Központ
2017. október 21. szombat, Orsolya
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Eső
Hétfő
Eső

„Boldogabbak az emberek Vásárhelyen, mint Budapesten”

Pál Piroska március 18, 2016 Kultúra, Uncategorized

– Interjú Bíró Szabolccsal, avagy Maszkurával –

Alanyunk, akit leginkább becenevén, Maszkuraként ismerünk, kilenc éve költözött Budapestre szülővárosából, Marosvásárhelyről. Már fiatalon dalszövegeket írt, zenekarban játszott. Pesten kezdetben utcazenészként és rapperként dolgozott, majd pedig fiatal zenészek közreműködésével megalapította együttesét, a mára már köz- és elismert Maszkura és a Tücsökrajt, akikkel teljesen egyedi hangzásvilágot alakított ki.

maszkura

–  A kétezres évek legelején, egy marosvásárhelyi, kövesdombi, zsúfolásig megtelt klubban énekeltétek a Gedeon zenekarral, hogy „az élet egy habostorta, csak hiányzik róla a mazsola”. Tényleg habostorta volt akkor az élet?

– Boldog idők voltak azok. Bár már elmúlt, nagyon jó érzés visszagondolni erre. A Gedeon együttesben basszusgitároztam és némely dalba besegítettem, de a Habostorta című dalt Trattner Endre barátom, a zenekar énekese írta. Akkor nem voltak nagy terveink, csak muzsikáltunk, és meg akartuk mutatni, hogy létezünk, illetve mi is hozzájárulunk a marosvásárhelyi zenei élethez. Akkoriban persze jóval könnyebbnek tűnt az élet, a szülők segítettek, vagy megoldották a problémákat. Ami ebből megmaradt: most is, ha bánatos vagyok, akkor felhívom telefonon édesanyám, és neki mindig sikerül megvigasztalnia.

– 2005-ben telepedtél ki Magyarországra. Mi történt ott veled, és hogyan alakítottátok meg a Maszkura és a Tücsökrajt?

– Nagyon nehéz és megfontolt döntés volt. Szerettem Marosvásárhelyt, és megadtam minden esélyt annak, hogy valami pozitív történjen, de eltelt öt év a Gedeon zenekarral, és nem volt előrelépés. Ezért úgy döntöttem, Budapestet választom. Szívszorító érzés volt folyamatosan utazni haza meg vissza Pestre, de tudtam, hogy miért megyek. Aztán Budapesten találkoztam egy jó zenésszel, Kertész Csabával. Ismerte és kedvelte addigi munkásságomat, és felvetette, hogy alapítsunk közösen zenekart. Mivel jómagam 1998 óta foglalkoztam már dalszövegírással – román és magyar nyelven egyaránt – igent mondtam, ő pedig tagokat szerzett, aztán nekiláttunk alkotni. Az együttműködés sikerességéről az is árulkodik, hogy idén kilencéves a zenekar, és tavalyi év decemberében jelent meg az ötödik albumunk.

maszkuraegyuttes

– Egyediek és lazák vagytok a mostani, „szépséget” istenítő zeneiparban. Üzenetetek van ezzel, vagy egyszerűen ezek vagytok ti?

– Számomra nagyon fontos, hogy ne legyen még egy belőlem, és dalaimmal is erre, illetve a minőségre törekszem: próbálkozom úgy írni, hogy ne közhelyekből álljon egy lemeznyi anyagunk. A zenésztársaim képzett muzsikusok, és ők is ügyelnek a korongon rögzített hangokra.

maszkura1

– A keménykalap és a harmonika még a vásárhelyi időszakban is védjegyed volt, azóta is megmaradt. Te miben változtál az elmúlt tíz évben?

– A kalapom 2001 óta megvan, a harmonika iránti rajongásom pedig gyerekkorom óta kísér. Ez véletlenszerűen történt, azaz nem egy kigondolt terv része. Persze fontos, hogy ne tévesszenek össze senkivel, mert – ahogy minden ember – egyedi és megismételhetetlenek vagyunk. Ami a változást illeti, a pályámon sokféle emberrel találkoztam, és nagyon sokat tanultam a zenésztársaimtól, de rengeteget formált a népzene – a román, a magyar és a cigány egyaránt. A hip-hop is nagy szerelem, ezzel kezdtem zenei pályám, és segített a személyiségem fejlődésében. Sok mindent el lehet mondani és mondatni vele: bánatot, vidámságot, dühöt, keserűséget.

– Követed a vásárhelyi, erdélyi zenekarok helyzetét? Milyennek látod, vannak-e tehetséges, szépreményű bandák?

– Ha nem is annyira mélyen, de azért szoktam titokban figyelni, hogy mi történik otthon. Számos tehetséges fiatal él Vásárhelyen, és azt üzenném nekik, hogy – velem ellentétben – ne kívánkozzanak más országba, mert otthon is meg lehet ugyanazt csinálni, mint Budapesten. Az sem kizárt, hogy jobban megbecsülnek otthon, mint „idegenben”. De emellett aggodalommal tölt el a zenei élet leegyszerűsödése: több feldolgozásokat játszó zenekar van, mint saját dalokat író csapat. Talán a klubok, eseményszervezők jobban bíznak a népszerű dalokban, mint az eddig ismeretlen, egyéni dalokat író zenekarokban. Remélem, ez idővel változni fog.

– Nemrég kisgyereked született. Változtattál a „maszkurás” életmódodon emiatt?

– Továbbra is szeretem a sört, de nincs szétcsúszott életmódom, talán ez nem is volt rám jellemző. Az ital egy mulatáshoz való kellék, de úgy helyes, ha jókedvből nyúlsz hozzá és nem szomorúságból. Apukám elveszítése nagyon megviselt, igyekeztem túltenni magam rajta, és akkoriban gyakran fordultam az italhoz, de már nagyon rég nem lehet megtalálni engem az éjszakában. A negatív tapasztalat által a dalírásom változott, és sokkal komolyabb lettem, mint előtte.

maszkura2

– Tíz éve nem élsz már Marosvásárhelyen. Amikor hazajössz, mit látsz, mi változott a városban?

– Ritkán járok haza, amin jó lenne változtatni, de amikor itthon vagyok, úgy látom, sokkal nyugodtabban élnek ott az emberek, mint itt, sőt, talán boldogabbaknak is látom az otthoniakat. Panasz az mindig lesz és van is, de mégis azt tapasztalom, hogy a nehézségek ellenére az átlag jobban él Marosvásárhelyen, mint Budapesten.

– Mi hiányzik leginkább szülővárosodból?

– Apám, a családom és a jó barátok, akik emberként, és nem csak előadóként szeretnek. Más az otthoni nyugalom, mint itt. Rengetegszer eszembe jutott, hogy hazaköltözöm, és népzenei útra váltok, amely műfaj szerintem felülmúl minden erőltetett popzenét. Amire a leginkább büszke vagyok az otthonomból, hogy olyan helyen születhettem és nőttem fel, ahol a szomszédaim között romák és románok is voltak, és nagyon sok mindent tanultam tőlük. De azt is kimondom bátran és büszkén, hogy „Románia”, nem csak azt, hogy „Erdély”. Ezért néha megszólnak Pesten azok, akik nagyon magyarnak vélik önmagukat, de én nem foglalkozom ezzel. Engem a nyelvek érdekelnek, a kultúra, a művészet, és hogy kinek mit sikerült letennie arra a bizonyos asztalra.

– Jövőbeni terveitek? Hol láthat az erdélyi közönség és mikor?

– Egyértelmű terv a további muzsikálás, ott koncertezni, ahol kíváncsiak ránk és szeretettel fogadnak. Egyelőre nem tudom, otthon mikor játszunk legközelebb, de időben értesítjük a közönséget erről.

Share Button
Ennyien olvasták: 911

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

1 Hozzászólás

  1. amaryllis március 19, 2016 at 4:36 du.

    “… otthon is meg lehet ugyanazt csinálni, mint Budapesten”. De “szerettem Marosvásárhelyt, és megadtam minden esélyt […], nem volt előrelépés”.

    Bárcsak valóban meg lehetne csinálni otthon is…

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.