Központ
2017. december 16. szombat, Etelka, Aletta
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Borús
Hétfő
Borús

Bethlen Anikó: Nem vagyok elégedett azzal, ahogy minket vezetnek!

Bodnár Erika május 20, 2016 Társadalom, Uncategorized

Az arisztokrácia és a politika

Az utcára nyíló kapu előtt kicsi pad, fölötte hatalmas, óvó fa magasodik, szinte bújtatja a rózsaszínes épületet. A ház előtt egy öreg, fehér autó áll, két kutya ront rám, ahogy besétálok az ajtón, amit Ica, a beugrós nyit ki előttem. A lépcső fölött zöld deszkapallóból készült feljáró, ez az akadálymentesítés. Gróf Bethlen Anikónál járunk, marosvásárhelyi otthonában.

DSCN5927

A konyha felől palacsinta illat árad, Mózsi, a vizsla láthatóan nem örvend nekem, de jól nevelt kutya lévén, nem harap meg, csak morog, közben agancsdarabot mutat, Ica szerint ezzel üdvözöl. Csak el ne vegyem, nem azért hurcolta oda! Bethlen Anikó az ágyon ülve fogad, nyílt tekintettel, érdeklődően invitál, az arca sima, a bőrén nem látszik a kor. A város politikai helyzetéről kérdezem őt, akinek annyi felmenője döntött megannyi ember sorsáról. – Szomorú, hogy ide jutottunk, hogy sokan, sokat tudnak az életről, pénz is van, mert látom, hogy mindenféle tűzijátékokra, városcicomázásra van, de mégis, nagyon sok ember négyszáz lejből vagy kevesebből kell kijöjjön – magyarázza, közben végighordozza tekintetét a felhalmozott könyveken. – Akik kidíszítik a várost, miért vágják ki a fákat, amik nincsenek abban az állapotban, hogy ki kelljen vágni? Láttam olyanokat, amik tiszta épek voltak. Miért? Mert valakinek kellett ingyen fa? Szükségünk van árnyékra és a madarakra, amik megeszik a kártevőket. Nem vagyok megelégedve azzal, ahogy minket vezetnek. Már nem telik minden újságra, ezért innen-onnan jutnak el hozzám a világ hírei, de azért figyelemmel kísérem a politikai eseményeket. Amikor hallom, hogy Breivik, a tömeggyilkos nincs megelégedve azzal, amilyen körülmények között él a börtönben, és ezt komolyan veszik, azt nevetségesnek tartom. A helyi politikusok közül Soós Zoltán nyilatkozatai tetszenek. Dorin Floreának is megmondja, hogy mi a véleménye, és hogy mit kifogásol. Minden folyóiratban találok valamit, ami érdekel – mondja Bethlen Anikó, előtte az ágyon a Krónika, közben Csinos, a vizslalány is előbújik az ágy alól, András sétálni viszi őket a Maros-partra.

 DSCN5926

A család temetkezési helyéből közvécét csináltak

A társadalmi felelősségvállalás kérdésére térünk át, családi példával illusztrálja a nagy családok és a politikum gondolkodásbeli különbségeit.

DSCN5928

– Mutatja a vezetőség hozzáállását, hogy negyvenöt után, a mi harminchat szobás kerlési kastélyunknál, ahová meg volt hívva az egész falu alkalomadtán, a család temetkezési helyéből közvécét csináltak. Azokon az erdőkön keresztül jutunk oda, ami a nagyapámé volt, azelőtt az ő bátyjáé, előtte egy rokoné, Bethlen Lajosé. Ez a kastély egy mészkő emelkedőn állt, amibe járatok voltak vágva, oda temetkeztek a család különböző tagjai. Az oldalára volt írva, hogy ki van oda temetve, mikor született és mikor halt meg. Láttam, hogy kiásták az összes sírt, mert régebben ékszereket és értékeket is temettek a halottakkal, most viszont kaka van ott, a kastélynak nyoma sincs. Arra az emberre, aki ezt a kastélyt építtette, a kortársai azt mondták, hogy a „buta Bethlen Lajos“. Olyan értékes parkot létesített, amiben a legkülönfélébb fákat lehetett megtalálni, sokan csak ezért jártak oda, a sokszínű növényzetért. Gépei nem voltak, ezért azokkal együtt dolgozott, akiket fölvett alkalmazásba. Most ott a síkság, nem lehet látni semmit, vinetta, paradicsom és mindenféle palánták nőnek. A kastélyból román iskolát akartak létesíteni, de lerombolták, és az árát elherdálták, a dendrológiai parkkal ugyanígy jártak el – meséli gróf Bethlen Anikó a család egyik különc elméjének felelősségvállalásáról szóló történetét.

DSCN5929

A családi történetben csak úgy sorakoznak a különféle Bethlenek, a kastélyok, a falvak és vidékeik meg az erős asszonyok is. Köztük az ő apai nagymamája is, akit a nagyapja három fiúgyermekkel küldött haza Fugadra, a családi kúriába – Azt mondta a kocsisnak, hogy oda bizony vissza ne hozza őket. A nagyanyámnak ez óriási csapás volt, olyannyira, hogy nagyon fiatalon cukorbajt kapott, de erről sem, és korán elvesztett Bálint fiáról sem panaszkodott sosem. Ez az én nagyanyám, soha egy napot nem járt iskolába, de volt mellette német, francia és angol tanító, és magától rengeteget olvasott és tanult. Amikor Kemény Kálmán, a keresztapja Olaszországba utazott és magával vitte, önszorgalomból megtanulta a képzőművészeti alkotások eredetét, jellemzőit – a haladó szellemiségű nagymama már a háború után, a Mezőmadarason új életet kezdő család gyermekeinek is azt javasolta, angolul tanuljanak, mert nem a német lesz ezentúl a kelendő nyelv. Gróf Bethlen Anikó édesanyja aztán orvosként végzett, ám állásért hiába ment Teleki Pálhoz, az azt javasolta, hagyja a munkát olyanokra, akiket nincs, ki eltartson. Ő maga pedig, az erős és független női minta alapján, gondolkodott ugyan a politikai pályán, de azt mondja, soha, sehová nem tudna pontosan odaérni a testi fogyatéka miatt, így ilyen felelősséget nem vállalhat. Ám amennyire lehet, részt vesz az életben, az alapítványon, tanítványokon, a család birtokainak ügyein és az őt körülvevő embereken keresztül. Közben megcsörren a kapucsengő, megérkezik a karbantartó. – Mint az autóké, csak ők engem tartanak karban. Masszíroznak, hogy a testem ne hagyjon engem cserben, és én jól is vagyok. Tudja, megkérdezik, hogy hogy vagyok. Illene ilyenkor keseregnem, hogy nyomorékan, mindenkire ráutalva szörnyen vagyok. De ez nem így van. Az emberek, akik bejárnak hozzám, elhozzák nekem a világot, ki ezzel foglakozik, ki azzal, ki itt tanult, ki ott – erre a szóra kisétál a konyhából Ica, ruhája fölött kék kötény, körülötte a falon réz kuglófformák százai. – Ez még semmi, van, hogy egyszerre tizenöt ember fordul meg a házban – magyarázza, miközben egy pohár vizet tölt Bethlen Anikónak, aki a szász, román és székely mintás vázákon pihenteti a szemét, meg a falakon, ahol a vázák testvérei lógnak, vagy ötven tányér. Etnográfiai múzeum lesz a tárgyakból, ha felújítják a keresdi kastélyt.

A riport a következő heti lapszámunkban folytatódik.

Share Button
Ennyien olvasták: 5849

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.