Központ
2017. november 24. péntek, Emma
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Borús
Vasárnap
Borús
Eső
Hétfő
Eső

Apaság

Központ május 19, 2011 Egyéb

Apaság

Anyák napja után néhány nappal mégis azon töröm a fejem, miért nem szeretnek-akarnak-tudnak a mai suhancok, fiúk olyan könnyen apává lenni, mint amennyire a leányok anyává válnak? Bár lassan ez utóbbi sem annyira egyértelmű… Miért olyan gyámoltalanok a mai kamaszok, s miért nem vállalják tetteikért a felelősséget?

Előre hallom a válaszokat: később érnek, leköti a sok tanulás, kényelmesebb, ha a szülők döntenek helyettük, úgyis inkább a leány választ magának párt, nem a fiú, meg hasonlók.

Szakemberek úgy látják: sok az apátlan fiatal, akinek nem alakul ki időben a személyisége, bizonytalan, anyámasszony katonája marad, aki hamar beijed, amikor elköteleződni kellene.

A ’90-es évektől ún. szabad társadalomban élünk, ahol megnövekedtek a gyermek jogai, nem szabad semmit ráerőltetni. Figyelmes, finom, alkalmazkodó kell lenni a másik nemmel szemben is, miközben nincsenek erőpróbák, beavatások, megszűnt a férfieszmény. Az egyetemek, az i-pod, a maroktelefonok és a számítógép világában, a virtuális-online lehetőségek birtokában a gyereknek nem is érdeke felnőtté válni. Sokaknak jól is jön, ha nincs apai tekintély, hisz így könnyebb irányítani az éretlen, gyerekességben megrekedt fogyasztót…

A régi világban akkor vált férfivá az ifjú, amikor látták a faluban, hogy a félvállán végigviszi az utcán legnehezebb búzás vagy pityókás zsákot, amikor egyedül is képes volt befogni a lovakat és megszántani a földparcellát, megrakni a szekeret. Akkor számított házasodni való legénynek, ha nem lehetett becsapni a lóvásáron. Amikor leszerelt a katonaságból, hazajött, inasként kitanulta a mesterséget, és a lányok versenyeztek érte a bálban. Hol van már ez?

De lehet, máshol kell keresni a dolog kulcsát.

Apátlan társadalomban élünk, ahol a rosszul értelmezett női emancipáció lassan, de biztosan felőrli a férfiak önbecsülését, önértékelését. Már nem ők a kizárólagos családfenntartók.

Se szeri, se száma az olyan párkapcsolatoknak, ahol a nő viseli a kalapot, ahol bent a cégnél, a férfiak közt ő a nő, hazamegy, s otthon férfivá változik. A férfinak marad a gyereknemzés, egyébként mindent meg lehet nélküle oldani. Csak fizesse a gyermektartást, egyéb nem fontos. A reklámoknak is macsó kell, vagy olyan, aki sokat keres, de hogy a lelkével is törődjenek, naná.

Az a fiúgyermek, aki nem lát az édesapjában eszményképet, akinek a szemében az apa nem isten, hogyan szereti meg az apaságot? Hogyan készül fel az apai szerepre? Amikor a leányanyák vagy elvált asszonyok egyedül nevelgetik édes egy szem gyermeküket, és nincs férfi pólus az oldalukon, a fiaiknak milyen lesz a férfiideáljuk?

Ismerek olyan fiatalembert, aki ötéves volt, amikor édesapja magára hagyta a családot, most 10 év házasság után ő sem akart családapa maradni, otthagyta őket… Viszont hála Isten sokkal több olyan édesapát ismerek, aki gyermekeinek is ösztönző példája, amint boldogemlékű édesapám is az volt.

Nem igaz, hogy csak ma vannak nehézségek, válság és egyebek. Nagyapáink korában, nem kevesen „élvezték az oroszok vendégszeretetét” a háború után, s amikor hazakerültek volt gatyájuk családot alapítani és vállalni szüleinket, pedig az ötvenes években is cudar idők jártak…

Milyen jó annak a fiúnak, akinek van igazi apa-tapasztalata, akinek nem sérült az apaképe. Aki úgy akar édesapa lenni, hogy elköteleződik gyermekei anyja mellett egy életre. Mert szereti őket és felelősséget vállal értük. Az ilyen legénynek az apaság semmivel össze nem hasonlítható érték. Önbecsülést, élményt, büszkeséget, életcélt ad. Nem elmenekül a gyermekvállalás elől, nem lelép, amikor megejti a lányt, hanem sorsközösséget vállal vele.

Mert itt nem a gazdagság, a sok diploma, vagy a falu szája a döntő, hanem a szeretet és az istenhit, ami a szívében van. Bátran megküzd párjáért, gyermekéért, mert vannak eszményei, céljai, életkedve nem törik meg az akadályok láttán.

Nem csak a vér szavára hallgat, hanem mint József, az ács, figyel a lelkében feltörő isteni sugallatra, és bízik abban.

Nem fél az apaságtól, hanem anélkül, hogy bizonygatnia kellene rátermettségét, egyszerűen várja és készül rá.


 

Share Button
Ennyien olvasták: 81

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.