Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Vasárnap
Derült

Barantával a hagyományőrzés útján

Központ április 7, 2011 Egyéb
Barantával a hagyományőrzés útján
A nyárádszeredai Bekecs baranta csapat több mint öt éve oktatja a hagyományos harcművészetet, a magyar harci testkultúrát, mely a puszta harcászaton túl, nemzeti értékrendszert, a ha­gyományos magyar kultúra terjesztését vállalja fel. A baranta célkitűzéseiről, a nyárádszeredai csapat tevékenységeiről ifj. Nagy Lászlót, a csapat vezetőjét kérdeztük.
– Pár éve hallani a barantáról, mint népi harcművészeti formáról. Hogyan látod, miért kezdett el újra teret hódítani az anyaországban, illetve a határon kívül rekedt magyar közösségek körében?
– Ez a magyarság ébredésének tudható be, ugyanis a történelem folyamán rengeteg kísérlet történt a magyarság elnyomására. Nyelvében, kultúrájában korlátozták, mindent megtéve azért, hogy ne ébredhessen öntudatra. A ’90-es években lehetőség nyílt a népemlékezet újraélesztésére, ekkor indult el igazán a baranta is.
Jelenleg a Kárpát-medencében a baranta a leggyorsabban fejlődő harcművészeti ágazat. Ahogyan a többi testkultúra, a baranta sem a háborúra képezi ki művelőit, sokkal inkább egyfajta tükörképet nyújt önmagunknak, segít kitolni saját emberi határainkat. Ami igazán vonzóvá teszi, az az, hogy a miénk, hogy létezik egy olyan kulturális műfaja a magyarságnak, amely utat tud mutatni afelé, hogyan legyünk egész emberek, hogyan tiszteljük őseinket, hogyan lehetséges átörökíteni valódi értékeink az utókornak.
Régebben az igaz magyar ember valóban egész embernek volt mondható: kiváló harcos volt, becsületes férj, családfő, aki ugyanúgy megfogta az eke szarvát, akárcsak a kardot, amikor a szükség azt kívánta. Így a jelenlegi barantások egyaránt részesülnek az edzéseken testi és szellemi felkészítésben, történelmi oktatásban, néptánc és népi játékok elsajátításában, és mindezt magyar módra teszik.
– Mikor, milyen indíttatásból és körülmények között alakult meg a nyárádszeredai csapat? És milyen helyet foglal el az erdélyi barantások körében?
– A nyárádszeredai Bekecs baranta csapat 2005-ben alakult Simon András
magyartanár kezdeményezésére. Ő hozta el először a Nyárádmentére a barantát és népszerűsítette a diákok körében. 2007-ben vettem át a csapat vezetését, és azóta is bemutatókat tartunk, műveljük, csiszoljuk. Az erdélyi baranta csapatok körében megbecsült helyet foglalunk el, ahogyan minden más szervezet, amely felvállalta ennek a harcművészetnek a művelését. Minden évben megrendezésre kerül az erdélyi, valamint a magyarországi baranta bajnokság, emellett pedig kisebb fegyvernemekre leosztott virtusok is. 2009-ben kese (kamasz) kategóriában értünk el harmadik helyezést az erdélyi bajnokságon, a későbbi években öskü (felnőtt) kategóriában is az első 10 között szerepeltünk.
– Ki barantázhat? Szükség van valamiféle adottságra, tudásra, vagy teljes mértékben tanulható? Illetve kit vártok a csapatba, ha egyáltalán nyitott a kör?
– Mindenki barantázhat, akiben megfogalmazódott az elhivatottság, hogy a hagyományőrzésnek szentelje magát. Testi adottságoktól, nemtől, életkortól független, így a kisgyerekek épp úgy helyet kapnak, mint az idősebbek, mindenki művelheti, aki egy ostort, botot, íjat elbír.
– Milyen rendszerességgel találkoztok, és hogy néz ki egy foglalkozás?
– Hetente kétszer tartunk edzést, ennek a szerkezete egy óra erőnlét, utána technikai edzés: íjászat, botvívás, pusztakezes küzdelem és még rengeteg más fegyvernem elsajátítása gyalogosként és lóháton egyaránt. Ezután meg levezetőként történelmi ízelítőt és szellemi oktatást tartunk.
– Mikor és hol lehet bemutatót látni tőletek?
– Évente vannak előre rögzített bemutatóink, például március 15-én, október 6-án és más jeles nemzeti napjainkon. Emellett nyaranta tartunk Élő történelem­óra néven egész napos foglalkozást iskolás gyerekeknek, ahol láthatják őseink harcmodorát és ők is elsajátíthatják, kipróbálhatják a foglalkozás keretében az ostorozást, lovaglást, íjászatot, birkózást. Ezeken a hétvégeken próbálunk mindent átadni, amit az idő enged. Ezen kívül városnapok és más rendezvények alkalmával is megjelenünk bárhol, ahol szívesen várnak.
A barantáról
–  Szűkebb értelemben a baranta a IX. és a XX. század között élt magyarság harci kiképzési formáira épülő fegyveres és pusztakezes harcművészeti irányzat. Jelentős szerep jut a Kárpát-medencei mozgásanyag mellett a feltételezett vándorlási területeken alkalmazott harci eljárások, a hasonló életmódközösségeket felépített népek (szkíták, hunok, avarok, türkök, ónugorok, kazakok) harci és kiképzési kultúrájának is.
–  A baranta a magyar történelem kezdeti időszakaiban élő azon szabad jogállású tagjaitól származik, akiknek kiváltsága és egyben kötelezettsége volt a hadakozás.
–  A japán, a lengyel, a török és az orosz állami berendezkedéshez hasonlóan a magyaroknak is jelentős nagyságú csoportjai vállalták évszázadokon keresztül életmódszerűen a harci szolgálatot, a kiképzést, a harci tudásanyag szellemi és fizikai fejlesztését, továbbadását. A baranta elsősorban az ő tudásanyagukra és az évszázadok alatt kialakult életfilozófiájukra épül. Ők a baranta jogelődei. A szervezetten működő magyar harci kultúra a VII–XVII. század között élte virágkorát.
–  A XVI. század elejétől megindul a magyar kultúra kettéválása. Ettől az időszaktól fogva a népi kultúra őrzi csak tovább a magyar sajátosságokat. A nemesi kultúra egyre inkább nyugati jelleget ölt.
–  A magyar harcművészet újjáélesztésére több kísérlet is történt. A két világháború alatt magyar katonatisztek állították össze az első komoly anyagot, amellyel a legénység harci képzettségét és nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodását akarták előmozdítani.
–  A ’80-as években egyes műhelyekben komoly kutatómunka alakult ki a szerves magyar kultúra kutatását illetően. Ennek hatására kezdte el 1991-ben az első anyagokat összegyűjteni Vukics Ferenc.
–  1997-ben létrejött a Baranta Szövetség (jelképe a rakamazi turulmadár), 1998-ban rendezték az első magyar bajnokságot.
–  Ez az önálló magyar harcművészeti irányzat a magyar harci testkultúra megmaradt és megőrzött elemeinek rendszerbe foglalását és továbbfejlesztését tűzte ki célul. A baranta nem egy, vagy több „mester” alkotása, hanem a magyar nép, mint kultúrkör összegzett tudásanyagának (életmód, közösségépítés, taktikai modell, technikai alapbázis, személyiségfejlesztési elv, filozófia) tükröződése a sajátos harci testkultúrában.
–  Az ország különböző területén működő csapatok egyik fontos feladata a helytörténet és a néprajz pontos megismerése, ezen belül pedig a magyar testkultúra még rejtett elemeinek összegyűjtése. Jelenleg 73 helyszínen körülbelül 2500 fő gyakorolja a régi magyar történelmi harci testkultúrából táplálkozó technikákat.
Forrás: versengi.hu
Balogh Erzsébet

Barantával a hagyományőrzés útján

barantaA nyárádszeredai Bekecs baranta csapat több mint öt éve oktatja a hagyományos harcművészetet, a magyar harci testkultúrát, mely a puszta harcászaton túl, nemzeti értékrendszert, a ha­gyományos magyar kultúra terjesztését vállalja fel. A baranta célkitűzéseiről, a nyárádszeredai csapat tevékenységeiről ifj. Nagy Lászlót, a csapat vezetőjét kérdeztük.

– Pár éve hallani a barantáról, mint népi harcművészeti formáról. Hogyan látod, miért kezdett el újra teret hódítani az anyaországban, illetve a határon kívül rekedt magyar közösségek körében?

– Ez a magyarság ébredésének tudható be, ugyanis a történelem folyamán rengeteg kísérlet történt a magyarság elnyomására. Nyelvében, kultúrájában korlátozták, mindent megtéve azért, hogy ne ébredhessen öntudatra. A ’90-es években lehetőség nyílt a népemlékezet újraélesztésére, ekkor indult el igazán a baranta is. Jelenleg a Kárpát-medencében a baranta a leggyorsabban fejlődő harcművészeti ágazat. Ahogyan a többi testkultúra, a baranta sem a háborúra képezi ki művelőit, sokkal inkább egyfajta tükörképet nyújt önmagunknak, segít kitolni saját emberi határainkat. Ami igazán vonzóvá teszi, az az, hogy a miénk, hogy létezik egy olyan kulturális műfaja a magyarságnak, amely utat tud mutatni afelé, hogyan legyünk egész emberek, hogyan tiszteljük őseinket, hogyan lehetséges átörökíteni valódi értékeink az utókornak. Régebben az igaz magyar ember valóban egész embernek volt mondható: kiváló harcos volt, becsületes férj, családfő, aki ugyanúgy megfogta az eke szarvát, akárcsak a kardot, amikor a szükség azt kívánta. Így a jelenlegi barantások egyaránt részesülnek az edzéseken testi és szellemi felkészítésben, történelmi oktatásban, néptánc és népi játékok elsajátításában, és mindezt magyar módra teszik. 

– Mikor, milyen indíttatásból és körülmények között alakult meg a nyárádszeredai csapat? És milyen helyet foglal el az erdélyi barantások körében? 

– A nyárádszeredai Bekecs baranta csapat 2005-ben alakult Simon András magyartanár kezdeményezésére. Ő hozta el először a Nyárádmentére a barantát és népszerűsítette a diákok körében. 2007-ben vettem át a csapat vezetését, és azóta is bemutatókat tartunk, műveljük, csiszoljuk. Az erdélyi baranta csapatok körében megbecsült helyet foglalunk el, ahogyan minden más szervezet, amely felvállalta ennek a harcművészetnek a művelését. Minden évben megrendezésre kerül az erdélyi, valamint a magyarországi baranta bajnokság, emellett pedig kisebb fegyvernemekre leosztott virtusok is. 2009-ben kese (kamasz) kategóriában értünk el harmadik helyezést az erdélyi bajnokságon, a későbbi években öskü (felnőtt) kategóriában is az első 10 között szerepeltünk.

– Ki barantázhat? Szükség van valamiféle adottságra, tudásra, vagy teljes mértékben tanulható? Illetve kit vártok a csapatba, ha egyáltalán nyitott a kör?

– Mindenki barantázhat, akiben megfogalmazódott az elhivatottság, hogy a hagyományőrzésnek szentelje magát. Testi adottságoktól, nemtől, életkortól független, így a kisgyerekek épp úgy helyet kapnak, mint az idősebbek, mindenki művelheti, aki egy ostort, botot, íjat elbír. 

– Milyen rendszerességgel találkoztok, és hogy néz ki egy foglalkozás? 

– Hetente kétszer tartunk edzést, ennek a szerkezete egy óra erőnlét, utána technikai edzés: íjászat, botvívás, pusztakezes küzdelem és még rengeteg más fegyvernem elsajátítása gyalogosként és lóháton egyaránt. Ezután meg levezetőként történelmi ízelítőt és szellemi oktatást tartunk.

– Mikor és hol lehet bemutatót látni tőletek?

– Évente vannak előre rögzített bemutatóink, például március 15-én, október 6-án és más jeles nemzeti napjainkon. Emellett nyaranta tartunk Élő történelem­óra néven egész napos foglalkozást iskolás gyerekeknek, ahol láthatják őseink harcmodorát és ők is elsajátíthatják, kipróbálhatják a foglalkozás keretében az ostorozást, lovaglást, íjászatot, birkózást. Ezeken a hétvégeken próbálunk mindent átadni, amit az idő enged. Ezen kívül városnapok és más rendezvények alkalmával is megjelenünk bárhol, ahol szívesen várnak.


A barantáról
–  Szűkebb értelemben a baranta a IX. és a XX. század között élt magyarság harci kiképzési formáira épülő fegyveres és pusztakezes harcművészeti irányzat. Jelentős szerep jut a Kárpát-medencei mozgásanyag mellett a feltételezett vándorlási területeken alkalmazott harci eljárások, a hasonló életmódközösségeket felépített népek (szkíták, hunok, avarok, türkök, ónugorok, kazakok) harci és kiképzési kultúrájának is. 
–  A baranta a magyar történelem kezdeti időszakaiban élő azon szabad jogállású tagjaitól származik, akiknek kiváltsága és egyben kötelezettsége volt a hadakozás. 
–  A japán, a lengyel, a török és az orosz állami berendezkedéshez hasonlóan a magyaroknak is jelentős nagyságú csoportjai vállalták évszázadokon keresztül életmódszerűen a harci szolgálatot, a kiképzést, a harci tudásanyag szellemi és fizikai fejlesztését, továbbadását. A baranta elsősorban az ő tudásanyagukra és az évszázadok alatt kialakult életfilozófiájukra épül. Ők a baranta jogelődei. A szervezetten működő magyar harci kultúra a VII–XVII. század között élte virágkorát.
–  A XVI. század elejétől megindul a magyar kultúra kettéválása. Ettől az időszaktól fogva a népi kultúra őrzi csak tovább a magyar sajátosságokat. A nemesi kultúra egyre inkább nyugati jelleget ölt.-  A magyar harcművészet újjáélesztésére több kísérlet is történt. A két világháború alatt magyar katonatisztek állították össze az első komoly anyagot, amellyel a legénység harci képzettségét és nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodását akarták előmozdítani.
–  A ’80-as években egyes műhelyekben komoly kutatómunka alakult ki a szerves magyar kultúra kutatását illetően. Ennek hatására kezdte el 1991-ben az első anyagokat összegyűjteni Vukics Ferenc.-  1997-ben létrejött a Baranta Szövetség (jelképe a rakamazi turulmadár), 1998-ban rendezték az első magyar bajnokságot.
–  Ez az önálló magyar harcművészeti irányzat a magyar harci testkultúra megmaradt és megőrzött elemeinek rendszerbe foglalását és továbbfejlesztését tűzte ki célul. A baranta nem egy, vagy több „mester” alkotása, hanem a magyar nép, mint kultúrkör összegzett tudásanyagának (életmód, közösségépítés, taktikai modell, technikai alapbázis, személyiségfejlesztési elv, filozófia) tükröződése a sajátos harci testkultúrában. 
–  Az ország különböző területén működő csapatok egyik fontos feladata a helytörténet és a néprajz pontos megismerése, ezen belül pedig a magyar testkultúra még rejtett elemeinek összegyűjtése. Jelenleg 73 helyszínen körülbelül 2500 fő gyakorolja a régi magyar történelmi harci testkultúrából táplálkozó technikákat.
Forrás: versengi.hu



Share Button
Ennyien olvasták: 94

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.