Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Címerek és címeresek

Központ május 5, 2011 Egyéb

cimerekCímerek és címeresek 

A Teleki–Bolyai Könyvtár fiatal történésze már gyermekkora óta vonzódik a történelem iránt. A szülőfalujában nagy múltra visszatekintő Teleki-kultusz is mind hozzájárult ahhoz, hogy Weisz Szidónia eljusson a heraldika társadalomtörténeti vonatkozásainak kutatásához.

 – Nemrég a Belvárosi szerdák rendezvénysorozat keretében mutattad be Divat és fizetség. Címerek a Zsigmond korból, avagy a magyar heraldika kezdetei című előadásodat. Miről szólt ez a bemutató?

– Ezen az előadáson azt próbáltam szemléltetni, hogyan kezdődött a magyarok címerhasználata, hogy ebben a kérdésben mennyire volt befolyásoló tényező a divat, illetve mennyire volt politikai döntés a király részéről az a tény, hogy ilyen nagy számban adományozott címereket.

A címerviselés előzményeiről tudni kell, hogy a magyar társadalom nem a Zsigmond-korban kezd el címereket használni, már korábban is léteztek, használatban voltak, de ezek önkényesen felvett címerek voltak, nem királyi adományok. Később, a 14. század közepén kezd kialakulni a szokás, hogy az uralkodó által adományozott címer fontosabb, értékesebb. Ez az Anjou-, de még teljesebben a Zsigmond-korban bontakozott ki, és egyre inkább elterjedt, hogy csak a király adhat címert, illetve hogy kizárólag a királyi kancellária bocsáthat ki címeres levelet. A király tervei szerint a nemesség az adományt nagy kegyként könyveli el és ennek következtében egyre hűségesebbek lesznek a jövőben, szimbolikus szóhasználat szerint annyira függnek a királyi nemesek ettől a kegytől, mint a nap sugarai a naptól – amely párhuzamban a király nagy szerényen magát a naphoz hasonlítja… A címeradományozás szokása ilyenként a királyi hatalom fitogtatásának eszközeként is tekinthető.


– Igaz-e az, hogy a címerek először pajzsokon jelentek meg?

– A címerek számos helyen jelenhetnek meg: pecséteken, zászlókon, pajzsokon, sátrakon, épületeken, azonban a címer fő hordozója a pajzs, hiszen ezen ábrázolják a címerképet. Azért a pajzson, mert a címerek eredete katonai okokra vezethető vissza. A középkorban, főleg a keresztes hadjáratok idején a lovagok nehézfegyverzetet hordtak, zárt sisakokat, és valamilyen módon az egy csapatban harcolók felismerhetővé kellett tegyék magukat egymás számára. Ez a megkülönböztető jegy lehetett a pajzson feltüntetett valamilyen mértani ábra, valamilyen természeti vagy a való életből kivett jelenet, állatábrázolás, növény, égitest. Azért kép, mert a korabeli társadalom írástudatlan volt, így szükség volt könnyen azonosítható ábrákra.

– Mi a helyzet a magyar címerekkel?

– Ezek a képek megpróbálnak minél természetesebbeknek tűnni. A magyar heraldikában megvan az az igény, hogy minél realisztikusabb ábrázolás kerüljön a pajzsokra. Ezért nem mértani ábrákat találunk a pajzsokon, mint például a német vagy francia címereken, hanem csatajeleneteket, megsebzett állatokat, vagy gyakori motívumai a magyar címerábrázolás hagyományának a vértől csepegő fegyverek, a levágott emberi és állati testrészek. Az is gyakori, hogy ezeken a címereken ábrázolt jelenetek megtörtént eseményekre utalnak.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a heraldikával?

– Először a genealógia iránt érdeklődtem, ami nem meglepő, hiszen Gernyeszegről származom, ahol mind a mai napig nagy érdeklődés van az ott élt nemesek (Somkeréki Erdélyi és Teleki) iránt, hiszen két fontos épület is maradt ránk ezektől a családoktól (a Teleki-kastély és a Somkerékiek által építtetett 15. századi templom). Így már kisgyermekként szembesülhettem azzal, hogy létezett két nemesi család a falunkban, ehhez pedig pluszként járult hozzá személyes vonzalmam a történelem iránt. Mivel a Somkeréki Erdélyi család, akinek történetét kutatom, pont a Zsigmond-korban kezdi el felemelkedését, ekkor kapnak címert is – így megmagyarázható érdeklődésem a címerek iránt. Közben rá kellett jönnöm, hogy ez egy nagyon érdekes, ugyanakkor szerteágazó téma. Jelentek ugyan meg tanulmányok a témában, de eddig egységes csoportba sorolva, összefoglalva még nem elemezték a Zsigmond-kori címereket. Magam a témához inkább társadalomtörténeti szempontból próbálok közelíteni, és olyan kérdéseket vizsgálni, mint például mennyire köthető maga a címerkép vagy a címeradomány az adományt szerző nemes cselekedeteihez, mivel érdemelte ki ezt a kitüntetést. Ugyanakkor érdemes a király adományozási politikájával is foglalkozni, tehát rengeteg olyan kérdés van, amely további vizsgálódást érdemel és egy interdiszciplináris kutatás horizontjai rajzolódnak ki a téma mentén.
Kutatásomat a Zsigmond-kori erdélyi címerekkel kezdtem, viszont ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, melyek erdélyiek, kimutatást kellett készítenem a címerek számáról, megpróbálni beazonosítani, hogy ezek a lovagok, nemesek honnan származnak. Rengeteg adat gyűlt össze és így derült ki, hogy eddig 97 címert ismerünk. Valószínű, hogy sokkal több volt, de ennyi maradt fenn, ezek közül sem mindenik teljes egészében, vannak olyanok, amelyek csak utalásokból vagy oklevélátírásból maradtak ránk. Nem ismerjük mindenik címerképet, viszont 97 adomány bizonyítottan volt, ebből pedig 10 darab erdélyi. Ez a körülbelül 10%-os arány viszonylag kevés, ha figyelembe vesszük, hogy Erdély a középkori magyar királyságnak területileg körülbelül egyharmada volt. Egy további kutatásban azt is érdemes lenne vizsgálni, hány erdélyi nemes jutott el a királyi udvarba szolgálatot tenni és mi okozta azt, hogy ilyen kevesen részesültek címeradományban. Valószínűleg földrajzi okokra vezethető vissza, de ezt csak további tudományos kutatások bizonyíthatják.

– Mit kell tudnunk a Borsos Tamás Egyesületről, amelynek keretei között mind a mai napig tevékenykedsz, illetve egy évig az elnöke voltál?

– Ez egy fiatal történészeket tömörítő társaság, 7 évvel ezelőtt alakult. Alapításának célja az volt, hogy a helyben dolgozó kollegák megismerjék egymás kutatásait. Ugyanakkor a tágabb közönség felé való bemutatkozás is a célok között szerepelt. Éppen ezért előadásaink mindenki számára nyitottak. Ugyan nem nevezhetőek tudománynépszerűsítő alkalmaknak, viszont a laikusok számára is érthető szinten zajlanak az előadások, úgyhogy bárkit szívesen látunk. Havonta tartunk előadásokat, de más jellegű tevékenységeink is vannak: különböző kirándulásokat, kiállításokat, konferenciákat, gyerekeknek vetélkedőket szervezünk.


Share Button
Ennyien olvasták: 85

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.