Központ
2017. december 13. szerda, Luca, Otília
Eső
Ma
Eső
Borús
Holnap
Borús
Eső valószínű
Péntek
Eső valószínű

„Azt hittem, hogy szabad vagyok, de ekkor lettem csak igazán rab”

Nagy-Bodó Tibor szeptember 24, 2015 Uncategorized

(folytatás előző lapszámunkból. 2., befejező rész)
Madaras zsinagoga 1

Mindkét marosvásárhelyi temetőben van egy-egy emlékmű, amelyet a deportáltak, illetve a koncentrációs táborok halottainak tiszteletére állítottak. A Nyár utcai temetőben latin betűkkel tüntették fel a holokauszt áldozatainak névsorát, a kövesdombi sírkertben pedig héber írással.  Művészi értékükön túl üzenetet is hordoznak ezek az emlékművek, és ez helyénvaló is egy olyan városban, amelyből 1944-ben 7500 zsidót deportáltak és közülük 5943-at megöltek…

A mai Arany János és a Malom utcák helyén zsidónegyed volt

A judaizmus egyik alapkövetelménye a segítségnyújtás. A tanulás, a munka és a segítségnyújtás a jó zsidó legfőbb jellemzői. Így minden közösség nyilvántartást vezetett az elesett, beteg, rászoruló tagokról. Ez nem szokás, hanem kötelezettség volt. A Bibliában az is áll, hogy betakarításkor a termés tíz százalékát a földön kell hagyni, mert jönni fog valaki, akinek szüksége lesz rá; és aki a terményt otthagyta, annak nem volt szabad megnéznie azt, hogy ki jön majd, azért, hogy az illető ne szégyellje meg magát…

Zsinagoga 8

A már említett Ausch Sándor, a vásárhelyi zsidó hitközség egykori vezetője évekkel ezelőtt mesélte, hogy gyermekkorában a zsinagógában mindig gyűjtöttek pénzt, amelyet aztán csütörtökönként elvittek a közelben lévő két boltba a rászoruló családok címeivel együtt. Így küldtek a szegényebbeknek élelmiszercsomagokat.

Zsinagoga 9

Ahogyan azt még Ausch Sándor említette: „…a mai Arany János és a Malom utcák helyén zsidónegyed volt. Tele szegény családokkal. Ők is kaptak ilyen csomagokat, de sosem tudták, hogy ki küldi ezeket…”.

Az elkülönített és kényszermunkára küldött férfiak

1940-ben, a bécsi döntés után Erdély északi részét – Marosvásárhellyel együtt – Magyarországhoz csatolták. Ott már életben volt néhány rasszista, zsidóellenes törvény, amelyet aztán lassan itt is elkezdtek alkalmazni.

zinagoga 88

Ennek köszönhetően a zsidók lassan-lassan harmadrangú polgárok lettek, de még ennél is rosszabb volt az, hogy a húsz-huszonegy és a negyvennégy-negyvenöt év közötti férfiakat elkülönítették és kényszermunkára küldték.

ortodox.zsinagoga

Egy részük az országban maradt, a többségük azonban a frontra került. Magyarország ekkor Németország szövetségese volt a Szovjetunió elleni háborúban, úgyhogy a zsidó csapatokat a szovjet frontra irányították.

Saját ruháikban, egyenruha nélkül, mostoha körülmények között harcoltak. Az igazán nagy dráma azonban csak ezután következett.

A száznyolcvan fokos változás, ami a vég kezdetét jelenti…

Sorina Botanak is tudomása van arról, hogy tájainkon eleinte semmi nem fenyegette a zsidóság fizikai létét. Itt ugyanis nem voltak pogromok, mint Jászvároson vagy Dorohoiban. Ez azonban csak 1944 márciusáig állítható, amikor  hatalomra került a magyar fasiszta kormány, ekkor ugyanis száznyolcvan fokos változás következett be. Bejöttek az országba a németek, és ez jelentette a vég kezdetét. Elkobozták a zsidók vagyonát, megtiltották nekik, hogy a közlekedési eszközöket használják, elvették a kerékpárjaikat – akkoriban ugyanis a legtöbben biciklivel jártak – , az autókat, a szekereket, a lovakat, és viselniük kellett a sárága csillagot.

A téglagyár mint improvizált gettó

Mindennek a csúcspontja azonban akkor volt, amikor összegyűjtötték Marosvásárhelyen, illetve a környező településeken lakó zsidókat, és bezsúfolták őket egy improvizált gettóba, amelyet a város szélén, a mai Tudor lakónegyedben, az egykori téglagyárban alakítottak ki.

Zsinagoga 9

Nem kevesebb mint 7500 ember szorongott itt, vagyis az összes zsidó nő, gyermek és idős. A fiatalabbak – ebben az időben – már kényszermunkán vagy a fronton voltak.

Auschwitz: maga a pokol. A tizenhárom-tizennégy éves gyermekek közül egy sem tért vissza

A fent említett szerző A város meséi című könyvében leírja, hogy a dr. Knöpfler Vilmos utcai zsinagógában kórházat rendeztek be, ahol önkéntes alapon zsidó nővérek tevékenykedtek.

sir 33
Május végén, június elején a gyárban összegyűjtött 7550 zsidót három szállítmányban vitték el Auschwitzba.

Azt, hogy mi is volt Auschwitzban, gondoljuk, most nem kell részletezni, hiszen mindenki tudhatja. Ott volt maga a pokol.

sir 44

Köztudott, hogyan válogatták ki érkezéskor a gyermekeket és az öregeket és küldték egyenesen a gázkamrákba. A nőket és a tizenhat-tizenhét éves fiúkat életben tartották, munkára fogták őket. Közülük került ki néhány túlélő, a többiek pedig mind odavesztek. A kisebb, legtöbb tizenhárom-tizennégy éves gyermekek közül egy sem tért vissza.

Az iskola tanúsága: megannyi név a márványtáblán

A Baross Gábor (mai Horea) utcában, a jelenlegi Európa Gimnázium helyén volt egykoron a zsidó elemi iskola és gimnázium. 1944-ben mindenkit, aki itt tanult, elvitték Auschwitzba.

sir 77

Az iskola legnagyobb termében – amely fizika-kémia amfiteátrum volt akkoriban – , ma is megvan még egy háromszáznegyvenöt nevet felsorakoztató márványtábla. Ezen fel van tüntetve osztályok szerint mindegyik tanulónak és tanárnak a neve.

rubin lenke

A negyedik osztálynál kevesebb név szerepel. Ez nyilván annak a ténynek köszönhető, hogy ők nagyobbak voltak, néhányat közülük kényszermunkára küldtek és így életben maradtak.

sir 88

Az igazi rabság

Csaknem 6 ezer marosvásárhelyi zsidó veszett el a lágerben. A háború után a túlélők lassan-lassan elkezdtek visszatérni Vásárhelyre. Előbb a deportáltak és azok, akik kényszermunkán voltak, majd pedig a fogságból szabadultak.  Köztük a már többször említett Ausch Sádor is, akit 1943-ban munkatáborba vittek egy nem túl távoli községbe. Innen azonban megszökött, és ezután a szovjet frontra került. Ahogyan azt Ausch mesélte: „…azt hittem, hogy szabad vagyok, de akkor lettem csak igazán rab. Ezeket a munkatáborokat ugyanis katonai alakulatokként tartották számon, így négy évig fogva tartottak. 1948-ban repatriáltak…”

sir 44

A család nélküli zsidók a kivándorlás mellett döntenek

Amikor kezdtek visszatérni a zsidók a városba, mindkét zsinagógát használták és mindkettőnek megvolt a maga rabbija. Később, egészen pontosan 1948-ban, amikor megalakult Izrael állam, az emberek elkezdtek elmenni innen.

 

A legtöbbnek ugyanis már nem volt meg a családja, és így inkább a kivándorlás mellett döntött. Ekkor már nem volt értelme annak, hogy mindkét zsinagógát használják.

sir 55

Amit megmentettek

Befejezésül: a vásárhelyi az egyik legszebb romániai zsinagóga. Annak idején, amikor építették, a legszebb volt egész Erdélyben; ugyanakkor az egyik legértékesebb épület: anyagi és szellemi szempontból egyaránt. A zsinagógák nagy része sokkal kisebb méretű és építészeti szempontból sem ilyen jelentős.

sir 66

Megjegyzendő még, hogy kitűnő akusztikája van.

Az épületet több ízben is tatarozták. 1996 és 2000 között pedig teljesen restaurálták. Ahogy Ausch Sándor mondta: „…szükség is volt erre, hiszen nagyon leromlott állapotban volt. Meg is tiltották, hogy használjuk, mert a nagy kupolát a beomlás veszélye fenyegette. De megmentettük…”.


Régi és mai képek: Madaras József, Nagy-Bodó Szilárd, Szász Attila


 

Share Button
Ennyien olvasták: 1235

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.