Központ
2017. augusztus 20. vasárnap, István
Derült
Ma
Derült
Eső
Holnap
Eső
Derült
Kedd
Derült

Az ikerpár gyerekkori álma

Központ március 17, 2011 Egyéb

Az ikerpár gyerekkori álma

SinkaVárosunk sportvilágának jelenleg egyetlen és egyben Románia legismertebb sportoló ikerpárja, a Sinka-testvérek – Mónika és Zsuzsanna –, akik az FC Marosvásárhely A-osztályos női, bajnok és kupagyőztes együttesének alapemberei. Első látásra teljesen egyformák, szépek, tehetségesek és nem utolsósorban végtelenül szerények. Tökéletesen ismerik egymást, érzik társuk érzelmeit, hiányolják a másik jelenlétét, ha az nincs közelükben. A velük készült interjú alapján mindezekről részben meggyőződhettem…

 Az ikreket – függetlenül attól, hogy együtt vagy külön élnek –, egyfajta titokzatos érzelmi kötelék köti össze. Hasonlóan gondolkodnak, mozognak és gesztikulálnak. Sokféle tanulmány látott már napvilágot arról, hogy az ikrek a genetikai állományok hasonlósága miatt teljesen azonos fizikai adottságokkal rendelkeznek, s sokszor életük végéig hasonlóan élnek, ugyanolyan foglalkozást űznek. A világ sportéletében is sok ismert ikerpár futott be karriert, sőt a labdarúgás terén is voltak, vannak híres ikerpárok, akik jelest alkottak. Ilyen volt a holland De Boer ikerpár, Frank és Ronald, akik a nemzeti együttessel Eb- és vb-elődöntőt vívhattak, vagy az ugyancsak holland, René és Willy van de Kerkhof is vb-második lett az Oranje-csapattal 1974-ben. A svéd futball híres ikerduóját Andreas és Thomas Ravelliben tisztelhetjük. Előbbi 1980–89 között 42 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban (s szerzett két gólt), utóbbi 1981–97 között 143 alkalommal öltötte magára a háromkoronás mezt, ezzel a vb-bronzérmes kapus a mai napig csúcstartó hazájában. Kevesebben ismerhetik Jorge és Julio Dely Valdest, a panamai labdarúgó-válogatott 38 éves testvérpárja közül utóbbi szerepelt Európában, s erősítette a Cagliari, a Paris Saint-Germain, a Real Oviedo és a Málaga gárdáját. Ikertestvére, Jorge a dél-amerikai évek (Argentína, Uruguay, Chile) után a japán J-League-ben próbálkozott, majd szerepelt az amerikai bajnokságban (MLS), a Colorado Rapids együttesében is. Ha a jelenlegi bajnokságokat vizsgáljuk, akkor a Serie A ebben a kategóriában kiemelkedik: Damiano (Udinese) és Cristiano Zenoni (Sampdoria), illetve Antonio és Emanuele Filippini (Treviso) révén ugyanis két ikerpárt is lehet találni.

A marosvásárhelyi sportéletben sok ismert testvérpár volt a hosszú évek során, akik számos hazai és nemzetközi szinten jó eredményeket értek el. Íme néhány közülük: az Incze-testvérek (Paci, Gabi és Tuka – jégkorong meg labdarúgás), Tóth Gyula és Attila (gyorsasági motorozás), Takács Károly és Sándor (kosárlabda), Gombos Csaba és Attila (wu-shu), Gálfi Judit meg Imola (asztalitenisz), Kanyaró György és Attila, illetve Cioloboc Horaţiu és Remus (labdarúgás).

– Annyira egyformák vagytok, mint két tojás. Mennyire ismeritek egymást?

 Ahogy feltettem a kérdést, Mónika egy pillantást vetett testvérére, aki a nézésből megértette, hogy kezdheti a beszélgetést.

 – Jobban ismerjük egymást, mint egy átlagos testvérpár. Együtt születtünk, mindig, mindenhol együtt voltunk, egymást segítjük, nincsenek titkaink, mondhatni, egy egészet alkotunk. A pályán pedig még behunyt szemmel is megkapnánk egymást .

 – Hogyan, mikor kezdtetek el sportolni?

 – Kezdjem azzal, hogy mi 1989. október 12-én születtünk, s mivel örökmozgók voltunk, a szüleink a Sportiskolába írattak minket. Édesanyánk hajdanán tornászott, talán innen van a sport iránti szeretetünk. A Sportiskolában hét éven keresztül tornásztunk, majd négy évet atletizáltunk, de már kiskorunk óta tetszett nekünk a foci. Ahogy tehettük, a fiúk társaságában voltunk és rúgtuk a labdát. Mindig is szerettünk volna ismert labdarúgók lenni, mindamellett, hogy testvérpár, mi több, ikerpár vagyunk.

– Hogy lettetek az A-osztályos marosvásárhelyi női együttes tagjai?

– Mondhatjuk, hogy jó időben voltunk jó helyen, hiszen az akkor alakulóban lévő csapat egyik edzését tartották a Víkendtelepen, aminek nagyon megörvendtünk. Odamentünk és csatlakoztunk mi is a lányokhoz, így egyik gyerekkori álmunk valósult meg akkor.

 – Mit szóltak akkor a szüleitek, hogy ti épp a labdarúgást választottátok?

 Zsuzsanna hasonló szempillantással átadta Móninak a szót, így ő folytatta a beszélgetést.

– Nagyon megértő szüleink vannak, akik mindig mindenben támogattak, és sokat közönhetünk nekik, akárcsak edzőnknek, Székes Károlynak, akitől sok mindent megtanultunk az évek folyamán. Amúgy, a szüleink az első számú szurkolóink is egyben.

 – Móni, hogy vagy te egészségileg, hiszen az év elején műtéten estél át?

 – Már régóta fájdalmat éreztem a térdem körül, amit sokat halogattam, így kés alá kerültem. Tulajdonképpen egy keresztszalag-szakadásom volt,  és emellett külső és belső meniszkusszal voltam műtve, ezért fél évig nem focizhatok. De jó úton halad a felépülésem. Jelenleg gyógytornára, fizioterápiára járok, lassan számolom a napokat, a visszatérésig. Egy biztos, iszonyú kellemetlen dolog, hogy a pálya széléről figyeljem a tesóm, vagy társaim. De bízok benne, hogy felépülök, majd újra játszhatom. Tulajdonképpen a legfontosabb meccsünkön történt a sérülésem. Saját költségből kell állnom a rehabilitációt, ami nem kis összeg. Amúgy a válogatottnál a felépülésem  után is számítanak rám.

 – Addig be kell érned a tévés közvetítésekkel. Milyen szemszögből figyelitek a meccseket? Megbeszélitek egymás között?

 

– Együtt nézzük valamennyi mérkőzés közvetítését, amit helyzetenként megbeszélünk, tanulunk belőlük. Nemcsak szurkolói szemmel figyeljük a meccseket, hanem hozzáértőként is követjük. Mindketten szurkolunk a Barcelonának, a jó minőségi labdarúgó -mérkőzéseket is figyelemmel követjük. A tavalyi izlandi Champions Leaque mérkőzések, vagy akár a válogatottban tornák alkalmával figyelemmel kísérjük a külföldi labdarúgólányok mérkőzéseit, amikből van mit tanulni.

 – Ebből azt értsem, hogy ti is hasonló sikeresek szeretnétek lenni?

 – Persze, ez a mi távolabbi álmunk, hogy egyszer külföldön is kamatoztassuk tudásunkat. Tisztában vagyunk, hogy mindezek előtt még rengeteg munka, elszántság, határozottság és persze szerencse is van, de nem adjuk fel. Addig is hasznos tagjai akarunk lenni a marosvásárhelyi együttesnek, amely színeiben jó eredményeket szeretnénk elérni. 


 


Share Button
Ennyien olvasták: 154

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Az ikerpár gyerekkori álma

Központ Egyéb

Az ikerpár gyerekkori álma

SinkaVárosunk sportvilágának jelenleg egyetlen és egyben Románia legismertebb sportoló ikerpárja, a Sinka-testvérek – Mónika és Zsuzsanna –, akik az FC Marosvásárhely A-osztályos női, bajnok és kupagyőztes együttesének alapemberei. Első látásra teljesen egyformák, szépek, tehetségesek és nem utolsósorban végtelenül szerények. Tökéletesen ismerik egymást, érzik társuk érzelmeit, hiányolják a másik jelenlétét, ha az nincs közelükben. A velük készült interjú alapján mindezekről részben meggyőződhettem…

 Az ikreket – függetlenül attól, hogy együtt vagy külön élnek –, egyfajta titokzatos érzelmi kötelék köti össze. Hasonlóan gondolkodnak, mozognak és gesztikulálnak. Sokféle tanulmány látott már napvilágot arról, hogy az ikrek a genetikai állományok hasonlósága miatt teljesen azonos fizikai adottságokkal rendelkeznek, s sokszor életük végéig hasonlóan élnek, ugyanolyan foglalkozást űznek. A világ sportéletében is sok ismert ikerpár futott be karriert, sőt a labdarúgás terén is voltak, vannak híres ikerpárok, akik jelest alkottak. Ilyen volt a holland De Boer ikerpár, Frank és Ronald, akik a nemzeti együttessel Eb- és vb-elődöntőt vívhattak, vagy az ugyancsak holland, René és Willy van de Kerkhof is vb-második lett az Oranje-csapattal 1974-ben. A svéd futball híres ikerduóját Andreas és Thomas Ravelliben tisztelhetjük. Előbbi 1980–89 között 42 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban (s szerzett két gólt), utóbbi 1981–97 között 143 alkalommal öltötte magára a háromkoronás mezt, ezzel a vb-bronzérmes kapus a mai napig csúcstartó hazájában. Kevesebben ismerhetik Jorge és Julio Dely Valdest, a panamai labdarúgó-válogatott 38 éves testvérpárja közül utóbbi szerepelt Európában, s erősítette a Cagliari, a Paris Saint-Germain, a Real Oviedo és a Málaga gárdáját. Ikertestvére, Jorge a dél-amerikai évek (Argentína, Uruguay, Chile) után a japán J-League-ben próbálkozott, majd szerepelt az amerikai bajnokságban (MLS), a Colorado Rapids együttesében is. Ha a jelenlegi bajnokságokat vizsgáljuk, akkor a Serie A ebben a kategóriában kiemelkedik: Damiano (Udinese) és Cristiano Zenoni (Sampdoria), illetve Antonio és Emanuele Filippini (Treviso) révén ugyanis két ikerpárt is lehet találni.

A marosvásárhelyi sportéletben sok ismert testvérpár volt a hosszú évek során, akik számos hazai és nemzetközi szinten jó eredményeket értek el. Íme néhány közülük: az Incze-testvérek (Paci, Gabi és Tuka – jégkorong meg labdarúgás), Tóth Gyula és Attila (gyorsasági motorozás), Takács Károly és Sándor (kosárlabda), Gombos Csaba és Attila (wu-shu), Gálfi Judit meg Imola (asztalitenisz), Kanyaró György és Attila, illetve Cioloboc Horaţiu és Remus (labdarúgás).

– Annyira egyformák vagytok, mint két tojás. Mennyire ismeritek egymást?

 Ahogy feltettem a kérdést, Mónika egy pillantást vetett testvérére, aki a nézésből megértette, hogy kezdheti a beszélgetést.

 – Jobban ismerjük egymást, mint egy átlagos testvérpár. Együtt születtünk, mindig, mindenhol együtt voltunk, egymást segítjük, nincsenek titkaink, mondhatni, egy egészet alkotunk. A pályán pedig még behunyt szemmel is megkapnánk egymást .

 – Hogyan, mikor kezdtetek el sportolni?

 – Kezdjem azzal, hogy mi 1989. október 12-én születtünk, s mivel örökmozgók voltunk, a szüleink a Sportiskolába írattak minket. Édesanyánk hajdanán tornászott, talán innen van a sport iránti szeretetünk. A Sportiskolában hét éven keresztül tornásztunk, majd négy évet atletizáltunk, de már kiskorunk óta tetszett nekünk a foci. Ahogy tehettük, a fiúk társaságában voltunk és rúgtuk a labdát. Mindig is szerettünk volna ismert labdarúgók lenni, mindamellett, hogy testvérpár, mi több, ikerpár vagyunk.

– Hogy lettetek az A-osztályos marosvásárhelyi női együttes tagjai?

– Mondhatjuk, hogy jó időben voltunk jó helyen, hiszen az akkor alakulóban lévő csapat egyik edzését tartották a Víkendtelepen, aminek nagyon megörvendtünk. Odamentünk és csatlakoztunk mi is a lányokhoz, így egyik gyerekkori álmunk valósult meg akkor.

 – Mit szóltak akkor a szüleitek, hogy ti épp a labdarúgást választottátok?

 Zsuzsanna hasonló szempillantással átadta Móninak a szót, így ő folytatta a beszélgetést.

– Nagyon megértő szüleink vannak, akik mindig mindenben támogattak, és sokat közönhetünk nekik, akárcsak edzőnknek, Székes Károlynak, akitől sok mindent megtanultunk az évek folyamán. Amúgy, a szüleink az első számú szurkolóink is egyben.

 – Móni, hogy vagy te egészségileg, hiszen az év elején műtéten estél át?

 – Már régóta fájdalmat éreztem a térdem körül, amit sokat halogattam, így kés alá kerültem. Tulajdonképpen egy keresztszalag-szakadásom volt,  és emellett külső és belső meniszkusszal voltam műtve, ezért fél évig nem focizhatok. De jó úton halad a felépülésem. Jelenleg gyógytornára, fizioterápiára járok, lassan számolom a napokat, a visszatérésig. Egy biztos, iszonyú kellemetlen dolog, hogy a pálya széléről figyeljem a tesóm, vagy társaim. De bízok benne, hogy felépülök, majd újra játszhatom. Tulajdonképpen a legfontosabb meccsünkön történt a sérülésem. Saját költségből kell állnom a rehabilitációt, ami nem kis összeg. Amúgy a válogatottnál a felépülésem  után is számítanak rám.

 – Addig be kell érned a tévés közvetítésekkel. Milyen szemszögből figyelitek a meccseket? Megbeszélitek egymás között?

 

– Együtt nézzük valamennyi mérkőzés közvetítését, amit helyzetenként megbeszélünk, tanulunk belőlük. Nemcsak szurkolói szemmel figyeljük a meccseket, hanem hozzáértőként is követjük. Mindketten szurkolunk a Barcelonának, a jó minőségi labdarúgó -mérkőzéseket is figyelemmel követjük. A tavalyi izlandi Champions Leaque mérkőzések, vagy akár a válogatottban tornák alkalmával figyelemmel kísérjük a külföldi labdarúgólányok mérkőzéseit, amikből van mit tanulni.

 – Ebből azt értsem, hogy ti is hasonló sikeresek szeretnétek lenni?

 – Persze, ez a mi távolabbi álmunk, hogy egyszer külföldön is kamatoztassuk tudásunkat. Tisztában vagyunk, hogy mindezek előtt még rengeteg munka, elszántság, határozottság és persze szerencse is van, de nem adjuk fel. Addig is hasznos tagjai akarunk lenni a marosvásárhelyi együttesnek, amely színeiben jó eredményeket szeretnénk elérni. 


 


Share Button
Ennyien olvasták: 154

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.