Központ
2017. augusztus 22. kedd, Menyhért, Mirjam
Eső valószínű
Kedd
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Derült
Csütörtök
Derült

Árokásás Lakatos-módra

Központ április 7, 2011 Egyéb
Árokásás
Lakatos-módra
Nem hozott meglepetést az RMDSZ miniparlamentjeként emlegetett Szövetségi Képviselők Tanácsa kolozsvári ülése, mely az első volt, amióta Markó Bélát Kelemen Hunor váltotta a szervezet élén. A Kolozsváron történtek alapján elmondható, hogy az RMDSZ a tisztújítás után ott folytatja, ahol annak előtte abbahagyta.
Az SZKT-n, a tisztújítás záró fejezeteként, megválasztották az új vezetői tisztségeket betöltőket: Borbély Lászlót a politikai alelnöki, Kovács Pétert a főtitkári posztra. Ez utóbbi pozíció, már elnevezéséből adódóan is, a régi kommunista pártállami időkre emlékeztet. Nem hiszem, hogy nagyot tévednék, amikor azt állítom, ezzel jutalmazták Kovácsot a választási kampány levezérlésében szerzett érdemeiért. Igaz ugyan, hogy a kampány során a végül megválasztott elnök vetélytársai – Eckstein-Kovács Péter, valamint Olosz Gergely – egyaránt azt nehezményezték, hogy választási biztosként Kovács Péter indokolatlan előnyben részesítette Kelement. Ami pedig Borbély László megválasztását illeti, nos úgy tűnik, az ő személye jelenti a garanciát arra, hogy az RMDSZ folytassa a korábbi, Markó által preferált politikai vonalvezetést, hogy az RMDSZ továbbra is mindenáron „belépéspárti” maradjon. Borbélynál maradva, talán emlékeznek még a váradi kongresszuson elmondott, a fő magyarországi kormánypártot, a Fideszt és vezetőit sértő gorombaságaira. Nos, Borbély ismét megmondta a tutit: felszólította Tőkés Lászlót, hogy „ne jelentgesse fel az RMDSZ-t Budapesten”. Mindezt az EP alelnökének, az EMNT elnökének ama kezdeményezésére utalva, hogy Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos rövidesen vizsgálatot indít a magyar kormány által a határokon túli magyar szervezeteknek és intézményeknek nyújtott állami támogatások ügyében.
Ha már a zavartalannak aligha nevezhető RMDSZ–Fidesz kapcsolatoknál tartunk, akkor hadd utaljunk arra az esetre is, amelynek főszereplője Lakatos Péter képviselő, a váradi soros megmondóember volt. S amelynek következtében a magyar diplomácia Romániában működő legmagasabb rangú tisztségviselői – nagykövet és két főkonzul –, tiltakozásként kivonultak az SZKT-ülésnek helyet adó Kolozsvári Állami Magyar Opera előadóterméből. Lehet, hogy Lakatos gunyoros megjegyzéseit valakik valahol honorálják, de hogy megérné, hogy olcsó népszerűség-hajhászásból tovább rontsák a magyar kormány, a magyar kormánypárt és az RMDSZ viszonyát, az már kétséges.
Kelemen Hunornak korábban száz nap türelmi időt szavaztam, tehát igyekszem ehhez tartani magam, de mégsem hagyhatom szó nélkül azt a kommentárt, amit az esethez fűzött. Lakatos Péter „ironikus, parodizáló kijelentésére diplomatának nem kell megsértődnie” – mondta az elnök –, és szerinte a felszólalás nem az RMDSZ, hanem a bihari honatya álláspontját képviseli.
Az esetet végiggondolva véleményem szerint két eset lehetséges: Kelemen vagy osztja a bihari megmondóember „magánvéleményét”, vagy nincs akkora tekintélye, hogy akaratát érvényesítse a párton belül. Bárhogyan is legyen, a vázolt változatok egyike sem túl megnyugtató. Sem az RMDSZ-re, sem Kelemenre nézvést.
Szentgyörgyi László

Árokásás Lakatos-módra

Nem hozott meglepetést az RMDSZ miniparlamentjeként emlegetett Szövetségi Képviselők Tanácsa kolozsvári ülése, mely az első volt, amióta Markó Bélát Kelemen Hunor váltotta a szervezet élén. A Kolozsváron történtek alapján elmondható, hogy az RMDSZ a tisztújítás után ott folytatja, ahol annak előtte abbahagyta.

 Az SZKT-n, a tisztújítás záró fejezeteként, megválasztották az új vezetői tisztségeket betöltőket: Borbély Lászlót a politikai alelnöki, Kovács Pétert a főtitkári posztra. Ez utóbbi pozíció, már elnevezéséből adódóan is, a régi kommunista pártállami időkre emlékeztet.

Nem hiszem, hogy nagyot tévednék, amikor azt állítom, ezzel jutalmazták Kovácsot a választási kampány levezérlésében szerzett érdemeiért. Igaz ugyan, hogy a kampány során a végül megválasztott elnök vetélytársai – Eckstein-Kovács Péter, valamint Olosz Gergely – egyaránt azt nehezményezték, hogy választási biztosként Kovács Péter indokolatlan előnyben részesítette Kelement.

Ami pedig Borbély László megválasztását illeti, nos úgy tűnik, az ő személye jelenti a garanciát arra, hogy az RMDSZ folytassa a korábbi, Markó által preferált politikai vonalvezetést, hogy az RMDSZ továbbra is mindenáron „belépéspárti” maradjon. Borbélynál maradva, talán emlékeznek még a váradi kongresszuson elmondott, a fő magyarországi kormánypártot, a Fideszt és vezetőit sértő gorombaságaira. Nos, Borbély ismét megmondta a tutit: felszólította Tőkés Lászlót, hogy „ne jelentgesse fel az RMDSZ-t Budapesten”.

Mindezt az EP alelnökének, az EMNT elnökének ama kezdeményezésére utalva, hogy Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos rövidesen vizsgálatot indít a magyar kormány által a határokon túli magyar szervezeteknek és intézményeknek nyújtott állami támogatások ügyében.

 Ha már a zavartalannak aligha nevezhető RMDSZ–Fidesz kapcsolatoknál tartunk, akkor hadd utaljunk arra az esetre is, amelynek főszereplője Lakatos Péter képviselő, a váradi soros megmondóember volt. S amelynek következtében a magyar diplomácia Romániában működő legmagasabb rangú tisztségviselői – nagykövet és két főkonzul –, tiltakozásként kivonultak az SZKT-ülésnek helyet adó Kolozsvári Állami Magyar Opera előadóterméből.

Lehet, hogy Lakatos gunyoros megjegyzéseit valakik valahol honorálják, de hogy megérné, hogy olcsó népszerűség-hajhászásból tovább rontsák a magyar kormány, a magyar kormánypárt és az RMDSZ viszonyát, az már kétséges. Kelemen Hunornak korábban száz nap türelmi időt szavaztam, tehát igyekszem ehhez tartani magam, de mégsem hagyhatom szó nélkül azt a kommentárt, amit az esethez fűzött. Lakatos Péter „ironikus, parodizáló kijelentésére diplomatának nem kell megsértődnie” – mondta az elnök –, és szerinte a felszólalás nem az RMDSZ, hanem a bihari honatya álláspontját képviseli.

 Az esetet végiggondolva véleményem szerint két eset lehetséges: Kelemen vagy osztja a bihari megmondóember „magánvéleményét”, vagy nincs akkora tekintélye, hogy akaratát érvényesítse a párton belül. Bárhogyan is legyen, a vázolt változatok egyike sem túl megnyugtató. Sem az RMDSZ-re, sem Kelemenre nézvést.  

Share Button
Ennyien olvasták: 129

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.