Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Bűnös vagyok?

Központ március 24, 2011 Egyéb

Bűnös vagyok?

Képzeljük el, hogy meghívnak egy családi ünnepségre, mondjuk egy vacsorával egybekötve, majd megmutatják nekem a ház kincseit: az arany ékszereket, a milliós értékű elektronikai cikkeket, ezüstkészletet, a félretett készpénztartalékokat valutában, és kifejezik, hogy mindezt nekem akarják adni, csak nem most, hanem egy későbbi alkalommal… Erre fogom magam, éjszaka betörök lakásukba, és elviszem, amit már nekem adtak. Ez a bűn! –Francois Varillon jezsuita fenti hasonlata jól példázza, ahogyan a fizikában van nehézkedési törvény, ugyanúgy húz le minket is emberi természetünk, akaratunk, vágyaink – amelyet aztán szabadsággal, önállósággal, a jó, az új iránti kíváncsisággal próbálunk mentegetni, illetve kimagyarázni.

 Pár éve a torontói újság összeválogatott néhány olyan kifogást, elképesztő mentséget, amellyel gyakorló sofőrök rukkolnak elő, ha meg akarják úszni a büntetést, amikor vétettek a közlekedési szabályok ellen:

„Egy gyalogos nekem jött, s a kocsim alá került… Megpróbáltam leütni egy legyet, s a telefonpóznának hajtottam… Már 40 éve vezettem, amikor elaludtam a kormánynál és karamboloztam… Növényeket vásároltam, s ahogy az útkereszteződéshez értem, takart az egyik, és zavart a kilátásban. Nem láttam a másik autót… A gyalogosnak fogalma sem volt róla, merre menjen, így elütöttem… A semmiből előtűnt egy láthatatlan autó, nekiment az enyémnek, aztán eltűnt…” Egyáltalán nem vicces, ugye?

Nem szeretjük a tiltásokat, a szabályokat. Nem szeretjük, ha mások akarják megszabni, hogy mit igen és mit nem. Önmagunk urai szeretnénk lenni. Nem engedjük, hogy szeressenek. El vagyunk mi enélkül is. Elég, ha szeretjük magunkat.

A bűn, a nemet mondás képessége bennünk rejlik. Hatalmunkban áll választani jó és rossz között. És rendszerint azt választjuk, ami nekünk jó, könnyebb. Nem is nevezzük nevén, bár tudjuk. Inkább azt mondjuk: tévedés, véletlen, baki, gikszer, hiba, ballépés, ciki, gáz van, megszívtam, pácban vagyok, elbaltáztam, elszúrtam.

Teremtményi állapotunk, bűnbeesett természetünk, kettéhasadt lelkiségünk ellentmondásos velejárója, hogy ingatagok, gyengék, bűnre hajlamosak vagyunk. Amíg ezt nem ismerjük be, amíg mentegetjük magunkat, addig nincs gyógyulás.

Persze naponta úgy állunk fel az élet színpadára, hogy kisminkeljük magunkat: álarcba bújtatjuk arcunkat, mindennapjainkat, lelkünket, szépen eljátsszuk az öncsalás komédiáját, és mindezt olyan szorgalmasan és sikeresen, hogy egy idő után magunk is elhisszük, hogy rendes, tisztességes emberek vagyunk. Gyónásaink rendszerint is azzal kezdődnek, nekem nincs bűnöm: nem öltem, nem loptam, csak jöttem gyónni, mert így szokás.

A bűn saját árnyékunk. Vannak napos és árnyékos oldalaink. Gyakran nem az igazságban élünk, hanem mellette. Gőgünk márványtalapzatára tesszük ki magunkat, kivasaljuk megjelenésünket, és félünk beismerni, hogy nem vagyunk jobbak másoknál. Életünk sötét bugyrait takargatjuk, és nem akarunk velük szembenézni. Amikor ítélkezünk, amikor mások bűneit jóízűen kibeszéljük, amikor embertársainkat megbélyegezzük, akkor csak azt hitetjük el magunkról, hogy mi jobbak vagyunk, hogy mi biztonságban érezzük magunkat. Hitler is azzal dicsekedett, hogy vegetáriánus, antialkoholista és nem dohányzik…

Pedig a betegségnél is azzal kezdődik a gyógyulás, hogy legyőzzük a restséget, a szégyenérzetet, s elmegyünk az orvoshoz, és azt mondjuk: doktor úr, itt fáj!

A bűn is a lélek betegsége, sőt kihat a testre, közérzetünkre, munkánkra, kapcsolatainkra. Amíg nem ismerjük be, amíg nem vesszük tudomásul, ha inkább letagadjuk, megkeményedünk – bennünk és körülöttünk meghal a szeretet. Az „utókezelés”, az eredeti kegyelmi állapot visszaállítása csak ezután kezdődhet el. Istent nem az érdekli, hogy mit értünk el az életben, még csak nem is jó hírünk, hanem, hogy elfogadjuk-e ingyenes, irgalmas szeretetét. Francois Mauriac író fogalmazza meg ezt frappánsan: „Ha többé már nem lángolok a szeretettől, a körülöttem élők meghalnak a hidegtől.” Sokkal egyszerűbb lenne, ha engednénk, hogy az Isten Báránya elvegye bűneinket. Hisz ő jobban szeret minket, mint mi a bűnt.


 


Share Button
Ennyien olvasták: 68

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.