Központ
2017. szeptember 21. csütörtök, Máté, Mirella
Eső valószínű
Csütörtök
Eső valószínű
Eső
Holnap
Eső
Borús
Szombat
Borús

Állandósulni látszik az átmeneti állapot. Itthagy csapot-papot?

Központ február 9, 2011 Egyéb

Állandósulni látszik az átmeneti állapot. Itthagy csapot-papot?

 csapo

Amikor Csapó Györgyöt, a Kézdivásárhelyi Városi Színház társulatvezetőjét múlt év október hetedikén Kelemen Hunor kultúrminiszter a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ideiglenes főigazgatójává nevezte ki, az első időkben sokszor elhangzott a két lovat megülni-vádja, ugyanis Csapó nem hagyta ott kézdivásárhelyi munkakörét, csak kinevezését követően pár hónap múlva.
 

Az alább közölt, Csapó Györggyel készült interjúban a szólás kísértetiesen ismétli önmagát. Ugyanis Csapó ideiglenes kinevezése a törvény értelmében 120 napig érvényes, amit mellékesen még a legelején egy tollvonással felülírt Kelemen Hunor. A kultúrminiszternek valószínűleg az RMDSZ vezetői tisztségért folytatott harcában nincs ideje a szaktárca által kiírandó főigazgatói versenyvizsga előkészítésére… Vagy a dolog már nyélbe lenne ütve és a formaságokat nem tartja fontosnak? De vajon akkor az Audiovizuális Tanács volt elnökének mostani rektori széke nem kerülne veszélybe? Mert ha minden marad, akkor nem érvényesül az egyet neked, egyet nekem meghonosodott elv.

– Beszélgetésünk elején utalt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház működésének hiányosságaira, amelyek ellen megpróbálta felvenni a harcot. Olyan dolgokat említett, mint a jegyértékesítés hatékonyabbá tétele, a nézőszám növelése, az évad repertoárkínálatának szélesebbé tétele, a döntési mechanizmusok megváltoztatása, a könyvelés átláthatóságának hiányosságai. Összegezve, mit gondol: hol rejlik ennek a színháznak a problémaforrása? Mi a baj ezzel a színházzal?

– A színházzal az a baj, hogy nincs egy normálisan felépített működési rendszere. Egy színháznak úgy kellene működnie, hogy az élén van egy vezérigazgató, aki, ha kinevezett állapotban lenne, bármilyen döntést meghozhatna: egészségeset vagy egészségtelent. Mivel ennek a színháznak az elmúlt évek során nagyon sok ideiglenesen kinevezett igazgatója volt, a vezérigazgató alatti réteg bonyolította a hétköznapi dolgokat, nem túl nagy felelősségvállalással. Tény, hogy mindig ügyeltek arra, hogy működjék a színház, legyen egy pár előadás, de nem próbáltak, és jóformán nem is tudtak előmozdítani semmi olyan változást, amitől ez a színház egészségesen működött volna. Közben, úgy érzem, egy beltenyészet is kialakult: baráti szálak, régi kapcsolatok fűzik egymáshoz azokat, akik itt dolgoznak és emiatt is maradt el a számonkérés.

– A sajtóban sokat cikkeztek, amikor azt nyilatkozta, hogy lecserélné az egész vezetést. Ha főigazgatóvá neveznék ki, továbbra is ezt a vasmarkú színházszervezési politikát folytatná?

– Nézze, együtt tudok működni a kollégáimmal. Amikor közöltem velük azt, hogy ha én leszek a megválasztott főigazgató, megválok tőlük – akkor én ezt komolyan gondoltam. Tényleg úgy érzem, semmit nem tettek meg azért, hogy ne jusson ide a színház. Nemcsak a művészeti teljesítmény részére gondolok, hanem arra a négy-öt éve húzódó beruházásra, ami a színház felújítását jelenti. Másrészt, természetesen, mélyebb dolgokról is szó van, hiszen nem gondolhatja senki, hogy a közönség azért pártolt el, mert a felújítás nem jól ment; a kettőnek nincs köze egymáshoz. Természetesen tagadhatatlan az is, hogy a felújítás belső bizonytalanságot okoz a színházban, és ellehetetleníti a színpadi munkát, a produkció minőségét azok a mindennapi gondokból adódó kérdések határozzák meg, melyek arra keresik a választ, hogy az átalakításból mennyi pénz marad, lehet-e dolgozni, mikor lehet próbálni. Ezért is állítottam le az építkezést. Nincs értelme folytatni a munkát, amíg normális körülményeket nem látok, amíg a munkafolyamatok nem úgy mennek, ahogyan egy felújítási munkálatnak végbe kellene mennie, attól az alapkövetelménytől kezdve, hogy mindezt minőségi anyagokból kivitelezzék. Sok olyan tényező van, ami megalapozta azt a véleményem, hogy eddig nem követett el semmit a vezetés, hogy ne jusson ide a színház.
A román tagozat esetében olyan változásokat szerettem volna eszközölni, amellyel jelezzük, hogy egy másfajta színházi formát is létre lehet hozni. Persze ennek nagyon az elején vagyunk, az első ilyen előadást, melynek nemrég volt a bemutatója, még nem vétózta meg a közönség. Ezen kívül a román tagozaton év végéig 9 bemutatónak kell megtörténnie és elindítottuk azt a törekvést, hogy minden színész legyen foglalkoztatva. Ebben Cristache úr, a román tagozat társulatvezetője maximálisan partner. Kövesdy úrral ellenben rengeteg vitám van, például most a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról előadás kapcsán. A művészeti vezető azt kifogásolta, hogy miért kell megváltoztatni az évadot, miért tettem be még egy előadást. Valóban, ez az én személyes kérésem volt, mert úgy gondoltam, ezzel célozzuk meg azt a kamaszréteget, amelynek repertoárunkban eddig nem kínáltunk semmit.

– A törvény értelmében az ön főigazgatói kinevezése 120 napig érvényes. Ez azt jelenti, hogy most nincs főigazgatója a színháznak?

– De van, az ideiglenes főigazgatója én vagyok. Ez az időszak február 7-én jár le. Az intézmények kulturális menedzsmentjét szabályozó törvényben az áll, hogy az ideiglenesen kinevezett vezérigazgató teljesítési ideje 120 nap. Ellenben a miniszter úr által aláírt kinevezésemben az szerepel, hogy a kinevezett addig foglalja el ezt az állást, ameddig a hivatalosan kiírt menedzsmentszerződést alá nem írja az állandó igazgató. Tehát az történik, hogy a két törvény kioltja egymást, és így történt ez az elődöm esetében is, hiszen Vlad Rădescu úr nem jogtalanul ült itt ebben a székben 120 nap után, hanem azért, mert a miniszteri rendelkezés erre lehetőséget adott. Itt egy elég furcsa állapot van, én személy szerint kértem a miniszter urat és az illetékeseket, hogy a törvényes határidő lejárta előtt valamilyen formában ezt orvosolják. Vagy írják ki azt a versenyvizsgát, amit a minisztériumban október 7-e óta készítenek elő, vagy pedig egy hivatalos átiratot kérek, amelyben közlik, hogy a törvény szabályozta időszak meghosszabbodik. Vagy magyarázatot kérek arra, hogy jelenleg milyen törvényes helyzetben vagyok.

– Erre a kérésére érkezett-e válasz?

– Még nem. Jelen pillanatban, február másodikán, fél egy után három perccel, amikor itt beszélgetünk, még nem érkezett.

– Sokat rebesgetik, hogy a színház ügye a politikum ügye is. Ön erről hogy vélekedik?

– Nekem erről egy nagyon komoly és határozott véleményem van. A mindenkori politikumnak nézőként lehet köze a színházhoz. Ha a sajtó és a kedves közönség a színház történetében visszalapoz, látni fogja, hogy mindig akkor tudott alkotó lenni a színház, amikor valamilyen kimondott politikai nyomás ellen kellett dolgoznia. Tehát, ha boncolom a kérdését, hogy mennyire befolyásol a politikum, akkor azt kell válaszolnom, hogy amikor én idejöttem, teljesen világos volt, hogy se a román, se a magyar tagozat repertoárjában politikai befolyást semmilyen oldalról nem tapasztaltam. És jelen pillanatban sem érzem ezt. Ha esetleg arra gondol, hogy személyemhez kötötten megjelenik-e a politikum, erre csak azt tudom válaszolni, hogy magam voltam a legjobban meglepődve, amiért engem kértek fel arra, hogy ezt az ideiglenes vezérigazgatói állást betöltsem, hiszen kamaszkorom óta semmilyen politikai konglomerátumnak nem voltam tagja. Emberileg és szakmailag is független tudtam maradni a politikától, valószínűleg ezért van egy erkölcsi értékem is, mert politikailag teljesen függetlennek tartom magam. Az is vagyok.

– Kelemen Hunor is azzal indokolta választását, hogy Csapó György színházi ember, ugyanakkor a menedzselésben is jártas.

– Számomra az derült ki ebből a helyzetből, hogy nem azért vagyok én itt, mert bármilyen politikai paletta választott volna ki vagy egy kompromisszum következménye volnék. Nem, így hozta a sors. Jelen esetben erről van szó. És hogyha megnézzük a jelenleg működő hét nemzeti színház vezetőségét, elég sokszínű palettát kapunk, tehát jelen pillanatban nem lehet azzal vádolni a jelenlegi politikumot, hogy pártkatonákat küld a színház élére. Én ezt nem látom.

– Szab-e valamilyen határidőt önmaga számára a minisztériumi válasz érkezését illetően?

– Nézze, én megkértem a miniszter urat, hogy hetedikéig, amíg hivatalosan lejár a kinevezésem határideje, történjen meg papíron jelen állapotom meghosszabbítása vagy hivatalos állásfoglalást kértem tőlük. Kértem, hogy közöljenek információkat a versenyvizsgával kapcsolatosan. Ugyanis jogilag utánanéztem ennek az interregnumnak, de egyetlen egy jogász sem tudta megmondani, hogy az intézmények kulturális menedzsmentjét szabályozó törvény vagy a miniszteri ideiglenes kinevezés érvényes-e a helyzetemre, hiszen a kettő kioltja, pontosabban átfedi egymást. Úgyhogy nekem a határidőm hetedike.


Lapzártánkkor Csapó Györgyöt ismét megkerestük  és  rákérdeztünk a kinevezésével kapcsolatos fejleményekre. Csapó éppen Bukarestben tartózkodott a kultúrminisztériumban. Elmondta, ügyében még nem sikerült érdemben tárgyalnia a tárcavezetővel. „A törvény értelmében jogszerűen maradhatok a helyemen, amíg ki nem írják a versenyvizsgát” – tette hozzá.



A mindenkori politikumnak nézőként lehet köze a színházhoz.

Share Button
Ennyien olvasták: 125

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.