Központ
2017. október 23. hétfő, Gyöngyi
Eső
Ma
Eső
Eső
Holnap
Eső
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Bumeráng Bukarestből

Központ március 17, 2011 Egyéb

Bumeráng Bukarestből

 Követve az ország politikai-gazdasági trendjeit, az erdélyi magyarság képviselete a ’90-es évektől kezdve újra gyökeret vert Bukarestben. Ez a „folyam” egy számottevő értelmiségi réteget is magával sodort a Kárpátokon túlra. Keresni kellett az „idillikus” erdélyi tájakról olyan „tettrekész” és „szolgálatkész” egyéneket, akik eleget tettek a „követelményeknek”: a minimálisan elfogadható szakmai vagy általános felkészültség mellett azt is bizonyítani tudták, hogy görbülékeny a gerincük. Világos volt, úgy kell ott a „táncot járni”, ahogy azt a „főzenészek húzzák”.

 Mivel mi, erdélyi magyarok a Trianon óta tartó vesszőfutásunk során komoly morális beoltásban részesültünk, emiatt ma, a XXI. században is egyik legfőbb példaképünk Tamási Áron Ábelje, és egyik legádázabb ellenségünk a mindenkori hatalom. Ezért aztán valószínűleg nehéz lehetett azt a „fejvadászatot” megszervezni, amely során kiválasztották a Bukarestbe „delegált” értelmiségieket. Mint annak­idején, a szeku-beszervezések alkalmával, keresték a sebezhető, ingatag, problémás egyéneket, akik ezzel a módszerrel szabadultak meg az itthoni (erdélyi) problémáiktól, legyenek azok családi, anyagi vagy szakmai eredetűek. Tudjuk jól, hogy Bukarestben nem léteznek olyan kisközösségek, amelyek mérik és mérlegelik a környezetükben élőket, és a közélet álarca mögé vagy a nagyvárosi forgatagban könnyen elbújhat az Erdélyből elmenekülő. Természetesen úgy, ahogy egyesek Magyarországra vagy nyugatabbra vándoroltak (valószínűleg szintén a felsorolt okok valamelyike miatt), úgy mások nyugodtan elmehettek Bukarestbe munkát, vagy akár politikai szerepet vállalni. Ez alapvető joga mindenkinek.
Az említett migráció okozott azonban néhány olyan torz jelenséget, amely miatt kénytelenek vagyunk külön értelmezni az erdélyi magyar és a bukaresti magyar fogalmát. A románokkal való jó viszony mindkét csoport alapvető érdeke, de a „dél-alföldi” magyarok jobb viszonyt ápolnak (ezt követelik meg a közvetlen anyagi érdekeik), mint az erdélyiek. Bukarestben nincs magyarkérdés, mert ott mesébe illő kuriózum a hungaricum. Erdélyben (sajnos) van román–magyar ellentét, emiatt itt nem borulhatunk egymás nyakába, csak úgy, önfeledten. Másfelől pedig Magyarország közelsége mostanában nem csak földrajzilag érezhető Erdélyben. A bukaresti politikát képviselő RMDSZ anyaországi kapcsolatai viszont a mélyponton állnak.
Odáig fajult ez a nagy differenciálódás, hogy akkor, amikor már majdnem egy éve, hogy az országot a csőd szélére juttató szociálliberális kormányt a jelenlegi jobboldali hatalom váltotta fel, egy pártorgánum Bukarestbe delegált főszerkesztője március 15-ére tüntetést szervezett (!) a magyar médiatörvény és a magyar kormány ellen. (Az ominózus törvénnyel egyébként már az európai uniós szakbizottságok is megbarátkoztak.) Ekkora böszmeséget eddig kizárólag csak budapesti elvtársaitól láttunk, tapasztaltunk. Hát nem volt elég bajunk eddig is? Szükségünk volt arra, hogy egy ilyen bumerángot Erdélyből elhajítsanak?  


Share Button
Ennyien olvasták: 120

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.