 20. szerda, Friderika
Zivatar
Ma
Zivatar
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős

Álarcaink

Központ február 2, 2011 Egyéb

Álarcaink

Az arc nem a tiéd, csak őrzöd valakiét… – énekli az Omega. Egy Istenarc van eltemetve bennem – írja Reményik Sándor. A farsangi maszkabálokon szívesen viselünk álarcot, hogy ne ismerjenek ránk, hogy megtévesszük a másikat, és szívesen tetszelgünk olyan álruhában, amely valahol titkos vágyainkról is árulkodik. De az alakoskodás, az álarc viselése nem csak farsanghoz kötődik. Álarcot a világ minden kultúrája használ, a történelem kezdetétől. Ezek az álarcok „elsősorban rituális célt szolgáltak: hogy az ember eltakarva „lényegét” az arcát egy kicsit átalakuljon, belekukkintson az időn és téren túli világba. Aztán a mágikus-vallásos alakoskodásból nőtt ki az ókorban a színjátszás, amelynek inkább a szórakoztatás, a játék volt a célja.” (Szalontai Anikó)

A krónikák szerint Mátyás király is álruhában járta az országot, hogy megtudja, hogyan vélekednek róla, és megfigyelje: rá hivatkozva, vagy éppen a hatalom mámorában a vidéki kiskirályok hogyan nyomják el a szegényt, és miképpen élnek vissza  a tisztségükből eredő hatalommal.
A farsangi alakoskodás máig fennmaradt hagyományai – a busójárástól a riói vagy a velencei karneválig – mind megőrizték a lényeget: az ember szereti eltakarni igazi énjét, szeret inkognitóban maradni. „Maszkja biztonságában, névtelensége megőrzésével mint­egy hatalmat kap arra, hogy felmentse magát a hétköznapi szabályok betartása alól” – állítja a fentebb említett néprajztudós.
A gond csak az, hogy a farsang végletesen kifordított világa leleplez minket. Nekünk szegezheti a kérdést: valójában melyik is az igazi arcunk?
De gondolhatunk a plasztikai sebészetre, amikor tehetősebb emberek, színészek, sztárok milliókat fizetnek azért, hogy fiatalabbnak, szebbnek tűnjenek fel a világ előtt, mint amilyenek a valóságban. Betegesen elvetik a természetest, és ál-arcot öltenek magukra.
Azonban mindannyiunkban megvan a képmutatás késztetése. Amikor idegenek társaságában vagyunk, kedvezőbb színben tűntetjük fel magunkat, igyekszünk megnyerők lenni. Gyakran álarc a mosolyunk, a dicsekvésünk, a viselkedésünk, a fontoskodásunk, a cinizmusunk, a keménységünk, amikor tulajdonképpen elrejtjük, megtagadjuk, elbarikádozzuk igazi énünket. Lehet ez óvintézkedés is, mankó is, hiszen tudjuk a Bibliából, Jákob történetéből, milyen sebzett, törékeny az ember. Bujkálunk az Isten átvilágító tekintete elől, mint Ádám és Éva. Az első bűn óta mindannyian sebzettek vagyunk. Nem szeretnénk még több sebet kapni azzal, hogy minden kártyánkat kiteregetjük.
Tudni kell titkot tartani, tudnunk kell őrizni titkunkat. Az álarc lehet kivetítés, kisebbségi érzésünk kompenzálása, lehet valamilyen elnyomott, fel nem dolgozott pszichés bajunk jele is.
Mire jó az álarc, és meddig? Mi van akkor, ha szerepeink, álarcaink hirtelen lehullnak? Vagy akkor, ha maszkjaink annyira hozzánk tapadnak, hogy nem lehet levakarni rólunk? Mi történik velünk, ha egyszer csak, egy ösztönös gesztus, egy elszólás, egy tudattalanból felengedett mondat után kapunk észbe, s már késő?
Jézus báránybőrbe bújtatott farkasoknak, fehérre meszelt síroknak nevezi a farizeusokat, akik a közvélemény előtt  törvénytisztelő, vallásos  tekintélynek mutatkoztak. És minden igyekezetükkel igyekeztek fenntartani a látszatot. De Istenhez méltóbb a bűnös alázata, aki beismeri, hogy állandóan rászorul az isteni irgalmasságra.
A magával és feddhetetlenségével eltelt, másokat viszont becsapó képmutatás elzárja az ajtót az isteni kegyelem elől.  Jobb lenne, ha mielőtt önmagunkkal meghasonulnánk, vennénk a bátorságot, és legalább Isten előtt megmutatnánk igazi, csupasz, bűnöktől sebzett énünket. Hagyjuk, hogy leplezze le álarcainkat és szembesítsen igazi valónkkal. Mert ott benn, a lélek legmélyén az ő védettségét élvezhetjük. Előtte szükségtelen álarcot viselni. Úgy vagyunk természetesek, szépek, ahogyan teremtett. Nincs szükség mesterséges ál-arcokra, maszkokra.
Az igazi istenarc pontosan az őszinteségben, a tiszta, nyílt tekintetben és a szeretet „gyengeségében” mutatkozik meg.


Share Button
Ennyien olvasták: 134

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.